Van IPhone-om, vannak drága cuccaim, és olykor mégis nincstelennek érzem magam. Az érzés miatt, ami néha körbevesz. Dolgozom, és némelyek éppen ezért neheztelnek. Mert elindultak egy úton, amit valaki, valamikor kijelölt, hogy a külföldi miatt nincs a honfitársaiknak munkája, lakása, étele. Félnek, hogy ők lesznek a következők és uszítanak, hogy így adják ki és tovább a véleményüket. Félelem és gyűlöletkeltés. Ez a kettő évezredek óta irányítja a világot és a gondolatokat. Lehet gyűlölni, lehet félni, csak azzal legyünk tisztában, mit gyűlölünk és mitől félünk. Gyűlöljük és féljük a menekülteket, anélkül, hogy tudnánk, pontosan ezzel vagyunk füstölgő fegyver valaki kezében.
Mikor beköltöztünk az EU bérházba, azt mondták, biztonságos és rendezett. Aztán most kiderült, rohad az alapszerkezet. Nem képes megmenteni magát. És valaki más már megvette az egész házat. Naivság lenne azt hinni, van beleszólásunk, miközben valahol a pincében próbáljuk aláducolni a saját lakásunkat, ahol egyre több a lakó. Nem hívtuk, tán nem is akart jönni, de az biztos, valaki kiadta a kapukódot.
Természetesen nekem sem tetszik, ami zajlik, de igyekszem nem azt hibáztatni, akit a média az arcomba nyom. Ő is csak eszköz, akár mi. Csak arra haragszom és csak attól félek, akire a személyes tapasztalatom erre okot ad.
Az UNIO haldoklik, a hatalmak átrendeződnek, és ahhoz, hogy utáljuk egymást, nem kell menekültnek lenni.