Színek nélkül

Feketét villog a fehér lapon,

szavakra vár a pillanat,

Hogy betöltse a légüres teret,

Mely a festett ég alatt ragadt.

De idelent a tér egyre nő,

Már nincs, mi színezzen perceket,

Palettám a tűzben lángol,

S a korom neveti a színeket.

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözi... Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

Mindjárt vége a „mid season”-ös sorozatoknak, lassan jönnek a nagyok. Idén is elkészült a lista…

az alapok: Castle, Criminal Minds, CSI: Las Vegas, Elementary, The Good Wife, The Big Bang Theory, Homeland, How I Met Your Mother, The Mentalist, Once Upon a Time, Revenge, Person of Interest, Two and a Half Men, Arrow, Grimm, Scandal, Lost Girl

ez eddig 17, de….

januárban jönnek vissza a „midesek”: The Fosters, Teen Wolf

van pár sorozat, aminek még nem tudjuk a kezdését: Motive, Dallas, The Following, Hannibal, 24

lesz egy visszatérő….úgy döntöttem, adok még egy esélyt a Bones-nak…

és akkor még nem beszéltem az újakról…..pár pilotot biztos megnézek, utána választok…tehát ez így  25…..meg az újak….

ennyi…..aztán év közben még úgyis változik….

Sajnos pártunk neve még kidolgozás alatt áll, de választási ígéretek terén már vannak haladó ötleteink!

Amennyiben megnyerjük a választásokat, természetesen minden tárca élére új miniszter kerül. Ezek igazságos versenyben kerülnek majd kiosztásra! Egy kritérium van: CSAK nagycsoportos óvodások jelentkezhetnek!

Belügy: Aki elsőnek érkezik, és a legjobb kávét főzi!

Honvédelmi: Legtöbbször "einstandolja" a többiek uzsiját.

Közigazgatási és Igazságügyi: Meggyőzi az óvó nénit, hogy a délutáni alvás marhaság.

Külügy: Aki átmegy a szomszéd csoportba desszertet lopni.

Nemzetgazdasági: A legtöbb társát csicskáztató nagymenő.

Emberi Erőforrások: Akinek elsőre sikerült elvégeznie a kiscsoportot, és látott legalább egy rész a Kórház a város szélén című nagysikerű klasszikusból.

Nemzeti Fejlesztés: Stabilan ül a triciklin és készen áll a kétkerekűre.

Vidékfejlesztés: Májkrémes kenyeret cserél 2 almáért.

És természetesen lesz kormányszóvivő is: Akinek már megy az „r” és az „s” betű kimondása.

És most pár szó a jövőről, szintén ágazatokra szedve:

Egészségügy: Saját részre ingyenes betegellátás! (A számlát egy random kiválasztott állampolgár fizeti, kijelölt önkéntes alapon.)

Oktatás: Adjuk motivációt a gyerekeknek! (Aki évente legalább 20szor elmegy az iskola ajtóig , kap egy-egy matricát, az évfolyamonként változó albumba.)

Belpolitika: Havi 200ezer forint mindenkinek! (A Gazdálkodj Okosan játékban.)

Külpolitika: Emeljük diplomáciánk értékét! (Ezentúl minimum 2 tábla csokiért veretjük meg magunkat másokkal.)

Közlekedés: Egy hónapon belül befejezzük a 4es Metrót! (A megállók és a szerelvények LEGO formájában megvásárolhatóak.)

Sport: Továbbra is támogatjuk a focit! (A jelenlegi játékosállományból létrehozzuk a Magyar Gombfoci válogatottat.) A többi sportág számára egy-egy nélkülözhetetlen alkotóelemet biztosítunk bérmentve. (Például az úszók, vízilabdázók, kajakosok kapnak vizet.)

Röviden ennyi; összességében azt ígérhetem, mindent megteszek, hogy ez az ország mielőbb tökéletes játszóház, vidámpark és állatkert legyen! Köszönettel tartozom az előttem ezen dolgozóknak, mert szerencsére már nincs sok dolgom!

Már amikor tudatosult bennem, hogy vasárnap este van, és jönnek-mennek a diákok, már akkor tudtam, hogy – egy „nagy ember” szavaival éljek – ezt elkúúúúrtam.

