tenyerembe temetném szívedet,

hol nem fér hozzá a nagyvilág,

hol nem mérgezheti két szemed,

melyben ott él a legszebb virág

elrejtenélek a holnaptól, vagy

neked adnám minden csodáját,

nem érhetne hozzád a fájdalom,

elűzném a sötétség homályát

de nem tehetem, mert a fal,

mely körbevesz most az égig ér,

csak súghatom, hogy engedj be,

s hangom tán elviszi hozzád a szél