Levegőért kapkodsz

pedig tele van tüdőd

önmagaddal harcolsz

és csodálkozol, hogy nincs erőd

Hullámként mész a falnak

és porladnak csontjaid

önmagad sírját keresed

és a víz alá fojtott álmaid

Ha nem bukkansz elő

ha örökre elrejt a mély

Ne a falat hibáztasd

önmagad nem lettél remény

Ez az Oscar meglepően kiszámítható és kiszámíthatóan meglepő volt.

Arra, hogy Adele nyer a Skyfall betétdalával szerintem 0,01es szorzót adtak.  Arra, hogy minden „nagyobb” film nyer valamit, megint csak fogadni mertem volna. És a legtöbb tippem bejött. A színészkategóriákat taroltam, Jennifer Lawrence győzelmének kifejezetten örültem, a Silver Linings Playbook olyan film, hogy bármikor elővenném újranézni. Daniel Day-Lewis szintén nem lepett meg, és Christoph Waltz Oscarja miatt sem dobtam el agyam, tuti befutó volt. Anne Hathaway nálam is nyert, mert imádom a musicalt. Mikor az egész gárda bejött énekelni, na az volt nekem az éjszaka fénypontja.

 Amikor elkezdték „szórni” a Pi életét, először azt hittem, megvan a nagy győztes. Hisz előremutató kategóriákat kapott, úgy mint operatőr, zene, vizuális effektek. De aztán közbeszúrtak egy-egy Lincoln, Anna Karenina, Les Miserables, Django Unchained, Zero Dark Thirty díjazást. Amikor az Amour megnyerte a legjobb idegennyelvű film Oscarját, őt ki is húztam a főkategóriából, a legjobb filmet így lecsúszta. És akkor kezdett izgalmas lenni az este, mikor az adaptált forgatókönyvre nem a Pi élete íróját szólították. Hirtelen kezdett gyanús lenni. Amikor pedig a legjobb rendező Ang Lee lett a Pi-ért, már 80%ban biztos voltam a végső nyertesben. A bizonyosság akkor ért utol, mikor Jack Nicholson felkonferálta a Fehér Házból élőben bejelentkező Michelle Obamát, aki kimondta a filmet, amelyik csokimázba mártja Amerikát a hősies egymásért mindent megteszünk szlogennel….ARGO.

Kellett egy film, amelyik szép, amelyikben gyönyörű színek, érzelmes történet van….ez lett a Life of Pi. Adtak neki díjakat, hogy lássa a világ, van ám szívünk. És kellett egy film, amelyik országimázst épít…amelyik megmutatja a világnak, hogy Amerika akkor is hős, mikor a világ Kanadát hiszi annak. És nehogy már ne doboljuk szét, hogy „Hé, nem is ők voltak, hanem mi!” Hogy feszíthette ez a hazafias kebleket, és végre kimondhatták. A világ örül Pi-nek, Amerika örül az Argo-nak…..én meg örülök Jennifer Lawrencenek. Ma éjjel mindenki nyert!

rajzoltam világot, rajzoltam fákat

rajzoltam rothadást, mely mindent körülrághat

rajzoltam életet, rajzoltalak téged

és már nem tudtam egyebet, csak gyilkoló meséket

most rajzolok világot, rajzolok fákat

és rajzolok mindenen nevető, olcsó kis hibákat

majd rajzolok életet, rajzollak téged

és gyilkos mosolytól fénylő, megtisztult meséket

Tizet kőbe véstek,

és azt hitte az Isten,

az Embernek elég,

hogy az életében féljen

Tizet parancsoltak,

és elhitte az Ember,

az Istennek elég,

hogy féljen az életben

Nekem már csak egy kell,

nem az Isten tize,

az élet nem félelem,

s összetört a köve

Emlékezz a tízre,

Isten és te Ember,

de ne a kő mutassa,

mert az bizony fegyver

Az az egy vezessen,

mi csak belőled fakad,

s elhiszi az Isten,

az Ember mindig halad

ma 8 éve...ezt akkor írtam...és azóta is fáj...

