Mikor először felsírtál

Még vak volt két szemed

Öleltél minden mondatot

És érezted a lélegzeted

Aztán kinyílt az ablak a világra

És bár még függöny takarta el

Bíztál abban, hogy amit látsz

Igaz, melyben szíved nem téved el

És mikor először vakított a Nap

Vagy eső miatt csuktad be két szemed

Benned már ott élt a kétely

Hogy van világ, mit fel nem fedezett

Most megint sírsz, de nem utoljára

És látod, még oly sok vak vesz körül

Mert nem a nap, vagy az eső a hibás

Ha szívük a látása, az életükbe kerül

Már a szakadék szélén állok

Alattam a hullámsír dühöng

Lépést sóhajt bennem a messzeség

Egyetlen mozdulat, mit üldözök

Összetörve látom önmagam

Sziklák közé szorult életem

A jeges víz folyton vérembe mar

Indákkal kötve van kezem

Fuldoklik minden csepp levegő

Mit tüdőmbe présel a küzdelem

Nem engedhetem, hogy legyőzz

Hisz enyém az, mi másnak félelem

Még a szakadék szélén állok

De alattam nyugszik az őrület

És bár a mélység még hívogat

Megfordulok, utam másfelé vezet

Ismertem arcod, ott volt minden napomban

Hangod, mosolyod, emléked fotókban

Szívemnek szíved mindig otthon adott

Körénk a bizalom nagy tüzet rakott

Az voltál nekem, ki a nyugalmat hozta

És a vidám perceket velem megosztotta

Aztán fordult a világ, és másik arc jött felém

Ott karcoltál tovább, hol a világ mart belém

Sebeim hegén át, felszínre tört a múlt

És féltem, a régi érzés bennünk kihunyt

Egy csillag vagyok az égen, vagy az egyetlen?

Erre a választ még keresem…a szemedben..

Nincs a világon, mi a szavaknál erősebb

Álarc mögé bújtat, de bizalmat is ültet

Ha szavaim mögött nem látszik az ember

Mindenegyes hangom, kezemben fegyver

Ki velem szemben áll, egyedül engem lát

Amit mondok építi, vagy gyengíti falát

Amit szívem dallama súg felé az éjben

Azt ő meghallja, mert ott dalol a szélben

Ha fals a zene, és odabent a húrok sírnak

Nem hallasz, csak minden hangot kínnak

Levetem az álarcom, szavaim tiszták

Hangom, hangjaid remélem megnyitják

Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk

Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk

Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk

A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk

Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom

Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon

És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép

Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért

Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom

Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom

Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze

És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….

S lépésről lépésre

új levegő jut tüdődbe

s minden lélegzet

újra tovább vet

felragyog az ég is

és szíved felgyorsul

a súlyok elvesznek

egy harang megkondul

lélekharang ez,

mely reményt nemz

s hitet

hogy igen iy, szép az élet!

Lépnél, de lábad ólomként szorít

És tüdődben a levegő nem mozdul

A napsütés távoli ködbe vész

Szemed egyetlen mosolyért koldul

Mégis lépsz, a súlyok lehullnak

És hatalmas lélegzetet veszel

Az első mozdulat megtétele nehéz

De utána újabb lépést teszel….

Nem értem az embert. Azt az embert, amelyik áll az útkereszteződésnél, és bár látja, hogy az egyik út sárral borított és minden lépésnél csalán várja teste összes négyzetcentiméterét, a másik ösvény viszont tiszta, és bár talán nem látja a végét, nem tudja, hogy ilyen is marad-e, mégis azon indul el, mely már megégette, összemarta, és véresre sebezte. Mikor egy karnyújtásnyira van a jó, a hittel teli, és még sincs bátorság. Annál, mikor belelöknek a szakadékba, csak egy rosszabb van….ha lenézünk, látjuk a éles sziklákat, melyek tudjuk, hogy halálra sebeznek, és aztán behunyt szemmel, önként adjuk át magunkat a zuhanás gyilkos ölelésének. Hol van olyankor a túlélést mindenáron belénk sulykoló életszeretet? Mikor önmagunkat feszítjük keresztre, akkor hol van az emberi tudat, melyet arra kaptunk, hogy a bennünk élő legjobbra törekedjünk? Hogyan igazoljuk akkor, és később a tettünket? És amit akkor elvesztünk, talán soha nem lesz lehetőségünk visszakapni. Mégis mi az, ami ilyenkor hajtja az embert? Nem értem…talán soha nem is fogom…de talán jobb is így…mert addig tudom, hogy én még élni akarok, és nem „csak” élni, hanem megélni, és azt választani, ami boldoggá tesz…nem azt, ami megöl…  

Az éjszak sötétje körbefonja tested

A tomboló csendben nem hallod a zajt

A suttogó hangot, mi ha eléri a szíved

Csak egy újabb lángoló pillanatba hajt

Elég erős vagy-e könnyeidhez

Melyek büszkeséged hamvait mossák

Itt és most, mikor nem veszíthetsz

Mert már minden szavadat elhordták

Minden perc egy pillanat, míg kezed kezemben pihen

Rohannak a másodpercek, míg szíved enyémnek hiszem

Rám nézel, mosolyogsz, de a következő percben

Eltűnsz, mint a délibáb, egy szellem vagy bennem

Próbáltalak érinteni, de a szél szétfújta tested

s a levegő az, mit markoltam, a fagyos lég…helyetted..