És nem is akármilyen csoport jött, a gyógypedagógiai iskola növendékeinek volt lefoglalva a fél kocsi. Röpke 10 perc után azonban biztos voltam benne, a tanároknak is kísérőre lenne szüksége.

Elvileg azért voltak ott, hogy bekísérjék a Győr és Sopron között utazó diákokat, valamint azokat, akik útközben szállnak fel. Ezzel csak két problémájuk akadt:

-          Nem tudták hány gyerek jön, és hol szállnak fel.

-          Fingjuk nem volt, hogy hol áll meg a vonat és milyen sorrendben vannak az állomások.

Csorna után már elkezdtek sopánkodni, hogy ki viszi majd a csomagokat. Mikor a gyerekek bizonygatták, hogy ők elbírják; a váltókörzet kellős közepén, mozgó vonaton kérték őket, hogy bizonyítsák ezt be. Ha esetleg nem igaz, és elborulnak, akkor ki a hülye kedves tanár néni?!

Aztán persze kezdődött a „jaj szegény én” műsor. Miért kell ezt pont nekem, pont most? Erre mondta a tanerők szőke gyöngye, hogy „én biztos terhelhető vagyok”……hát véleményem szerint egy 16 gurigás WC papír csomag is nagy veszélynek lenne kitéve mellette.

Egy szó, mint száz, kiderült, hogy a gyógypedagógiai iskolában nem csak a diákok hátrányos helyzetűek…..de ki vigyáz a tanárokra????

Hosszú ideje adós vagyok CRIMINAL MINDS idézetekkel....most elkezdem pótolni őket.

Az első adag: S06E19 - S07E14

"A régi hit világosságot gyújt, de a rideg igazság jön, és kioltja a fényt." (Lizette Reese)

"Nem az ellenség csábít a bűn útjára." (Buddha)

"Ember, ki nem szomorkodik, alig-alig létezik." (Antonio Porchia)

"Alkalmanként emberi helyek, embertelen szörnyeket teremtenek." (Stephen King)

"A múltban tett minden utazásunkat tévképzetek teszik bonyolulttá, hamis emlékek, és a valós események téves megnevezése." (Adrienne Rich)

"Még Isten is megfosztatott attól, hogy a megtörtént dolgokat, meg nem történtté tegye." (Agathón)

"Csak akkor hozd vissza a múltat, ha építkezni akarsz rá." (Domenico Estrada)

"A tenger sosem volt az ember barátja. Legjobb esetben sem több, mint az emberi nyughatatlanság cinkosa." (Joseph Conrad)

"Kötődünk az óceánhoz, és amikor visszatérünk oda; hajózni, vagy csak nézelődni; oda térünk vissza, ahonnan egykor elindultunk." (John F. Kennedy)

"Minden rossznál, van még rosszabb." (Thomas Hardy)

"Amit módunkban áll megtenni, azt módunkban áll meg nem tenni." (Arisztotelész)

"A múltra nincs gyógyír." (I.Erzsébet Királynő)

"Ha csoda történt, bármely bizonyíték megteszi. De ha tényről van szó, azt bizonyítani kell." (Mark Twain)

"A bosszú lelkesíti leginkább a megbocsátást." (Scott Adams)

"Az emberek nem hitük, hanem saját elméjük rabjai." (Benjamin Franklin)

"Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül." (Orson Welles)

"Te elhagyhatod az iskolát, de az sosem fog elhagyni téged." (Andy Partridge)

"A fájdalmad az, ami képes feltörni a megértést körülvevő falat." (Kahlil Gibran)

"Ami igazán gonosz, az ártatlanságból indul." (Ernest Hemingway)

"Meghalni fájdalmasan keserű dolog, de a gondolat, hogy meghalunk, mielőtt élnénk, az elviselhetetlen." (Erich Fromm)

"A halál ideje, mint ahogy a történet vége, megváltoztatja az előtte történt dolgok jelentését." (Mary Catherine Bateson)

"A sziklaszilárd testnek, és a nyugodt léleknek nem létezik viharos idő. Minden napnak megvan a maga szépsége, és a korbácsoló vihar csak még sebesebb lüktetésre készteti a vért." (George Gissing)

