Haikuk

A saját tudat

az, ami nélkül sosem 

lesz szabad utad

A boldog felnőtt,

a benned lakó, mindent 

túlélő gyerek

Nem az érintés

amitől félünk, hanem

hogy érezzük azt

Ezer idézet

helyett, magadban keress

egy gondolatot

Mindig csak készülsz

rá, vagy egyszer végre el

is kezdesz élni?

Mikor kiléptél

az ajtón, még nem tudtam,

sosem jössz vissza

Néha vissza kell

lépni, hogy aztán újra

nekifuthassunk

Viszonyrendszerben

élünk, amely viszony és

rendszer nélküli

A tökéletes 

székből, ne akarj silány 

asztalt faragni

Minden, ami egy 

talán, csak a biztosat 

mérgezi benned

Egy fehér lapként

érkeztünk, és kifestett

könyvként távozunk

Az élet betű-

kockáiból, te rakod 

ki szavaidat

Végtelenségét

az időnek, csak rácsok 

között látod át

Életünk magán-

zárkájához, csontokból 

faragtunk rácsot

A csordaszellen

recept, gondolatmentes

bölcsességből áll

Addig aggatod

a cimkéket, míg rád is

kerül majd néhány

A néhány elírt

szó miatt, ne értsd félre 

az összes könyvet

Mikor mérlegre

teszed a szeretetet, 

már veszítettél

A programozott

gyűlölet, egyenesen

sírodba vezet

Saját életünk

filterek ezrein át

szűrődik belénk

Neked oxigén-

sátrad van, lélegeznem

nekem nem szabad

A legyőzésben 

halál, a meggyőzésben 

túlélés lakik

A leggyakoribb

hazugságunk melyik mind 

közül? Jól vagyok.