Fesztivál első napja van, köszönt és minden jót kíván...kábé 160000 ember a Pannónián :)))))

Délelőtt 10 óra után nem sokkal indulás....az út egy kisebb rendőrségi incidenstől /enyhe gyorshajtás :))) / eltekintve teljesen sima....és még parkolóhely is jutott....igaz már közelebb volt a határ, mint a sátorhelyünk :)))

Miután kis híján sokkot kaptunk, hogy rossz online-jegyet nyomtattunk ki, sikeresen elrendeződött a helyzet, és mindenki megkapta a maga karszalagját....aztán még a sátor megtalálás sem bizonyult megoldhatatlan feladatnak.

Berendezkedtünk a hálóba, kiültünk a kertbe, és a spájzból elővettük a még hideg sört...közben a konyhában megfőztük a reggelit....ugye mennyi minden elfér egy 4 négyzetméteres sátorban? :)))

Miután leellenőriztük, hogy semmi folyékony nem romlott meg, a banda kettévált, és az egyik fele elindult GUANO APES koncertre...mi meg SICK OF IT ALL-ra....de ezen tervünket egy túlbuzgó biztonsági őr torpedózta meg, aki egyetlen nagy rántással megszabadított a karszalagomtól, és közölte, hogy a bejáratnál adnak másikat, ha megmutatjuk a jegyünket...az azonban a másik társaságnál volt, így eszeveszett logisztika után telefonos segítséget kértünk tőlük....az őrnek azt hiszem ük-ük felmenőit is emlegettük, de mit lehetett tenni, mentünk új szalagért...utána már nem volt értelme visszasétálni, így megkerestük többieket a másik színpadnál....

Aztán este egy kis HAMMERFALL...majd THIRTY SECONDS TO MARS....majd az egyik nagyon várt koncert: LINKIN PARK :)))

Chester hangjába még mindig szerelmes vagyok, igaz már csak 2. helyen van....de ez a koncert bizony nem volt több, mint egy jól kivitelezett iparos munka....semmi extra, semmi emlékezetes...a számok jók voltak, igaz lett volna még pár kívánságom a listán, de igazából valami hiányzott az egészből....erre igazán másnap jöttem rá, VOLBEAT alatt...

Altató előtt átruccantunk a másik színpadhoz, ahol SISTERS OF MERCY-vel búcsúztattuk el a napot....

Sátorkeresés, ágyazás, lefekvéshez kakaó....vagy sör...már nem emlékszem....aztán alvás imitáció következett.....

End of Day 1......to be continued

hol a lelkem, mely mindig előre vitt

hol van most, mikor eltévedt bennem a hit

szétszakadt testemből kitépték a szívet

most kezemben tartom, de vérem mégis éltet

Mikor először felsírtál

Még vak volt két szemed

Öleltél minden mondatot

És érezted a lélegzeted

Aztán kinyílt az ablak a világra

És bár még függöny takarta el

Bíztál abban, hogy amit látsz

Igaz, melyben szíved nem téved el

És mikor először vakított a Nap

Vagy eső miatt csuktad be két szemed

Benned már ott élt a kétely

Hogy van világ, mit fel nem fedezett

Most megint sírsz, de nem utoljára

És látod, még oly sok vak vesz körül

Mert nem a nap, vagy az eső a hibás

Ha szívük a látása, az életükbe kerül

Már a szakadék szélén állok

Alattam a hullámsír dühöng

Lépést sóhajt bennem a messzeség

Egyetlen mozdulat, mit üldözök

Összetörve látom önmagam

Sziklák közé szorult életem

A jeges víz folyton vérembe mar

Indákkal kötve van kezem

Fuldoklik minden csepp levegő

Mit tüdőmbe présel a küzdelem

Nem engedhetem, hogy legyőzz

Hisz enyém az, mi másnak félelem

Még a szakadék szélén állok

De alattam nyugszik az őrület

És bár a mélység még hívogat

Megfordulok, utam másfelé vezet

Ismertem arcod, ott volt minden napomban

Hangod, mosolyod, emléked fotókban

Szívemnek szíved mindig otthon adott

Körénk a bizalom nagy tüzet rakott

Az voltál nekem, ki a nyugalmat hozta

És a vidám perceket velem megosztotta

Aztán fordult a világ, és másik arc jött felém

Ott karcoltál tovább, hol a világ mart belém

Sebeim hegén át, felszínre tört a múlt

És féltem, a régi érzés bennünk kihunyt

Egy csillag vagyok az égen, vagy az egyetlen?