"A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél; megfosztanak mindentől, amit magukkal tudnak sodorni, így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk." (Arthur Golden)

"A remény, a hit kinyújtott keze a sötétben." (George Iles)

"Találj egy helyet, ahol ott az öröm, és az öröm kiégeti a fájdalmat." (Joseph Campbell) 

"A dolgok nem változnak. Mi változunk." (Henry David Thoreau)

"Óvakodj tőle, bármeddig is élj, hogy embert külsejéről ítélj." (Jean de La Fontaine)

"Mindenki a mennybe akar jutni, de senki nem akar meghalni." (Joe Louis)

"Néhányan azt hisszük, hogy a kitartás tesz minket erőssé. De néha az elengedés." (Herman Hesse)

"Hárman csak akkor tudnak megtartani egy titkot, ha ketten halottak." (Benjamin Franklin)

"Nincs nagyobb bánat, mint újraélni az örömöt, mikor nyomorultak vagyunk." (Dante)

"Nem szenvedünk a trauma okozta sokktól, hanem kihozzuk belőle amit csak lehet, vagy ami a célunk." (Alfred Adler)

"A fájdalom és a halál az élet része. Visszautasítani őket maga az élet visszautasítása. (Henry Ellis)

"Megtéveszthetnek, ha túlságosan bízol, de gyötrődni fogsz, ha nem bízol eléggé." (Frank Crane)

Az új oktatási törvényt olvasva, Stephen King egyik könyvének a címe jutott eszembe: Sorvadj el!....

Ez történik a magyar oktatás színvonalával is, már ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről.

Nézzünk csak pár változást!

-          A tankötelezettség felső korhatárát 16 évre szállították le. Gyakorlatban: annak a tanévnek a végén, amelyben az illető betölti a 16. életévét, az állam ellátási kötelezettsége megszűnik, ha kipenderítik az egyik iskolából, egy másiknak nem kell őt felvennie, de nem vállalhat munkát, míg nem lesz 17 éves, és akkor is csak korlátozottan a 18. születésnapjáig.

Hogy is van ez? Ha valamelyik magát teljesen felnőttnek érző, kamaszkor közepén lázadó tinédzser úgy érzi, hogy neki teljesen felesleges az iskola, az ezentúl nyugodtan otthon maradhat minimum egy évig videó játékozni, hogy fejlessze szociális képességeit. Remélem mostantól csak érett, biztos jövőképpel rendelkező kamaszok lesznek, akik mindenképpen tanulni akarnak!

-          A tantestület tagjaiként megjelennek az iskolákban a rendőrök, mint bűnmegelőzési tanácsadók.

Vége a csoki lopásnak a másiktól. Végre rájöttek, hogy ha már az iskolában folyamatos rendőri jelenlét lesz, akkor hamarabb kialakul a biztonságérzete a gyereknek, és még élvezi is majd, hogy egy nagy Big Brother lett számára a világ. Nincs nekem bajom a rendőrökkel, de az iskolában semmi keresnivalójuk tantestületi tagként.

-          A pedagógusok munkarendje is változik. Munkaidejükből, heti 40 órából mostantól 26 órát kell megtartaniuk, az eddigi 22 helyett; további 6 órát kell az iskolában tartózkodni, például a délután gyermekmegőrzésen.

Mielőtt bármit is mondanék, még egy változás:

-          Nőnek a kötelező óraszámok. Első osztály: napi 4 helyett 5 óra a kötelező, ötödikben 22,5 helyett 28, kilencedikben 27, 5 helyett 35. Mostantól a szülők nem dönthetnek úgy, hogy azok a gyerekek, akik 2013. augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket, maradjanak még egy évig az óvodában.

Gyönyörű! Nem baj, ha a gyerek még nem iskolaérett, ha esetleg pont ez az egy év kellene még, hogy magabiztosan kezdje az iskolát…menni kell és kész! Frissen megemelt óraszám, jelentősen emelkedő osztálylétszám, több terhelést kapó tanerő….ez a biztos siker arra, hogy minél több értelmes, tanult, és érett ember legyen Magyarországon, aki később ilyen fontos törvényeket alkothat majd.