Nem megy. Nem tudok többé úgy élni, mintha semmi sem történt volna. Ellopták a színeket, az illatokat, a holnapot egyetlen pillanat alatt. Fáj, rettenetesen fáj, mintha üres lennék belül. Csak most fogom fel igazán, mennyit jelentenek az apró dolgok; egy mosoly, egy mozdulat, egy gólöröm. Nem gondolunk rá mindennap, de ott van. És csak akkor tudjuk meg, hogy milyen sokat számított, ha hirtelen eltűnik az életünkből. Akkor tudjuk meg, hogy úgy ívódott bele az életünkbe, hogy szinte észre sem vettük. Ha becsukom a szemem, egy arcot látok, egy hangot hallok, és egy mosoly néz vissza rám. Valami éget legbelül, és nem tudom mi is az. A hiány vagy a tehetetlen düh. Düh az egész világra, a sorsra, a másodpercre, ami kettétört álmokat és életeket. És persze az örök kérdés, mely nélkül nem telik el perc: Miért?? Miért Ő, miért ilyen korán és hirtelen? De tudom, választ úgysem lelünk soha. Mennyi egy élet? Talán csak egy szemvillanásnyi idő a születés és a halál között, de hogy ki mivel tölti meg ezt az időt, az mindent meghatároz. Ő megtöltötte lénye ragyogásával és nyugodt szeretettel. Nem lehetett nem csodálni azt a lelkesedést, kitartást és hitet, ami belőle áradt és még sok embert töltött fel. Nem mondhatom, hogy közelről ismertem, hisz csak néhányszor találkoztunk, de megfogott a személyisége, és ez az, ami most nem ereszt. Hiányzik az, hogy többé nem láthatom, ahogy a magasba lendül a keze egy-egy gólja után. Mert ezt a mozdulatot nagyon-nagyon sokszor láttam. De most elment. Elment, és itt hagyott egy világot, mely egyelőre nem tud magához térni. Ki tudja mennyi idő kell , hogy újra úgy gondoljunk rá, hogy közben nem szakad meg a szívünk. Senki nem tud vigaszt adni, de megpróbálhatunk úgy élni, hogy az emléke égő fáklyaként világítson át sötét fájdalmunkon. Egy tisztaszívű embertől búcsúzunk, és ígérjük, soha nem felejtjük el!

Isten veled Kulcsi…..Isten veled!

Mi odabent szomjazik

Kint mindenben vizet keres

De poshadt vályúhoz érve

Inkább az igaz halált kérte

Mi odabent fuldoklik

Kint lélegzetet venne

De a hazugság lehelletét

Inkább tüdejéből tépte szét

Mi odabent haldoklik

Kint az életet várja

És jöhet bár hazug, poshadt

Önmagából mindig kivágja

Hidak lángoltak
Előttünk, mögöttünk, nem maradt út nekünk
Végre kiszakadtunk az életből
és miénk lett végzetünk

