Minek nevezzelek? Ez volt az első gondolatom, az új István, a király láttán. Egy biztos, nincs rá egyértelmű jó, vagy rossz megnevezés.

A szereposztás kivágta a biztosítékot. A két fő karaktert teljesen hiteltelenné tették. Feke Pál, mint István…..hát inkább csak, mint Pistike….de az se a vicces formában. Azt vártam, mikor szól, hogy „Álljunk le, pelenkát kell cserélnem!”. Folyamatosan olyan arcot vágott, mint akire ha rászólnak, azonnal elsírja magát. Marha nehéz volt elhinni, hogy ő fog nekünk országot építeni….még a lego várat is szétbarmolná…. Anyuka meg néhol olyan hamis volt, el se hittem, hogy Udvaros Dorottya az.

Koppány. Nem titkolom, én mindig is neki szurkoltam. És bármennyire is azt vallom, külön kell választani a színészt a civil embertől, számomra Stohl András nem képvisel értéket. Sőt…. Erre megkapja Koppány szerepét, aki nekem a becsületet, a magyarságot, a küzdést jelenti. Borzalom. Nem látszott más rajta, mint a túlzott gyűlölet, dac és harag. Pedig nem erről szól Koppány. Pofán akartam vágni, hogy ne hisztizz már ember!

Egyetlen igazán pozitív szereplő Tompos Kátya volt. Pedig neki nem kisebb ember után kellett Rékát játszani, mint Sebestyén Márta. De megoldotta, és egy pillanatra sem hasonlítgattam. Ő volt Réka. A többiek meg eljátszották Istvánt, Koppányt, Saroltot, Gizellát és így tovább…

Voltak részek, ahol nekem tetszett az új köntösbe öltöztetett előadás, hisz azok a kérdések, most is feltehetőek. Alföldi Róbert fel is tette őket. Más kérdés, hogy jobb szereposztással talán válaszokat is kaptunk volna.  Minden tele volt szimbólumokkal, utalva rá, hogy a történet időtlen…..de azért örültem, hogy az előadás nem az. Egynek jó volt, de maradjunk az eredetinél. Mert István előbb épít nemzetet, mint Pistike.