-          2016-tól csak az tehet érettségit, aki előtte teljesít 50 óra közösségi szolgálatot.

Maga az ötlet nem rossz, hacsak nem azt nevelik bele a gyerekekbe, hogy mindent meg kell tennünk másokért. Ha kötelezővé teszik az altruizmust, akkor jobb, ha most bezárjuk az országot működésképtelenség miatt.

-          Minden szülőnek el kell döntenie, hogy melyik vallás hittanórájára járatja a gyermekét, vagy helyette választhat egy erkölcstannak nevezett órát.

Ha valaki azt mondja, az szeretné, hogy az ő fia buddhizmust tanuljon, akkor vajon egy ember miatt lesz olyan óra? Kétlem. Soha nem fogom megérteni, miért kell a vallást belekeverni az iskolába. Aki azt szeretné, járassa a gyerekét hittanra, de ne tegyék kötelezővé. Az erkölcstan meg a lehető legjobbkor jutott eszükbe, csak először még utána kell nézniük, mit is jelent a szó, mert eléggé a feledés homályába merült mostanság.  

És mindezek után a gyerekeknek délután 16 óráig kell az iskolában maradniuk.

Íme, minden recept megvan, hogy hogyan kell egy világszínvonalú oktatást, amely eddig is leszállóágban volt, végleg degradálni, lehúzni a klotyón majd pumpával rásegíteni………. és még az ülőkét sem hajtják vissza.

Minek nevezzelek? Ez volt az első gondolatom, az új István, a király láttán. Egy biztos, nincs rá egyértelmű jó, vagy rossz megnevezés.

A szereposztás kivágta a biztosítékot. A két fő karaktert teljesen hiteltelenné tették. Feke Pál, mint István…..hát inkább csak, mint Pistike….de az se a vicces formában. Azt vártam, mikor szól, hogy „Álljunk le, pelenkát kell cserélnem!”. Folyamatosan olyan arcot vágott, mint akire ha rászólnak, azonnal elsírja magát. Marha nehéz volt elhinni, hogy ő fog nekünk országot építeni….még a lego várat is szétbarmolná…. Anyuka meg néhol olyan hamis volt, el se hittem, hogy Udvaros Dorottya az.

Koppány. Nem titkolom, én mindig is neki szurkoltam. És bármennyire is azt vallom, külön kell választani a színészt a civil embertől, számomra Stohl András nem képvisel értéket. Sőt…. Erre megkapja Koppány szerepét, aki nekem a becsületet, a magyarságot, a küzdést jelenti. Borzalom. Nem látszott más rajta, mint a túlzott gyűlölet, dac és harag. Pedig nem erről szól Koppány. Pofán akartam vágni, hogy ne hisztizz már ember!

Egyetlen igazán pozitív szereplő Tompos Kátya volt. Pedig neki nem kisebb ember után kellett Rékát játszani, mint Sebestyén Márta. De megoldotta, és egy pillanatra sem hasonlítgattam. Ő volt Réka. A többiek meg eljátszották Istvánt, Koppányt, Saroltot, Gizellát és így tovább…

Voltak részek, ahol nekem tetszett az új köntösbe öltöztetett előadás, hisz azok a kérdések, most is feltehetőek. Alföldi Róbert fel is tette őket. Más kérdés, hogy jobb szereposztással talán válaszokat is kaptunk volna.  Minden tele volt szimbólumokkal, utalva rá, hogy a történet időtlen…..de azért örültem, hogy az előadás nem az. Egynek jó volt, de maradjunk az eredetinél. Mert István előbb épít nemzetet, mint Pistike.