Erre a választ még keresem…a szemedben..

Nincs a világon, mi a szavaknál erősebb

Álarc mögé bújtat, de bizalmat is ültet

Ha szavaim mögött nem látszik az ember

Mindenegyes hangom, kezemben fegyver

Ki velem szemben áll, egyedül engem lát

Amit mondok építi, vagy gyengíti falát

Amit szívem dallama súg felé az éjben

Azt ő meghallja, mert ott dalol a szélben

Ha fals a zene, és odabent a húrok sírnak

Nem hallasz, csak minden hangot kínnak

Levetem az álarcom, szavaim tiszták

Hangom, hangjaid remélem megnyitják

Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk

Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk

Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk

A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk

Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom

Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon

És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép

Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért

Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom

Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom

Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze

És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….

Lépnél, de lábad ólomként szorít

És tüdődben a levegő nem mozdul

A napsütés távoli ködbe vész

Szemed egyetlen mosolyért koldul

Mégis lépsz, a súlyok lehullnak

És hatalmas lélegzetet veszel

Az első mozdulat megtétele nehéz

De utána újabb lépést teszel….

Nem értem az embert. Azt az embert, amelyik áll az útkereszteződésnél, és bár látja, hogy az egyik út sárral borított és minden lépésnél csalán várja teste összes négyzetcentiméterét, a másik ösvény viszont tiszta, és bár talán nem látja a végét, nem tudja, hogy ilyen is marad-e, mégis azon indul el, mely már megégette, összemarta, és véresre sebezte. Mikor egy karnyújtásnyira van a jó, a hittel teli, és még sincs bátorság. Annál, mikor belelöknek a szakadékba, csak egy rosszabb van….ha lenézünk, látjuk a éles sziklákat, melyek tudjuk, hogy halálra sebeznek, és aztán behunyt szemmel, önként adjuk át magunkat a zuhanás gyilkos ölelésének. Hol van olyankor a túlélést mindenáron belénk sulykoló életszeretet? Mikor önmagunkat feszítjük keresztre, akkor hol van az emberi tudat, melyet arra kaptunk, hogy a bennünk élő legjobbra törekedjünk? Hogyan igazoljuk akkor, és később a tettünket? És amit akkor elvesztünk, talán soha nem lesz lehetőségünk visszakapni. Mégis mi az, ami ilyenkor hajtja az embert? Nem értem…talán soha nem is fogom…de talán jobb is így…mert addig tudom, hogy én még élni akarok, és nem „csak” élni, hanem megélni, és azt választani, ami boldoggá tesz…nem azt, ami megöl…  

Az éjszak sötétje körbefonja tested

A tomboló csendben nem hallod a zajt

A suttogó hangot, mi ha eléri a szíved

Csak egy újabb lángoló pillanatba hajt

Elég erős vagy-e könnyeidhez

Melyek büszkeséged hamvait mossák

Itt és most, mikor nem veszíthetsz

Mert már minden szavadat elhordták

Minden perc egy pillanat, míg kezed kezemben pihen

Rohannak a másodpercek, míg szíved enyémnek hiszem

Rám nézel, mosolyogsz, de a következő percben

Eltűnsz, mint a délibáb, egy szellem vagy bennem

Próbáltalak érinteni, de a szél szétfújta tested

s a levegő az, mit markoltam, a fagyos lég…helyetted..

Várom és bízom, lényed lassan újra testet ölt nekem

Hogy az örök másodperc, most már végleg miénk legyen

Kész a versed Némbör1.... :)))

Tán messze van a fény

Tán csak megvakít a nap

Mert nem látom merre visz

Ez az út a lábam alatt

Engedd, hogy egy percre

Végre önmagam legyek

Saját fényem vezethessen

Oda, hol lélegezni merek

Mások érzéseit éltem

Mások lábnyomát tapostam

De elhagyhatom az ösvényt

Hogy saját harcom harcoljam

És ha meglátom a fényt

És már nem vakít a nap

Tán azt is észreveszem

Ki már mellettem halad

Ha elindultál, hát menned kell

Az utcák hajnali fénye

Órák óta követi léptedet

Egy ösvényt taposol az úton

Mely nem tudod hová is vezet

Ha keresztúthoz érkezel

Szíved két lehetőséget kínál

Mehetsz, amerre haladtál

Vagy megpróbálod az új irányt

Mikor úgy érzed, minden körbe visz

Ne félj másik életbe lépni

Vagy utat lelsz a csillagokhoz

Vagy a légkörben fogsz elégni

 Jól csinálom? Tudhatom én ezt? Van hozzá jogom?.....megannyi kérdés sorakozik a fejünkben, miközben élni próbálunk. Nem megbántani másokat, megfelelni az elvárásoknak, de ugyanakkor önmagunk maradni. Kivitelezhető? Vagy csak úszunk az árral, és meglátjuk mi sül ki belőle? Mi a könnyebb….várni az jelre, vagy küldeni egy jelet?