hallgass…bólogass

akkor marad majd jövőd

ha csak csendben ülsz

hangod szólt, de semmit sem hordozott

üres szavaid betöltötték a teret

nem tudtam merre menekülhetnék

hogy többé soha ne feleljek neked

halott lelkem hamvadó poraiból

többé nem ébredt fel a pillanat

az melyben élt még a holnap

az, mely örökké eltemetve maradt

ne keress, ne ébressz, ne is nyúlj felém

de lezárni mégsem tudom a múltat

egyszer elhagyott minket a gondolat

és a következő perc nem adott újat

az éjszaka sötétéjében, elhagyott az élet

de itt felejtette nálam a hangodat

az ölelést mely örökre belém égett

és a tőlem halkan elosonó talpadat

fájtam a mosolyt, mely szívemhez szólt

fájtam, hogy az többé nem enyém

de szólni nem bírt a pillanat,

mert arcod nem jött többé felém

NovaRock 2012 3.nap….avagy a Finálé…

Megdöntöttem a meddig bírok aludni a Nován világcsúcsomat….fél8ig bírtam, ami itthon is meglepőnek számít. A reggeli rutin után (tusolás, reggeli, sör), a délelőtt is hasonlóan telt, mint az előző napi…elbúcsúztunk norvég szomszédainktól, ők is tőlünk egy karton sörrel…kedves nép ez a norvég! És még zászlót is szerzett nekem Fekusz….szépen meg is köszönte: Thanks, gö! Hiába, a német vér….vagy sör….Később elmentünk az Axe sátorhoz, hogy Gábor barátunk beszerezze idei tusfürdő készletét….bár ha ennyi elég lesz neki egy évig, akkor egy idő után csak telefonon beszélek vele. Lepakoltuk a cuccokat a sátorban, és igyekeztünk felmelegíteni magunkat…így csak magas hőfokú italokkal kísérleteztünk. …Slayer koncertre nem is fázott senki! Utána irány Evanescence….ahol sikerült bejutni a kordonon belülre, így majdnem elértem a színpadot…alig 7 méter hiányzott a karomhoz...bár nagyon hülyén néznék ki. Vissza a kék placcra, ahol már gyűlt a nép…egy városnyi ember várta a finálét, ahol már nem kellett sms-t küldeni, mert VV/BB Metallica ellenfél nélkül maradt….és nyert! Soha nem fogom elfelejteni hogy hangzik a Nothing else Matters 150000 ember előadásában!! Meg azt sem, mikor visszaérve a sátorhoz rádöbbentünk, hogy valaki felvágta és felforgatta azt. Ha akkor elém került volna az az ember, már biztos, hogy élve elásva feküdne az osztrák-magyar határon. ..de nem hagyott üzenetet, hogy hol találjuk…

NovaRock 2012 4.nap….avagy Kiköltöző-how…

Az óra fél7kor csörgött….kint rendületlenül esett az eső…mi pedig elkezdtük szétbontani a sátrat…az idő egy idő után megkönyörült és az eső elállt, mi pedig kisétáltunk Gyulával a kocsikhoz…hogy aztán konstatáljuk, hogy lemerült az akksi, mert bekapcsolva maradt a rádió…nem is mi lettünk volna. Bebikáztuk a szekeret, és célba vettük Sopront….az idei Nova véget ért… elhagytuk a házat….

Tanulság a jövőre: IGYÁL TÖBBET….., mert akkor mindegy mi marad el, mennyire esik az eső, ki rúg bokán, és ki bassza szét a sátrat…..vagy csak mert finom :)))))

NovaRock 2. nap….avagy párbaj….

Második nap arra ébredtem, hogy Fekusz kitartóan nem hagyja aludni Annát….komolyan aggódtam, hogy úgy kell majd leműteni a telefonról. Másik két ápoltunk szintén felkelt, így meglátogattuk a zuhany szekciót...ahová alig fél óra sorbaállás után be is jutottunk, hogy lemossunk pár tonna port. Aztán kávé és reggeli….meg egy sör, hogy ne felejtsük el az ízét. Délelőtt döglés, röhögés, szívás és fújás….na meg lelkes fogyasztás. Aztán irány a Puddle of Mudd koncert…és közben megérkezett a hideg is….ezért a pálinkán kívül magunkra húztuk a pulcsit is….Kasabian alatt kiderült, hogy legalább akkora taplók, mint House…..Cypress Hill alatt pedig, hogy már marha viccesre és bulizósra fogyasztottunk. Aztán pedig jött az, amire nagyon vártam….Billy Talent….és a Saint Veronica….én már boldogan halnék meg…..úgy 50 év múlva. Séta a másik színpadhoz, ahol Fred Durst FEKETE baseball sapkában énekelte, hogy „Rollin’, rollin’, rollin’”. Aztán valami orbitálisan nagy idióta egy öklömnyi kővel bokán rúgott, így a Die Toten Hosen helyett én visszasántítottam a szállodánkba, hogy rendeljek egy sört a szobaszervíztől…megküzdöttünk….és a párbajt én nyertem….a sör elhagyta a dobozt…

NovaRock 1.nap….avagy az első kiszavazás…

Idén nem vakond elvtárs keltett…a nap első pozitívuma volt! Tusolás….sör….reggeli…sör…a továbbiakban ezt a mintát követtük, hogy ne zavarodjunk össze. Szép lassan gyűlt a nép, néhányan már meztelenre itták magukat…mások meg már jó úton jártak hozzá. Miután megérkezett a további két elmebeteg, zárt osztályunk létszám teljes lett. Sörpróba után mindenki elindult valamelyik színpad irányába….Killswitch Engage után már beindult a vezérhangya a The Offspring-re…ami a Nova egyik legjobb pillanatát hozta, mikor hirtelen ott termett egy 15 éve nem látott ismerős. Az ilyen osztálytalálkozót jobban értékelem, mint a gyerekalbumosat! Koncert vége….vihar eleje…a népet elzavarták…kiderült, hogy a sátorban 7 ember is simán elfér...és hogy mérnök Gáborunk rendesen leverte a vasakat, nem lettünk hajléktalanok…pedig a szél rendesen próbálkozott. Vihar után irány vissza a színpadokhoz, de a Within Temptation-t lemondták, és Manson is inkább teázott az öltözőben…a kemény csávó…félt hogy elfújja a szél a lengő bordáját. Dühöngésünket Jägerbe fojtottuk, majd miután megfulladt, eltemettük….az első napot….és kiszavaztuk Marilyn Mansont....