Minden döntés következményekkel jár. Ezzel mindig tisztában volt, de most először dobott el mindent egy döntés miatt. Ezerszer végig gondolta az eseményeket, próbált más utat keresni, de a végén mindig ugyanaz maradt, egy út volt csak, és most is rálépne. Mindenkinek vannak elképzelései, hogyan néz ki a gonosz, és ő tudta, ez alkalommal szemtől szembe állt vele. És a tét nem kisebb volt, mint ő maga. Harcolni próbált, és amikor érezte, a sötétség megpróbálja felfalni a lelkét, csak egyet tehetett, kitépte azt, hogy megmentse. De ezzel együtt mindent kitépett. És zuhanni kezdett. Oda, ahová senki nem követheti. A szabadesés mámorító, ha tudod, az ejtőernyőd kinyílik. Nála nem volt. És ez a repülés rettegést hordozott. Félt a becsapódástól, félt attól, hogy szétrobban a teste, a gondolatai, a jövője. Egy régi emléket keresett magában, mikor gyermekként álmában repült. Kitárta karjait, és szárnyalt az ég végtelenségében. Azt az érzést kereste, de rádöbbent, hogy felnőtt, és már nem bújhat el az álmaiban. A valóság viszont egyre gyorsabban közeledett felé. Egyre szűkebb lett a tér, egyre kevesebb a levegő. Nem bánt meg semmit, megint beugrana a szakadékba. A félelem itt van, mindig itt lesz, mindenkiben…egy valami győzheti le, a büszkeség, amit akkor érez, ha arra gondol, ebbe a szakadékba nem lökték, hanem önmaga ugrott. Van, hogy előbb meg kell halnod az életedért. De megéri. Csak nem szabad elfelejteni. Akkor sem, ha éppen fénysebességgel zuhansz a föld felé.

Mikor a hónap elején megláttam, hogy a szabadságom előtt megyek Jesenicébe, még azt hittem, hogy nyaralok egyet a 2 hét pihi előtt. De közben elszabadult a Duna, meg sok egyéb vizesblokk, így ezen tervemet elmosta az iszap.

Rögtön kezdésnek kiderült, hogy nem 2. emberként lógatom a lábam Bécstől Salzburgig, hanem főnökként kérdezgetem az  1.osztályon, hogy kérnek-e újságot. Na mindegy, a kezdeti sokk után elindultunk. A következő megállónál még nem történt semmi, ellenben az alagútból kiérve, mikor megálltunk Tunnelfeldnél, azt láttam, hogy nem látok. Azt a füstöt még Süsü is megirigyelné. Természetesen rögtön akadt pár segítőkész ember, aki lefényképezte, ahogy majdnem kigyulladt az első osztály….még hogy  a Főnöknek nincs humora.. :) A lényeg, hogy a fék beszorult, és a kerekek fényesre polírozása füsttel és bűzzel jár. Előbbi elszállt, utóbbi Salzburgig velünk maradt.

A következő állomáson a mozdonyvezető közölte, hogy valahol meghúzták a vészféket. Felhívtam a kalauzomat, és megkértem, hogy keresse meg ő, mert én eltöröm az illető kezét. Miután ezt is elhárítottuk, mindenféle testi sértés nélkül, megint mentünk tovább. És sikerült egyben eljutni Salzburgig. Első vonat kipipálva.

A következő vonat Salzburg – Villach tengelyen közlekedett….volna….ha lett volna mozdonyunk. Először a horvát kocsikra kellett várni, aztán a mozdonyra, mert nem találták. Ember, hogy lehet egy 88 tonnás dolgot eldugni??? Aztán nagy hirtelenjében hoztak kettőt is. Akkor már csak vicsorogni bírtam. Villachig csak 2 embert dobtam ki, ott levált rólam a velencei rész, én meg eldöcögtem Jesenicéig. Véget ért az első éjszaka.

"De morális szempontból mi a rosszabb? Elverni valakit, aki megérdemli? Vagy elverni önmagát, aki nem érdemli meg?"

Nagyon jó kérdés! Végigolvasva a könyvet, sok érdekes dologgal talákoztam, és ez a mondat összegezte azt, amiben hiszek. Hogy miért is kéne áldozatnak lennünk?! Nem kell!

Miért védünk mindenki mást, ha igazságtalanságot érzünk, ugyanakkor magunkért miért nem állunk ki? Hisz ez az igazi kötelességünk!

"Sok emberrel az a baj, hogy amit erénynek tartanak, az valójában álcázott bűn. Sokkal könnyebb arról meggyőznie önmagát, hogy civilizált és józan, mint arról, hogy gyenge és puhány, nem igaz?"

