Ismertem arcod, ott volt minden napomban

Hangod, mosolyod, emléked fotókban

 

Szívemnek szíved mindig otthon adott

Körénk a bizalom nagy tüzet rakott

 

Az voltál nekem, ki a nyugalmat hozta

És a vidám perceket velem megosztotta

 

Aztán fordult a világ, és másik arc jött felém

Ott karcoltál tovább, hol a világ mart belém

 

Sebeim hegén át, felszínre tört a múlt

És féltem, a régi érzés bennünk kihunyt

 

Egy csillag vagyok az égen, vagy az egyetlen?

Erre a választ még keresem…a szemedben..