A szürke ötven árnyalata……………színtelen.

Pedig egészen tisztességes iparos munka. Láttam olyan filmet, amelyiknél többet néztem az órámat, mint a vásznat, ez annál jobb volt. A történetet annak ellenére jól összevágták, hogy természetesen rengeteg részt kihagytak a könyvből. De működőképes lett így is. A párbeszédek néhol briliánsan funkcionáltak, és Dakota Johnson hihető volt a szemtelen és ártatlan Ms. Steele szerepében. Ellentétben Mr. Grey-jel, akit számomra abszolút hiteltelenül mutatott be Jamie Dornan. Nagy hiba volt őt választani. A testet választották a színész helyett. Mert egy erőteljes, karizmatikus és domináns férfi helyett, egy elég csöpögős és puhány kisfiút kaptunk. Az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, a szeme. Az a legsötétebb árnyalatban virít. Csak kár, hogy a játéka többi részében ez a sötétség nem nagyon látszik.

Mindent összevetve, a film nézhető, néhol szórakoztató, itt-ott elgondolkodtató, és a könyv előismerete nélkül mindenhol nézhetetlen.

Ja, a bizonyos jelenetek nézése közben az volt az érzésem, hogy valamelyik doku csatorna műsorát nézem….hát kb ennyire működött a kémia köztük….

Mikor legutóbb a Stephansplatz-on voltam éjszakai szolgálatban, láttam egy 50 körüli nőt, aki egész éjjel kint állt egy üzlet előtti beugróban. Már akkor is rossz érzésem volt, de azt hittem egyszeri eset. Ám most éjjel megint ott volt. Ugyanott álldogált egész éjjel. Beismerem, ilyenkor haragban vagyok a világgal. Azért, mert vannak, akiknek nem jut egy ágy éjszakára, egy hely, ahol nem kell attól félniük, hogy reggelre megfagyhatnak. Hajnalban csináltam neki egy kávét, és odavittem. Na, akkor jött a hidegzuhany. Hogy ő nem beteg, és ne segítsek neki, ő ezt nem kéri, mit képzelek én?! Bevallom, marhára összezavart. Nem őt sajnáltam, nem szánalom volt bennem, hanem egyszerűen vittem neki egy meleg kávét, a hideg hajnalban. De igaza volt, amíg nem kér segítséget, ki vagyok én, hogy eldöntsem, neki mire van szüksége? Aztán ha egy másik „kollégája” megfagy, mert ezek után nem megy oda hozzá senki, ki lesz a szívtelen, figyelmetlen, érzéketlen ember?

Igaza van..... ?! 

Rainer Maria Rilke: Der Panther

Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, dass er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.

Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.

Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf -. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille -
und hört im Herzen auf zu sein.