Hát én nem vagyok hajlandó gyenge és puhány lenni....inkább francba a civilizáltsággal, nem verem el önmagam!! De másnak se hagyom, hogy elverjen! Te se engedd!!

Élhetsz szabadon, kockáztatva az életed, bele a nagyvilágba…..semmi baj  nincs ezzel. De abban a pillanatban, mikor úgy döntesz, valaki másért is felelősséget vállalsz, ez megváltozik.  Megmászhatsz 8000 méteres hegyeket, szembenézhetsz a halállal, addig, amíg egyedül a Te életeddel számolsz el. Ha ezt akarod tenni, tedd…..de abban a percben, ahogy másért is felelősséggel tartozol, mikor azt vállalod, hogy gyermeket hozol erre a világra, tudnod kell, vége  annak, hogy senki más nem számít. Kihívhatod a Sorsot magad ellen….de hidd el, a Sors nagyobb játékos…..

Ember. Mit takar e szó? Mi tesz emberré? „Gondolkozom, tehát vagyok”, vagy pedig „Vagyok, tehát gondolkozom”? Sajnos egyre kevésbé van jelen a gondolkozom, és egyre többször a harag, az irigység, és az elvakultság. A korlátolt látásmód az, ami mindent megmérgez. Vannak emberek, akik képtelenek több szemszögből nézni dolgokat. És míg a saját szemükkel a másik velejéig romlott, addig ugyanazok a dolgok, nála pozitívak. Talán másnak banális, de nekem szívügyem az ETO, főleg a női kézilabda része. És nem tűröm, hogy ezt bárki bemocskolja!

Soha nem zavart, sőt nem érdekelt, ha valaki, Fradi, Debrecen, vagy akármilyen más szurkoló, amíg az abban merül ki, hogy buzdítja a csapatát. A világ legprimitívebb dolgának tartom úgy „szurkolni”, hogy a másik csapatot szidom. A buta ember ismérve, akit nem az építés ösztönöz, hanem a rombolás. Ahelyett, hogy boldogan, mosolyogva jól érezné magát, inkább fuldoklik az irigység fojtogató mocsarában. Mi ebben a jó?

Magyar – nem magyar….az örök vita. Igen, vannak idegenlégiósok az ETO-ban. DE…az ilyen ember kérdezze meg magától, ha az lenne a siker egyik kulcsa az ő kedvenc csapatánál, hogy kell venni pár top játékost, ő vajon azt mondaná, hogy nem, köszönöm, nekem megfelel a 2. vagy 3. hely. Ilyen játékos nincs! Mindenki nyerni szeretne! És én büszkén szurkolok majd egy Fradinak, Debrecennek, vagy akármilyen csapatnak, akármilyen összetételben, hogy minél előrébb jusson! Mert MAGYAR vagyok, és MINDEN  magyar csapatnak szurkolok! És mindenkinek, aki csak szidni, irigykedni és haragot szórni tud, azt üzenném, hogy a szurkolás BOLDOGSÁG, és minél több embernek tudsz szurkolni, minél több ember miatt vagy büszke arra, hogy magyar vagy, annyival boldogabb mindenegyes perced! A játékosok nem utálják egymást….a szurkolóknak miért kéne????

A TÓ.-HOZ

Ifjúkoromnak reggelén
Olyan helyet kerestem én,
Amely nekem való tanyám -
Úgy csábított a szép magány,
Egy vad tó, zordon szirttetők
És tornyosuló nagy fenyők.

De ha e tájon s mindenen
Az éjszaka mint bő köpeny
Terült szét s rejtelmes szele
Repült s fojtott dallam vele -
Felriadtam volna, ó,
Akkor, hogy félős e tó.

Ám a félés nem gyötört,
Sőt borzongató gyönyört
Keltett, amelynek tárgya nincs -
Nem magyarázza semmi kincs
Vagy kéj - bár forrón rám tekints.

E mérgezett habban halált,
Ez örvényben tárt sírt talált,
Kinek a különc képzelet
Ott vigaszt meríthetett:
Társtalan szív ily tavat
Édenkertté avat.

