Üdv!

Először is elnézésed kérem a kéretlen sorokért.
Köszönet a Rand idézetekért. Nem tudom, hogy most is hasonlóan értékeled-e ezeket a műveket, mint évekkel ezelőtt. Személy szerint minden évben muszáj elolvasnom őket egymás után. Egyszerűen szükségem van rá, mert kell a friss levegő.
Azt pedig jó tudni, hogy vannak még hasonlóan "elvetemültek".

Köszönöm a kommentet, természtesen még mindig nr1 Rand, és az éjjeli szekrényemen tartom a könyveit :)

:-)

Most tettem az e-változatukat én is e-bookra, a nyomtatott verziók a szüleimnél vannak. Anno ajánlottam mindkettejüknek, de nem hiszem, hogy beleolvastak.
Saját magadat illetően mennyire tudtad/tudod a mindennapi életedbe "integrálni" ezeket a dolgokat? Van olyan karakter, amelyikben magadra/korábbi önmagadra ismertél akkor, mikor először olvastad?

Az Ősforrást olvasva, azt hiszem az emberek nagytöbbsége Peter, aki Roark szeretne lenni. Valahogy én is így voltam vele. És biztos vagyok benne, hogy a könyv a legjobbkor jött, mikor is rájöttem, hogy nem akarok többé Peter lenne. Úgyhogy ha tökéletes Roark nem is lettem, folyamatosan ezen dolgozom.
Az Atlasznál pedig elég egyertelműen Dagny. Aki addig hisz, amíg lehet, holott tudja, látja, hogy felesleges.

@andean79:
Érdekes. Nálam nem különült el ennyire élesen ez a dolog. Volt valami Roarkból, valami más Peterből, szintén valami más Gail-ből (fura mód ő az egyik kedvenc karakterem - ezen mindmáig jár a fejem, akárhányszor olvasom a yachton folytatott beszélgetéseit Dominique-kal és Howarddal, mindig találok benne valami finoman eldugott "apróságot" Gail-ről), még MIke-ból is.
Ugyanez állt fent Atlasznál is. Semmi nem egyértelmű, semmi nem stabil, semmi nem fix. Amikor épp magam alatt, akkor leginkább az az ember vagyok, akitől Dagny-ék a legjobban irtóznak, a céltalan ember. Rand az ember majd' minden arcát képes megmutatni már az Ősforrásban is.
Az Atlaszt többen úgy értelmezték, mint "védőbeszédet a kapitalizmus mellett" - ezen jót vigyorogtam, mert úgy éreztem, hogy akik ezt gondolják, nem értették meg, vagy észre sem vették azt, ami sokkal mélyebben rejtőzik a regényben.
Érdekes volt az élet egyébként. Mikor Atlaszt olvastam, akkor kaptam egy baráttól egy másik könyvet, Inazó Nitobe Bushido-ját. Rengeteg a párhuzam Rand világa és a feudális Japán között. Eiji Muszasi-regénye is óriási.

Hát igen, Ayn Rand elég sarkosan ragadja meg a karaktereket. Olyan emberek nem léteznek, hisz mindenki egy egyveleg. Én úgy értettem, hogy ezeknek az embereknek a vonásai köszönnek vissza bennem leginkább. Természetesen az összes többitől megtalálható valami. Még Toohey-ból is, de ez is teljesen rendben van. Az a lényeg, minek engedsz teret magadban.

Nem egészen így értettem. Nem gondolnám sarkosnak Rand karaktereit, azért tűnhetnek annak, mert nagyítóval kell keresni a hozzájuk hasonlókat. Van szerencsém ismerni egy Dominique-ot például :)

@kollektív mennybemenetel: én elég sarkosnak gondolom, éppen azért, amit írtál, mert nagyítóval sőt mikroszkóppal találsz egy-egy majdnem olyat. A nagytöbbség árnyaltabb, ami nem biztos, hogy rossz. Még mindig azt mondom, legyen nyugodtan több oldalunk, a lényeg az, hogy én irányítom.

Ezzel egyetértek: "én irányítom". Ugyanakkor itt megjelenik egy kedves jó barátom (Howard közeli) kedvenc egyszavasa: "Paradoxon".
Ha jól belegondolok, sarkosak is a karakterek, ugyanakkor viszont olyanok, mint a víz - amerre lehetőségük van, arra mennek, és sodornak magukkal mindent, ami az útjukba kerül, ez pedig nem feltétlen a sarkos karakterépítés sajátja.