Engem is úgy neveltek, hogy figyeljek másokra, ne bántsak másokat, és tiszteljek másokat. De miért nem mondja senki, hogy figyelj magadra, ne bántsd magadat és főleg, hogy tiszteld önmagad! Mi mindenki véleményét meghallgatjuk, azt mondjuk, igaz, vagy van benne valami, vagy elutasítjuk….de legalább meghalljuk és végig gondoljuk. Önmagunkkal szemben miért nem vagyunk képesek erre??? Miért pont a saját ítéletünkben nem bízunk? Miért kérdezzük meg magunktól, hogy vajon én jól tudom-e, én vajon tudhatom-e, van-e jogom az önmagam döntését mások elé helyezni? De ez a mi életünk!! Nekünk kell végig élni. Nem azok fogják leélni helyettünk, akik most okos dolgokat mondanak. Élni, tenni, harcolni nekünk kell. De boldognak lenni is!! Mert az is csak rajtunk múlik. Egy döntésünkkel fájdalmat okozunk, egy másikkal örömöt. Erről szól az egész. Nem tehetsz csak jót, de tehetsz eleget…eddig minden éles és fájdalmas fordulat az életemben egy sokkal jobbat rejtett magában. Nem rögtön, de mindig észrevettem. Ezért aztán bár félek a változásoktól, és talán nem megyek eléjük, de ha jön, akkor kisebb harcok árán, de elfogadom. De ha nem is küzdesz, már az elején veszítettél….

Harminckét tavasz szépen bepakolva

Harminckét év emlékbe csomagolva

Első tavasz: a világ ragyog és szabad

Még nem tudtam, ilyen örökké nem marad

Eltelt pár év, a tavaszok csak múltak

Bennem az álmok lassan megfakultak

Voltak tavaszok, mikor a világ lángolt

És volt pár év, mikor az élet is hiányolt

Most itt vagyok. Egy újabb tavasz zsebemben

És életem képei gyűlnek az emlékeimben

Indulok tovább, ez is csak egy állomás

Hisz bennem még mindig él egy látomás

 Változások a Criminal Minds háza táján...JJ's BACK!!!!!! A.J. Cook 2 éves szerződést írt alá, így JJ visszatér!!!!! Remélem előbb-utóbb Paget Brewster is....igaz neki pilotja van. Lehet, hogy mocsok dolog, de annak a sorozatnak kaszát kívánok...én együtt szeretném a csapatot!!! :))))

Milyen íze lehet a világnak?

Mikor frissen roppan fogaid között,

Mikor nem fertőzi meg a rothadás,

Mi elrejtőzik az emberek mögött.

Milyen íze lehet az életnek?

Mikor te éled meg a holnapot,

Mikor nem lesz elég egy gondolat,

Nem félsz tőle, s tovább álmodod.

Milyen íze lehet az embernek?

Mikor vére őrülten robog,

Mikor szemében a nem fáradó tűz,

Még mindig gyermekként lobog.

Milyen íze lehet a szerelemnek?

Mikor minden percben benne él,

Mikor nem a múltakat siratja,

Mert előre néz és semmitől se fél.

 James Franco nem egy mázlista fickó....

Láttam már pár filmben, de a 127 Hours messze a legjobb alakítása eddigi pályafutása során. Természetesen meg is kapta érte az Oscar jelölést. Mégsem fogja hazavinni, mert van egy Colin Firth is a listán, aki még Mr. Franco teljesítményét is túlszárnyalta....tehát ha tippelnem kell, én rá fogadok. James Franco viszont valószínűleg többet lesz az éjjel színpadon, mint Colin Firth, hisz ő az est egyik házigazdája. És bízom benne, hogy köszönőbeszédet is lesz még alkalma mondani. Ebből filmből szerintem ő is, én is, mindenki tanult...és nem mellesleg, olyan vágás, rendezés és operatőri meló van mögötte, hogy le a kalappal.