Várom és bízom, lényed lassan újra testet ölt nekem

Hogy az örök másodperc, most már végleg miénk legyen

 "A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től."

"Egy kölyökkutya, ha néhányszor az orrára koppintanak, félénkké válik; néhány elutasítás egy fiút is megfélemlít, és visszahúzódásra késztet. De amíg a kölyökkutya duzzogva eloson, aztán hátán hemperegve visszahízelgi magát az emberek szeretetébe, egy kisfiú nemegyszer eltitkolja sértődöttségét, közönybe burkolja, vagy dacosan viseli el. És ha egy fiú egyszer-kétszer kosarat kapott, már ott is megtalálja, ahol nyoma sincs, vagy - ami még rosszabb - kikényszeríti az emberekből a fricskát egyszerűen azáltal, hogy számít rá és várja."

"Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom."

"Vannak aztán mások, akik elsüllyednek, elmerülnek a közös pocsolyában, de mire felemelkednek, megtalálják igazi énjüket, jobban magukra találnak, mint valaha; ez azért van, mert megszabadulnak minden kicsinyes hiúságtól, de helyette a század és az ezred dicsfényében tündökölnek. Ha le tudsz merülni ilyen mélyre, utána olyan magasságba emelkedhetsz, hogy el se tudnád képzelni; akkor megismered a legszentebb örömet, és majdnem úgy érzed magad, mint a mennybéli angyalok társaságában. Akkor felismered az értéket olyan emberekben is, akik nem tudják kifejezni magukat. De előbb jó mélyre kell ereszkedned, hogy mindezt megtanuld."

 "..a soha nem a későn ellentéte, a későn ellentéte a túlságosan későn.."

(José Saramago: Káin)

"Mint mindennek, a szavaknak is megvannak a maguk mikéntjei, hogyanjai és miértjei. Vannak közöttük olyanok, melyek ünnepélyesen, fennkölt pompával, fontosságuk tudatában szólnak hozzánk, mintha nagy dolgokat közölnének, és azután látjuk, hogy csak annyit érnek, mint egy könnyű szellő, mely meg sem mozdította a malom vitorláját, más, köznapi megszokott, nap nap után elhangzó szavak pedig olyan következményekkel járnak, amit senki nem jósolt volna, semmi nagyralátás nincs bennük, s mégis felforgatják a világot."

(José Saramago: Káin)

Kész a versed Némbör1.... :)))

Tán messze van a fény

Tán csak megvakít a nap

Mert nem látom merre visz

Ez az út a lábam alatt

Engedd, hogy egy percre

Végre önmagam legyek

Saját fényem vezethessen

Oda, hol lélegezni merek

Mások érzéseit éltem

Mások lábnyomát tapostam

De elhagyhatom az ösvényt

Hogy saját harcom harcoljam

És ha meglátom a fényt

És már nem vakít a nap

Tán azt is észreveszem

Ki már mellettem halad

Ha elindultál, hát menned kell

Az utcák hajnali fénye

Órák óta követi léptedet

Egy ösvényt taposol az úton

Mely nem tudod hová is vezet

Ha keresztúthoz érkezel

Szíved két lehetőséget kínál

Mehetsz, amerre haladtál

Vagy megpróbálod az új irányt

Mikor úgy érzed, minden körbe visz

Ne félj másik életbe lépni

Vagy utat lelsz a csillagokhoz

Vagy a légkörben fogsz elégni

 Jól csinálom? Tudhatom én ezt? Van hozzá jogom?.....megannyi kérdés sorakozik a fejünkben, miközben élni próbálunk. Nem megbántani másokat, megfelelni az elvárásoknak, de ugyanakkor önmagunk maradni. Kivitelezhető? Vagy csak úszunk az árral, és meglátjuk mi sül ki belőle? Mi a könnyebb….várni az jelre, vagy küldeni egy jelet?

