ne magaddal küzdj...

Levegőért kapkodsz

pedig tele van tüdőd

önmagaddal harcolsz

és csodálkozol, hogy nincs erőd

 

Hullámként mész a falnak

és porladnak csontjaid

önmagad sírját keresed

és a víz alá fojtott álmaid

 

Ha nem bukkansz elő

ha örökre elrejt a mély

Ne a falat hibáztasd

önmagad nem lettél remény