NovaRock 0.nap…..avagy a Beköltöző-show…..

Először negyed 9kor indultunk el, másodjára, 9kor, mert Gyulát az előszobában felejtettem, végül fél10kor, egy „rövid” bevásárlás után harmadjára is elindultunk. Sátrak, sörök, hálózsákok, pálinka, és persze jókedv és ZENE! Útközben tankolás….autóba és belénk is természetesen. Majd miután a sör kergette a vesémet, én kergettem egy klotyót….keresés közben sikeresen lecsókoltam az anyaföldet, eltüntetve azt, amit normál esetben térdnek hívnak. Szóval pálinka megint elő….borogatás kint, öblítés bent, és máris szebb volt a világ. Így is fájt, de legalább leszartam. Érkezés, laza 1,5km-es séta a kocsitól a bejáratig….Gyula nélkül nem élet az élet.…mindez 2 és fél óráig tartott…marha nehéz kb. 5000 embert kielőzni anélkül, hogy pofán vágnának, így inkább kivártuk a sorunkat. Karszalagra váltottuk a jegyet, meggyőztük a néniket, bácsikat, hogy nincs nálunk üveg…nem is tudjuk mi az…és irány sátorhelyet keresni. Újabb pár 100 méter séta…majd sátorállítás ezer fokban. Gábor a mérnök sátorállító, Fekusz a első bálozó sátorállító, én meg a leszarom hogy áll, csak igyunk már egy sört sátorállító. Fél 5 körül állt a két sátor, meg a hajunk az égnek. Miután elégedetten hátba veregettük  magunkat, körbejártuk a placcot, és beizzítottuk a pipát…mert mégis csak volt nálunk üveg….nem tudjuk hogy került oda, és mindent tagadunk! Pipa, sör, dumaest, és matracfújás….kényelmes a matrac, de legközelebb felfújva vesszük!!! Jó éjt…..beköltöztünk…..

Fesztivál első napja van, köszönt és minden jót kíván...kábé 160000 ember a Pannónián :)))))

Délelőtt 10 óra után nem sokkal indulás....az út egy kisebb rendőrségi incidenstől /enyhe gyorshajtás :))) / eltekintve teljesen sima....és még parkolóhely is jutott....igaz már közelebb volt a határ, mint a sátorhelyünk :)))
Miután kis híján sokkot kaptunk, hogy rossz online-jegyet nyomtattunk ki, sikeresen elrendeződött a helyzet, és mindenki megkapta a maga karszalagját....aztán még a sátor megtalálás sem bizonyult megoldhatatlan feladatnak.
Berendezkedtünk a hálóba, kiültünk a kertbe, és a spájzból elővettük a még hideg sört...közben a konyhában megfőztük a reggelit....ugye mennyi minden elfér egy 4 négyzetméteres sátorban? :)))
Miután leellenőriztük, hogy semmi folyékony nem romlott meg, a banda kettévált, és az egyik fele elindult GUANO APES koncertre...mi meg SICK OF IT ALL-ra....de ezen tervünket egy túlbuzgó biztonsági őr torpedózta meg, aki egyetlen nagy rántással megszabadított a karszalagomtól, és közölte, hogy a bejáratnál adnak másikat, ha megmutatjuk a jegyünket...az azonban a másik társaságnál volt, így eszeveszett logisztika után telefonos segítséget kértünk tőlük....az őrnek azt hiszem ük-ük felmenőit is emlegettük, de mit lehetett tenni, mentünk új szalagért...utána már nem volt értelme visszasétálni, így megkerestük többieket a másik színpadnál....
Aztán este egy kis HAMMERFALL...majd THIRTY SECONDS TO MARS....majd az egyik nagyon várt koncert: LINKIN PARK :)))
Chester hangjába még mindig szerelmes vagyok, igaz már csak 2. helyen van....de ez a koncert bizony nem volt több, mint egy jól kivitelezett iparos munka....semmi extra, semmi emlékezetes...a számok jók voltak, igaz lett volna még pár kívánságom a listán, de igazából valami hiányzott az egészből....erre igazán másnap jöttem rá, VOLBEAT alatt...
Altató előtt átruccantunk a másik színpadhoz, ahol SISTERS OF MERCY-vel búcsúztattuk el a napot....
Sátorkeresés, ágyazás, lefekvéshez kakaó....vagy sör...már nem emlékszem....aztán alvás imitáció következett.....