5000 hang dübörgi a ritmust,

5000 szív egy szólamra ver,

mi már együtt nevettünk és sírtunk,

most egy újabb mámoros éjszaka jött el

zöld az égbolt mindenegyes pontja,

rajta fehérrel, egy mi lüktet csak,

egy szív, egy csapat, egy nem múló pillanat,

hogy itt és most, örökké GYŐRI maradj

Omladozó romokon állva
Szétnézek az elhagyott táj felett
Alant lángok nyúlnak az égig
Majd a tűzben az élet megjelent

Előbújt a lüktető narancsból
És lassan vérvörösbe öltözött
Szárnyait kitárva tündökölt
A Főnix a vászonra költözött

Hamvakból támadt fel az érzés
És az ecset már szárnyalt
Átszínezve minden képet
Eltörölt sok sötét árnyat

belépett. szeretted.

de idegen lett minden

s akit egykor ismertél

ő már többé nincsen

hallgattad. beszélt

és a szavak mik egykor szóltak

vele együtt tűntek el

az érzés hideggé olvadt

bűnök. hibák. nincsenek

csak ketté vált utak

mégis üres minden belül

csak a csend, mi itt maradt

hittél. adtál. vártál

de lassan hátat fordítasz

mert a Te életed kell élned

és meghalsz, ha egy helyben maradsz

nem foghatom többé kezed

mert megkínoztad lelkemet

eltöröltél minden érzést

mely most már tiéd nem lehet

nem mehetek többé veled

mert az út a mélybe hullt

te ugrottál a sötétségbe

és a múltunk lángra gyúlt

egyszer még utánad kaptam

de te kezembe martál

most hát elengedlek örökre

számomra végleg meghaltál

Mindenki azt hajtogatja, hogy légy önmagad. Aztán ha az vagy, máris önző leszel. Hol romlik el az egész?

Nagyon sokáig tartott, míg függőből független lettem, illetve azzá tettem magam. Nem volt könnyű elvetni minden hazugságot, amivel megkönnyítjük az életünket. A kegyes hazugságokat. És amikor az emberhez vágják, hogy van, amikor csak magára gondol, ordítani tudnék, hogy kire másra? Néha magamra is kell! Sőt! Elsősorban magamra kell, mert csak akkor leszek képes másra is figyelni.

Igen, megmondom, ha valamit nem akarok megtenni. Igen, megmondom, ha valahol nem akarok ott lenni. Igen, megmondom, ha valakivel nem akarok együtt lenni. És ezt elvárom másoktól is. Elvárom, hogy szabaddá tegyenek, de elvárom, hogy ők is szabadok legyenek. Mert akkor tudom, és ők is tudják, hogy amikor megteszek valamit, ott vagyok valahol, vagy együtt vagyok valakivel, akkor az is teljes mértékben igaz, és az én akaratom. De azt nem tűröm el, hogy megmondják, ne legyek önmagam, és hazudjak azért, hogy másnak jó legyen. Nem jó neki, mert hazugságot kap. Ki akar hazugságokat? Én nem. Nem kérek, és nem is adok. Ha ez önző dolog, hát legyen!

Önző vagyok. Magamra gondolok. És ugyanezt elvárom azoktól, akiket szeretek és tisztelek. Mert pontosan ezért szeretem és tisztelem őket. Mert tudom, hogy bízhatok abban, azt teszik, ami nekik jó. És ha velem vannak, akkor éppen azt akarják. Őszintén. Ennyi. Önző vagyok? HÁT LEGYEN!

Levegőért kapkodsz

pedig tele van tüdőd

önmagaddal harcolsz

és csodálkozol, hogy nincs erőd

Hullámként mész a falnak

és porladnak csontjaid

önmagad sírját keresed

és a víz alá fojtott álmaid

Ha nem bukkansz elő

ha örökre elrejt a mély

Ne a falat hibáztasd

önmagad nem lettél remény

Ez az Oscar meglepően kiszámítható és kiszámíthatóan meglepő volt.