Engem is úgy neveltek, hogy figyeljek másokra, ne bántsak másokat, és tiszteljek másokat. De miért nem mondja senki, hogy figyelj magadra, ne bántsd magadat és főleg, hogy tiszteld önmagad! Mi mindenki véleményét meghallgatjuk, azt mondjuk, igaz, vagy van benne valami, vagy elutasítjuk….de legalább meghalljuk és végig gondoljuk. Önmagunkkal szemben miért nem vagyunk képesek erre??? Miért pont a saját ítéletünkben nem bízunk? Miért kérdezzük meg magunktól, hogy vajon én jól tudom-e, én vajon tudhatom-e, van-e jogom az önmagam döntését mások elé helyezni? De ez a mi életünk!! Nekünk kell végig élni. Nem azok fogják leélni helyettünk, akik most okos dolgokat mondanak. Élni, tenni, harcolni nekünk kell. De boldognak lenni is!! Mert az is csak rajtunk múlik. Egy döntésünkkel fájdalmat okozunk, egy másikkal örömöt. Erről szól az egész. Nem tehetsz csak jót, de tehetsz eleget…eddig minden éles és fájdalmas fordulat az életemben egy sokkal jobbat rejtett magában. Nem rögtön, de mindig észrevettem. Ezért aztán bár félek a változásoktól, és talán nem megyek eléjük, de ha jön, akkor kisebb harcok árán, de elfogadom. De ha nem is küzdesz, már az elején veszítettél….

Harminckét tavasz szépen bepakolva

Harminckét év emlékbe csomagolva

Első tavasz: a világ ragyog és szabad

Még nem tudtam, ilyen örökké nem marad

Eltelt pár év, a tavaszok csak múltak

Bennem az álmok lassan megfakultak

Voltak tavaszok, mikor a világ lángolt

És volt pár év, mikor az élet is hiányolt

Most itt vagyok. Egy újabb tavasz zsebemben

És életem képei gyűlnek az emlékeimben

Indulok tovább, ez is csak egy állomás

Hisz bennem még mindig él egy látomás

 Változások a Criminal Minds háza táján...JJ's BACK!!!!!! A.J. Cook 2 éves szerződést írt alá, így JJ visszatér!!!!! Remélem előbb-utóbb Paget Brewster is....igaz neki pilotja van. Lehet, hogy mocsok dolog, de annak a sorozatnak kaszát kívánok...én együtt szeretném a csapatot!!! :))))

Milyen íze lehet a világnak?

Mikor frissen roppan fogaid között,

Mikor nem fertőzi meg a rothadás,

Mi elrejtőzik az emberek mögött.

Milyen íze lehet az életnek?

Mikor te éled meg a holnapot,

Mikor nem lesz elég egy gondolat,

Nem félsz tőle, s tovább álmodod.

Milyen íze lehet az embernek?

Mikor vére őrülten robog,

Mikor szemében a nem fáradó tűz,

Még mindig gyermekként lobog.

Milyen íze lehet a szerelemnek?

Mikor minden percben benne él,

Mikor nem a múltakat siratja,

Mert előre néz és semmitől se fél.

So far away from knowing where I am going

I am trying hard to find out who I am
They all see that I don't know what I am doing
I say they don't hardly understand

Why can't they remember
What I will never forget
How these dreams come undone
When you're young

You give what you give cause they make you
Trapped inside a place that won't take you
And they want you to be what they make you
It's already over and done
When you're young

Everything seems perfect
Everything's okay
And it will all get better now
At least that's what they say
But I don't see it coming

You give what you give cause they make you
Trapped inside a place that won't take you
And they want you to be what they make you
It's already over and done
When you're young

Days really just seem longer
They say it's better this way
I hope one day I am stronger than I feel
And I hope it feels different than today

You give what you give cause they make you
Trapped inside a place that won't take you
And they want you to be what they make you
(It's already over and done) [x3]
When you're young

Why can't they remember
What I will never forget
How these dreams come undone
When you're young 

Warum sollt ich mich Verstellen 

und von Lügen umgeben, 
wenn ich doch ganz sicher weiß 
was ich will vom Leben 
ich will nicht anders sein 
sieh es doch endlich ein 
und was muss noch geschehen 
willst du nicht verstehen

Lass mich doch, so wie ich bin 
frag nicht nach dem Sinn 
und nimm es einfach hin! 
Lass mich doch, so wie ich bin 
werd nie anders sein 
brauch keinen Heiligenschein! 
Ich scheiß auf deine Welt 
mach nur was mir gefällt 
und bleib so wie ich bin

warum sollt ich dir vertrauen 
dir alles glauben 
denkst du wirklich du kannst mich 
meiner selbst berauben 
ich will nicht anders sein 
sieh es doch endlich ein 
und was musst noch geschehen 
willst du nicht verstehen

lass mich doch, so wie ich bin 
frag nicht nach dem Sinn 
und nimm es einfach hin 
lass mich doch, so wie ich bin 
werd nie anders sein 
brauch keinen Heiligenschein 
ich scheiß auf deine Welt 
mach nur was mir gefällt 
und bleib so wie ich bin

du nimmst Illusionen 
ich nehm es halb so schwer 
und endlosdiskussionen 
brauch ich längst nicht mehr

lass mich doch, so wie ich bin 
frag nicht nach dem Sinn 
und nimm es einfach hin 
lass mich doch, so wie ich bin 
werd nie anders sein 
brauch keinen Heiligenschein 
ich scheiß auf deine welt 
mach nur was mir gefällt 
und bleib so wie ich bin