End of Day 1......to be continued

Nem is tudom már, hogy mit teremtett az Úr a második napon, de ha ilyen formajavulása volt, mint a Novának, akkor tuti nem az embert :)))

Ébredés 4kor...ébredés 5kor....ébredés 6kor...na itt feladtam, és inkább kimásztam a sátorból...gondoltam lecsekkolom a fürdőszoba részleget :)) alig negyedóra várakozás után, már mostam is le magamról a több kilónyi port...
Mire visszaértem, már ébredeztek a többiek is, de nekik nem volt szerencséjük, a sor kilométeresre nőtt közben...így a mondás mostantól így szól: "Ki korán kel, tusolóhelyet nyer"...
A reggeli beöntés után szabad program lett volna...ha újdonsült hontalanunk, akit Gábor hozott haza, nem áll neki elmesélni az életét....a pálinka még mindig nem savanyodott meg, ennek felettébb örültünk, mert így könnyebb volt nem odafigyelni a "villanyszerelőre"...és előkerült a vízipipa is...
Miután crazy Betti elment megkeresni a saját sátrát, egy rövid szieszta után halálos iramban elhagytuk a sátrakat, nehogy visszataláljon hozzánk....és elmentünk KATZENJAMMER koncertre...
A többiek nem ismerték őket, én se túlságosan régóta, de mindannyian egyetértettünk, hogy ez a 4 norvég lány nagyon tud!!! Folyamatosan cserélgették egymásközt a hangszereket, és fergeteges bulit csaptak....az első tökéletes élményem volt :))))
A csajok után egy kis mászkálás, aztán sörteszt a sátornál....miután mindenki átment, megterveztük az estét...
Megint kettéváltunk...egy rész ment KORN bulira, mi pedig a 3 DOORS DOWN koncertre neveztünk be...ez is várós volt, de ez lett a fesztivál csalódása számomra...45 perc alatt 2 jó számot játszottak...így dobbantottunk is, és még elcsíptük a KORN végét....igaz nem az én zeném, de kellemesen csalódtam....
És aztán....és aztán....és aztán....jött a számomra legjobban várt koncert....a hang, ami ellopta a szívemet.....Michael Poulsen....és a VOLBEAT!!!!! Másfél óra tombolás, éneklés, ugrálás, tánc és őrület....boldogan haltam volna meg akkor és ott....
Sátorkeresés...hálózsák keresés (ne aggódj Ági, megvan!)....aztán újabb próbálkozás, hogy vakondékkal aludjunk....

End of Day 2.....to be continued...

Ludas Matyi 3szor zúzza le Döbrögit....a sárkánynak a statisztikák szerint 3 feje van....és a királynak is véletlenül mindig 3 lánya keseríti életét....így a fesztiválnak is eljött a 3. napja, ami reméltük, hogy betetőzi a feelinget :)))