Arra, hogy Adele nyer a Skyfall betétdalával szerintem 0,01es szorzót adtak.  Arra, hogy minden „nagyobb” film nyer valamit, megint csak fogadni mertem volna. És a legtöbb tippem bejött. A színészkategóriákat taroltam, Jennifer Lawrence győzelmének kifejezetten örültem, a Silver Linings Playbook olyan film, hogy bármikor elővenném újranézni. Daniel Day-Lewis szintén nem lepett meg, és Christoph Waltz Oscarja miatt sem dobtam el agyam, tuti befutó volt. Anne Hathaway nálam is nyert, mert imádom a musicalt. Mikor az egész gárda bejött énekelni, na az volt nekem az éjszaka fénypontja.

 Amikor elkezdték „szórni” a Pi életét, először azt hittem, megvan a nagy győztes. Hisz előremutató kategóriákat kapott, úgy mint operatőr, zene, vizuális effektek. De aztán közbeszúrtak egy-egy Lincoln, Anna Karenina, Les Miserables, Django Unchained, Zero Dark Thirty díjazást. Amikor az Amour megnyerte a legjobb idegennyelvű film Oscarját, őt ki is húztam a főkategóriából, a legjobb filmet így lecsúszta. És akkor kezdett izgalmas lenni az este, mikor az adaptált forgatókönyvre nem a Pi élete íróját szólították. Hirtelen kezdett gyanús lenni. Amikor pedig a legjobb rendező Ang Lee lett a Pi-ért, már 80%ban biztos voltam a végső nyertesben. A bizonyosság akkor ért utol, mikor Jack Nicholson felkonferálta a Fehér Házból élőben bejelentkező Michelle Obamát, aki kimondta a filmet, amelyik csokimázba mártja Amerikát a hősies egymásért mindent megteszünk szlogennel….ARGO.

Kellett egy film, amelyik szép, amelyikben gyönyörű színek, érzelmes történet van….ez lett a Life of Pi. Adtak neki díjakat, hogy lássa a világ, van ám szívünk. És kellett egy film, amelyik országimázst épít…amelyik megmutatja a világnak, hogy Amerika akkor is hős, mikor a világ Kanadát hiszi annak. És nehogy már ne doboljuk szét, hogy „Hé, nem is ők voltak, hanem mi!” Hogy feszíthette ez a hazafias kebleket, és végre kimondhatták. A világ örül Pi-nek, Amerika örül az Argo-nak…..én meg örülök Jennifer Lawrencenek. Ma éjjel mindenki nyert!

rajzoltam világot, rajzoltam fákat

rajzoltam rothadást, mely mindent körülrághat

rajzoltam életet, rajzoltalak téged

és már nem tudtam egyebet, csak gyilkoló meséket

most rajzolok világot, rajzolok fákat

és rajzolok mindenen nevető, olcsó kis hibákat

majd rajzolok életet, rajzollak téged

és gyilkos mosolytól fénylő, megtisztult meséket

Tizet kőbe véstek,

és azt hitte az Isten,

az Embernek elég,

hogy az életében féljen

Tizet parancsoltak,

és elhitte az Ember,

az Istennek elég,

hogy féljen az életben

Nekem már csak egy kell,

nem az Isten tize,

az élet nem félelem,

s összetört a köve

Emlékezz a tízre,

Isten és te Ember,

de ne a kő mutassa,

mert az bizony fegyver

Az az egy vezessen,

mi csak belőled fakad,

s elhiszi az Isten,

az Ember mindig halad

Van az a pillanat, mely nem múlik el

melyet nem ír át a jövő tolla

melyben sziklaként zúztad szívemet

hol megdermedt kettőnk múltja

Vannak szavak, melyek örökké élnek

s melyek kimondatlanok maradnak

melyekben sziklaként rejtőzöl

s melyek szívemhez ragadtak

Vannak sziklák, melyek nem porladnak

melyek nem néznek alá a mélybe

melyekben ott lapul a fájdalom

mégis a hullám lesz megtörve

Szépséged fájdalma hívta életre,

mosolyodtól szenvedő szívemet,

s mikor megfagyott álmaim olvadni kezdtek,

kezembe fogtam két kezed

Annyi szállal kötöttél magadhoz,

melyből ezer életet szőhetne,

az, kinek ez az egy is szakadék,

hol csak a szemed fényét kereste