Tizet kőbe véstek,

és azt hitte az Isten,

az Embernek elég,

hogy az életében féljen

Tizet parancsoltak,

és elhitte az Ember,

az Istennek elég,

hogy féljen az életben

Nekem már csak egy kell,

nem az Isten tize,

az élet nem félelem,

s összetört a köve

Emlékezz a tízre,

Isten és te Ember,

de ne a kő mutassa,

mert az bizony fegyver

Az az egy vezessen,

mi csak belőled fakad,

s elhiszi az Isten,

az Ember mindig halad