Színek nélkül
Feketét villog a fehér lapon,
szavakra vár a pillanat,
Hogy betöltse a légüres teret,
Mely a festett ég alatt ragadt.
De idelent a tér egyre nő,
Már nincs, mi színezzen perceket,
Palettám a tűzben lángol,
S a korom neveti a színeket.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
