David Lagercrantz megpróbált Stieg Larsson cipőjébe bújni, de sajnos túlságosan nagynak bizonyult rá. Az "Ami nem öl meg" helyenként magán viseli a tetovált lány stílust, de alapvetően hiányzik belőle az a folyamatosan fenntartott, intenzív feszültség, ami az előd könyveit letehetetlenné tette. A oldalakon keresztül húzott szakokoskodással mindent sikerült, csak ébrentartani nem. Az egész könyv egy kidolgozatlan próbálkozás, hogy felnőjön a trilógiához. Sajnos nem sikerült. Béke poraira. De ha lesz folytatás, természetesen Lisbeth Salander ismét landol a könyvespolcon.