Azt mondtam James Franco nem egy mázlista fickó....nem a fenéket!!! 

 November elseje....hm...nem most volt. Kellett egy kis szünet, mert már kötelességnek éreztem azt, ami szórakozásnak indult. Mi történt azóta? Röviden összefoglalva: Mikulás - doki - meló zűr - doki - Karácsony - doki - kórház - térdműtét....jelenlegi státuszom: lábadozó sorozatfüggő....

Most 20 sorozat van étlapon, mert a többi 4-5 éppen szünetel...új felfedezettem saját magamnak a Bones, próbálom bedarálni az eddigi 5 évadot, hogy utolérjem a most folyó 6.at. ....hamarosan Oscar, tehát én is váltok, bár a legtöbb jelölt filmet már láttam, a kihagyottakat még szeretném megnézni a díjátadóig.

Ja, volt kézilabda EB is, amit magyar szempontból próbálok elfelejteni, norvég szempontból nem...ma pont norvég - magyar ütközet lesz, csak klub szinten: LARVIK - ETO.....Hajrá GYŐR!!!

Most ennyi....Criminal Minds idézeteket igyekszem mielőbb feltenni....

És amit még idén nagyon várok: április 15.én, 3 nappal a születésnapom előtt jön az "Atlas Shrugged" film első része...nekem jó ajándéknak tűnik :)))

Ha most kinézek a vonat ablakán, látom a felhőkön át búcsúzó Napot, ahogy utolsó sugarai körvonalat festenek az égen úszó vattapamacsoknak. Korán van még, de lassan mégis beköszönt az alkonyi szürkeség, majd az éjszakai sötétség. Becsukom a szemem, és megpróbálom elképzelni a fényárban és napsütésben pompázó firenzei utcákat, melyeken úgy éreztem magam, mint aki otthonra talált. Bár lábam még sosem lépett azokon a köveken, szemem még sosem futott végig azokon a falakon, szívem mégis úgy érezte, hazaért. Amikor az Arno felett átívelő híd közepéről körbenéztem, minden porcikám belekapaszkodott a pillanatba. Szerettem volna megállítani az időt, és a perc minden szegletét örökre belevésni az emlékezetembe.  Ahogy a Nap sugarai a távoli hídról belefolytak a vízbe, ahogy a szél partra súgta az eltévedt hullámokat, és ahogy a meleg levegő karjai átölelték a szépségtől reszkető lényemet…egy-egy ecsetvonás a ragyogó színekből készült képemen. És ha most lehunyom a szemem, újra átélem a varázst, ami immár örökké belém rajzolta a Toszkán hangulatot és életérzést. Az életérzést, hogy legyen bár hamarosan szürkülő alkony, majd sötét éjszaka, elég, ha magam elé képzelem a folyót, a hidat, a festményt, a szobrot, vagy csak a bor ízét, máris a fénylő napsütésben találom magamat, ahol a lelkem sosem tévedhet el, hisz otthon van.

KEZDŐDIK! KEZDŐDIK! KEZDŐDIK!

Végre elkezdődik!!! Az idei első BL meccsünkön alig több, mint 2 óra múlva elhangzik a kezdő sípszó, amely reméljük egy nagyon hosszú utazást indít el. És az út végén szeretném az mondani, hogy Lunde 3szoros BL győztes zsinórban…..hisz megígérte, hogy idén megverjük a Viborgot…is…

= = = CSAK AZ ETO!!! = = =

Tegnap volt az évadnyitó kerti-party a kézilabdás lányokkal…igaz kert nélkül, mert reggel óta kitartóan esett az eső. A nap mindkét beszólása Katrine Lunde Haraldsenhez kötődik.

1. Az új játékosok bemutatásakor, mikor Lunde mondott pár szót, kis hatásszünet után az utolsó mondata: „….és idén megverjük a Viborgot!” :D

2. Évek óta az öcsémék a szakácsok a bulin, most is így volt. Kíváncsi volt milyen Lunde élőben, mert a szőkék amúgy is a gyengéi, mint észrevettem. Szóval Katrine sorban áll a kajáért, majd megkérdezem az öcsémet, hogy mi a vélemény: „Hát élőben még jobb b..meg” :D

A szezon megnyitva….HAJRÁ GYŐR!!! HAJRÁ ETO!!!

Mostanában azon gondolkozom, vajon miben hitt Ayn Rand?

