rajzoltam egy életet magamnak,

de a durva szén a papíron szétfolyott,

eltüntetve mindent, mi enyém volt,

mit a világ belőled bennem hordozott

majd vászonra festettem szíved,

de vérem masszává kente szét,

nem tudtam hol kezdődik az élet,

és vajon nélküled élhetek-e még

készítettem fényképeket rólad,

de arcod most lángokban ül,

nem tudhatom, hogy rám találsz,

vagy életed életembe kerül

végül majd bőrömbe karcollak Téged,

örök része leszel testemnek,

és ha a világ el is vett tőlem,

magamban halálig szeretlek