Akárhogy is, hamarosan újraolvasás következik részemről. Igyekszem majd erősebben beengedni újfent, mert az mindig benne van, hogy valamit korábban nem vettem észre.

@kollektív mennybemenetel: nem gondolom paradoxonnak. De éppen ez a jó Rand könyveiben, hogy enged gondolkozni, nem kész "okoskodást" nyújt. Összeereszti a hasonszőrüeket, hogy mindenki másik szemével is lásson kicsit :) köszi ;)

Én köszönöm a türelmed! :-)

A gondolkodás központi elem, a lényeg, az élet maga. Úgy érzed, hogy Rand karakterei nem elég árnyaltak?

Szerintem nem. Inkabb a vegletekig letisztitva mutat be karaktereket, hogy minden tipust bemutasson. Nekem is van par ilyen vagy olyan ismerosom, baratom, de egyikre sem tudom rahuzni teljesen a ruhat. Igy sem vagyok teljesen Dagny, csak belole van bennem a legtobb. Es tokeletes Roark is csak a konyvben letezik, nekem az is eleg, ha valaki erti es megerti, hogy az az ut a jarhato. (Bocs, ezen a gepen nincs ekezet)

Azért azzal számolj, hogy nagyjából hány embert ismerünk a "nagy egészből", illetve hány karakterről is van szó. Nyilván nem tud mindenféle embertípust bemutatni, és nyilván azokat tekinti legtávolabbról, akik a legtöbben vannak. Ahogy írtam korábban, nekem van szerencsém egy "Dominique"-hoz, és egy valakihez, akiről rengetegszer jut eszembe Howard karaktere (az illető a Paradoxonnal). Baromi sok embert nem ismerünk ezen a planétán és én még azt is el tudom képzelni, hogy van valahol a világon egy John völgyéhez hasonló hely, de arról tuti, hogy nem fogunk hallani sem a tv-ből, sem a neten keresztül semmit.

Tudom, hogy nem ismerunk mindenkit, en azt mondom, ugy erzem, az o celja az volt, hogy letisztult karaktereken at mutassa be az emberi faj legjellemzobb tipusait. Hogy aztan utana meglathassul magukban es masokban a hasonlosagokat.

A legjellemzőbbek bemutatása, mégis legalább fele arányban kapunk tőle olyanokat, amelyeknek hiányát egyre inkább érzékeljük (Howard, Dominique, Henry Cameron, Heller, én még Gailt is ide sorolom, mert nálam ő ugyanaz, mint Howard), vagyis manapság annyira nem jellemzőek, nem találkozunk velük nap mint nap az utcán. Peter-ekkel, Ellsworth-ökkel már igen. Az előbbiek korosztálya lassan kihal, és meglehet, hogy egyáltalán nem marad utód. Nagyon érdekelne, hogy Rand a mostani korról mit írna - ugyanígy érdekelne Spengler mostani korról szóló munkája. A Nyugat alkonyában már az 1910-es évek végén megírta azt, ami nagyjából most történik.

Nem tudom, nekem a mostani kort is tokeletesen tukrozi. Es en peldaul eleg sok Petert ismerek.

Es Gail nalam meg csak a kozeleben sincs Roarknak. O nalam meg szanalomra meltobb, mint Peter.

Ó, elég sok Petert ismerek én is.

Gail azért van nálam egy szinten Howarddal, mert a képességeik azonosak. Azért is lehettek olyan kapcsolatban, amilyenben, azért is érthették meg egymást olyan szinten, mert egyformák - és ezért büntette meg őt Howard és Dominique úgy, ahogy, mert benne is meg volt az, ami Howardban, de más utat választott. Ezzel együtt abszolút értéket tekintve számomra azonos a két figura - a döntés a különbség, az, hogy az ember választhat azt illetően, hogy mihez kezd a képességeivel, melyek neki adattak. Gail-lel azért volt nehéz dolgom, mert emiatt egyszerre volt számomra szerethető, ugyanakkor gyomorforgató. Az abszolút túlélő, akárcsak Howard.

Azzal egyetértek, hogy a mai kort hűen tükrözik Rand művei, de ha ezt 60 évvel ezelőtt látta előre, akkor most vajon mit látna ...