Olvasva a könyveit, néha ökölbe szorul a kezem a leírtakon. Felismerve az emberi viselkedés különböző fajtáit, szembesülve a legaljával, nem tudom eldönteni, hogy mit várt. Várt-e egyáltalán valamit, vagy „csak” papírra vetette, amivel nap mint nap találkozott?! Hitt-e abban, amit az Atlasz vállat von megoldásaként ajánlott, vagy „csak” muszáj volt „happy end”-del végződnie, hogy ne vesszen el a maradék hitünk is?! Nem tudom.

Én egyre inkább úgy érzem, nincs és nem is lesz globális megoldás. Elkéstünk, hagytuk elrohadni az egészet. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyenként megpróbáljuk megvalósítani a szinte lehetetlent. Egyénenként építeni a kollektív rombolásban. Nehéz, de megéri; mert mikor esténként arra gondolok, ma mennyi voltam én az életemben, és mennyi más, akkor kell eldöntenem, hogy büszke lehetek-e magamra.

Ma bekopogott hozzám egy Krisna tag, és azt mondta, pénzt gyűjt, mert kötelességünk segíteni a szegényeken. Elküldtem, és megmondtam neki, hogy semmi ilyesmi nem kötelességem. Ha én úgy döntök, segítek, de senki ne mondja azt, hogy ez kötelességem. Most valószínűleg egy önző embernek tart, holott egy percet ismer az életemből. De nem ez megy a világban? Másodpercek alatt ítélsz és ítéltetsz. Pedig egy élet kevés erre.

Szóval jó lenne tudni, hogy Ayn Rand a világot akarta megváltani, vagy „csak” az embert, aki egy élhető életet mer magának álmodni… megvalósítani. Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy megyek tovább az úton…mert EZ kötelességem.

Ma olvastam egy netes cikket arról, hogy be akarták tiltani a foci VB egyik afrikai szimbólumát, a vuvuzelát, azaz azt a kürtöt, ami minden meccs alatt úgy zeng, hogy néha tényleg kicsit zavaró. Meg kell mondjam, először egyetértettem vele, de a kommenteket olvasva felszaladt a pumpa bennem…volt egy-két különösen ostoba, például, hogy azt a földrészt (Afrika) csak arra használjuk, hogy a biológiai fegyvereket ott teszteljük. Az emberi primitivitás nem ismer határokat. Igen, néha fáj a fejem a monoton zúgástól, de ez az ő kultúrájuk, és semmi jogunk nincs elítélni. És ők legalább táncolnak, énekelnek, ünnepelnek, nem részegen randalíroznak és székeket törnek….tényleg, az európai ember sokkal civilizáltabb!?...Zavarja a focistákat?...Hát engem is sok minden zavar a munkám, az életem közben, de ha tudom a célomat, és arra koncentrálok, mellettem aztán egy egész rezes banda is nyomhatja a nótát…és ezek a fiúk szerintem vérprofik, különben mit keresnének ott?! Szóval szerintem örülnünk kéne, hogy megismerhetünk egy parányi részt abból a kultúrából, ami az életigenlésen alapszik….hátha rájönnek páran, hogy azt a biológiai fegyvert magukon kéne használniuk….

Egy kritikát kétféle képpen lehet fogadni...az ember vagy rombol, vagy építkezik. De mindenképpen érez, lát valamit. Én fényt láttam meg, és fejbecsapott, mennyire vak voltam. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, hiszen míg régebben szinte fanatikusan vártam a kedd reggelt, hogy megkapjam az újabb House adagomat, addig az utóbbi két évadban voltak kisebb-nagyobb szünetek, amikor nem is hiányzott. Ugyan később mindig megnéztem, de el kell ismernem, House már nem a régi. Nem az a tapló, antiszociális, briliáns elme, aki rögtön elvarázsolt pár éve. Köszönettel tartozom Ladybyron-nak, aki megfogalmazta nekem, amit féltem kimondani. House középszerű lett, de legalábbis erre törekszenek az alkotók. Hogy miért tetszett az utolsó rész? Nem tudom. Azt hiszem, hogy egy pillanatra megnyugtatott, hogy egy ilyen embert is lehet szeretni, találhat társat. De most belegondolva, ők a "züllesztett" House-nak találtak párt, ami messze nem ugyanaz. És így már át kellett gondolnom a dolgokat...de amit a végén írtam még mindig áll....nem tudom, ezt hogyan lehet "tapló-szellemben" folytatni...