Az előző nap okán, most nem csak én keltem korán, hogy zuhanyhoz jussak...igaz nem mindenki mazochista :)) tehát zuhany és utána alvás a székben....lassú rohadás, mert a Nap úgy döntött, most aztán megfőzök minden Novást :))
Délre már elég jó állapotba kerültünk, köszönhetően annak, hogy nem akartuk kárba veszni a fáradtságos munkával előállított mézes és mazsolás pálinkát....na meg a frissen facsart narancslével is kellett valamit kezdeni, úgyhogy előrekerült az orosz barátja is...egy üveg Vodka....
Közben az első este hazahozott kóbor crazy Betti hirtelen ott termett a sátoroknál, így esély sem volt a fájdalommentes menekülésre....na meg látogatóba jött egy osztrák srác, aki az előző nap olyan butára itta magát, hogy még akkor sem oxigén volt az agyában :))
Később a többiek elmentek beszerző körútra, addig mi olvasgattunk a sátorban :D ....aztán mi is jártunk egyet IN FLAMES előtt....
Ráértünk volna, mert a koncert minimum 40 perc késéssel kezdődött el, és a 2. szám után feladtuk....hangosítás nélkül elég ciki úgy játszani, hogy csak az első 2 sor hallja....
Vissza sátorba....készülődés estére...sör+pulcsi jó kombináció a hideg ellen :))
20:20kor kezdődött a PENDULUM koncert, ami számomra kellemes meglepetés volt, mert nem nagyon ismertem őket....de most kötelezővé vált a július elsejei soproni fellépés...pláne mert megfenyegettek életveszélyesen :D :D
Az éjfél lassan akart eljönni, a nép meg csak gyűlt....de amikor megjelent a SYSTEM OF A DOWN a színpadon, senki nem volt fáradt...szerintem...TÖKÉLETES lezárása volt ennek a 3 napnak!!! azzal együtt is, hogy ezen a koncerten szereztem a legtöbb kék-zöld foltomat :))
Hajnali fél 3 felé aludtunk el, hogy aztán 6 körül arra ébredjünk, hogy jön az eső.....gyors sátorbontás, csomagolás, könnyes búcsú :D.....és indulás haza :)))
A 3 nap hozománya: haverok, buli, .... fanta with vodka :))))
A 3 nap amortizációja: nincs hangom, szétment a térdem, és itt-ott leégtem

Összegezve: JÖVŐRE TALÁLKOZUNK :)))))

ellobbant az utolsó gyertyaláng

elhalkult az utolsó ütem

megállt a toll a kezemben

elaludt a lángoló tüzem

két karod már nem ölel

szemed előttem becsuktad

úgy mentél el tőlem, hogy

utad célját magad sem tudtad

minden percünk messzebb sodor

a helytől, hol együtt álmodtunk

és mögöttünk az ösvény elveszett

a sok gaz közt a világ bezárul

rajzoltam egy életet magamnak,

de a durva szén a papíron szétfolyott,

eltüntetve mindent, mi enyém volt,

mit a világ belőled bennem hordozott

majd vászonra festettem szíved,

de vérem masszává kente szét,

nem tudtam hol kezdődik az élet,

és vajon nélküled élhetek-e még

készítettem fényképeket rólad,

de arcod most lángokban ül,

nem tudhatom, hogy rám találsz,

vagy életed életembe kerül

végül majd bőrömbe karcollak Téged,

örök része leszel testemnek,

és ha a világ el is vett tőlem,

magamban halálig szeretlek

33 éve itt tengek meg lengek

fogyasztom a drága levegőt

és egy darabig még maradnék

bár nem tudom meddig kaptam kimenőt

tenyerembe temetném szívedet,

hol nem fér hozzá a nagyvilág,

hol nem mérgezheti két szemed,

melyben ott él a legszebb virág

elrejtenélek a holnaptól, vagy

neked adnám minden csodáját,

nem érhetne hozzád a fájdalom,

elűzném a sötétség homályát

de nem tehetem, mert a fal,

mely körbevesz most az égig ér,

csak súghatom, hogy engedj be,

s hangom tán elviszi hozzád a szél

A mozdulatlan ködfátyol alatt,

lassan kirajzolódott az élet,

magasba tört, és megmutatta,

hol a helye a legszebb reménynek

Felfelé visz minden utad, akkor is,

ha most egy pocsolyában nézed

tükrét annak, mi benned pihen,

a legmagasabb hegyeket léped

Mikor a Nap ragyog át a felhőn,

mikor a homály gyáván menekül,

akkor meglátod magad a fényben,

szemed szemeddel szembesül

Egyszer elfut minden gyáva pillanat,

egyszer az egésznek leszel a része,

és nem a hegy alján vágyakozva,

hanem fentről a völgyre nézz le!

Tiéd lesz minden, mit most nem látsz,

mert eltévedtél a sűrű ködben,

ám lábaid a napfényre vezetnek,

és ő mindvégig várt rád eközben

Kimondanám, de a csend most az egyetlen zajom

Meghallhatnád, de a csend nem szűrődik át a falon

Megmutatnám, de a színek elveszik a képet

Megláthatnád, ha egyenként néznéd az egészet

Éreztetném, de az érintés is ütésként fáj

Érezhetnéd, ha nem nyelne el a néma félhomály

Keresnélek, ha nem futnál messze el

Megtalálnál, ha látnál a szívedhez közel