Lépnél, de lábad ólomként szorít
És tüdődben a levegő nem mozdul
A napsütés távoli ködbe vész
Szemed egyetlen mosolyért koldul
Mégis lépsz, a súlyok lehullnak
És hatalmas lélegzetet veszel
Az első mozdulat megtétele nehéz
De utána újabb lépést teszel….
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
