Hiába nem dolgoztam 2 és fél napot, nem sikerült feltöltődnöm… ráadásul az utolsó vonatom 25 perc késéssel indult, mert tegnap összeborult a Südbahnhof és minden kerülő úton közlekedik… nem mondom, hogy jól esett…

Így nézett ki tegnap a bécsi pályaudvar:

James Blunt – I can’t hear the music

„És mikor rájöttünk, hogy az élet véges dolog, az elvesztése többé nem is rémített. Mindenképp eljön a vég. Csak az számít, hogy szeretne kimúlni, a térdén, vagy talpon.”

Ennyi…

Lions for Lambs

….szabad fordításban: Oroszlánok a bárányokért…hivatalos magyar címe: Gyávák és hősök…

Meglepett ez a film. Sokkal többet kaptam tőle, mint vártam. A „Gyávák és hősök” fordítással nem biztos, hogy teljesen egyetértek. Robert Redford bemutatja a háború mindkét oldalát, azokat, akik harcot akarnak és azokat, akik nem. És persze azokat, akik harcolnak. De hogy ki a gyáva és a hős, azt nem tudom. Igen, tudom, hogy aki harcol, az a hős, aki meg beszél róla, az a gyáva. Hivatalosan. De én azokat az embereket tartom gyávának, akik beszélni sem mernek róla, akik csak sunnyognak és nincs saját véleményük, vagy ha van, azért még véletlenül sem állnak ki. Azt nem tartom gyávának, aki kitart az álláspontja mellett, legyen az jó, vagy rossz. Hisz minden csak nézőpont kérdése. És attól, hogy én, vagy más nem értünk egyet vele, az az ember nem hátrál meg, büszkén és hittel vállalja a véleményét és hitét. Tehát ilyen alapon nem tartom jó választásnak a „Gyávák és hősök” fordítást. Oroszlánok a bárányokért…lehet, hogy nem olyan hangzatos, de jobban képviseli a filmet.

Szóval meglepett a film. Nem a látványra ment, hanem a mondanivalóra. A kétemberes jelenetekkel szinte érezni lehetett a jelenlétet a filmben. Mintha ott ülne az ember a szobában, az irodába, vagy ott feküdne a hóban Afganisztán közepén. És mindenki elmondhatta a véleményét, nem volt egyoldalú a bemutató. Persze finomat terelget, és tudatja Redford saját elgondolását, de nem próbál ránk erőszakolni semmit. Valahogy mégis tudod a végén, hogy mit gondolj.

Volt benne sok megragadó párbeszéd, de kettő különösen megmaradt.

Az első egy katonai eligazításon történik, ahol a parancsnok épp azt ecseteli, hogy hogyan jut az ellenség katonákhoz:

„- A másik módszer: Irakból. Az Al-Kaida és a tálibok harcosokat cserélnek.
- És hogy jutnak oda, uram?
- Ezt nem mondhatom meg, erre nem válaszolhatok. Már így is túl sokat tudnak.”

Na itt egy kicsit ideges lettem és az első, ami eszembe jutott ez volt: Ne kérdezz, csak halj meg.

A másik egy beszélgetés egy egyetemi professzor és a diákja között:

„- Róma lángol fiam. És nem azokkal van a gond, akik felgyújtották, az megtörtént és kész. Hanem mivelünk, mindenkivel, aki tovább zenél és próbálja kikerülni a lángokat. De figyelj rám, az egész világon vannak emberek, akik felveszik a kesztyűt és harcolnak.
- Jobb megpróbálni és elbukni, mint meg se próbálni?
- Igen.
- Mi a különbség, ha egyszer ugyanaz a vége?
- Legalább tettél valamit.”

"Csonka Andi, Csonka Andi...most játszunk kalózosat..."

....és kalózosat játszottunk....

Két nap pihenés. Haza megyek, sétálok a folyóparton, üldögélek egy padon olvasgatva, csendben kávézgatok…és kikapcsolom a telefont…két napig nem érdekelnek az emberek…

Elfáradtam…

Úgy érzem, kicsit belefáradtam az emberekbe. Túl sokat vállaltam és csak későn vettem észre, hogy kiürültem. Nyugalomra van szükségem. Egy kis szobára, ahol nincs más csak halk zene és belső csend. Ahol nem tombol az agyam, ahol nem vesztem el önmagam. Hangozhat önző dolognak, de már nem tudok több problémát magamra venni. Nem tudok több embernek vállat nyújtani. Kiégtem és fel kéne töltődnöm. Amikor az ember a legjobban nevet, lehet hogy akkor a leghangosabb odabent a sírás, és csak nem akarja hallani, ezért nevet. Úgy döntöttem nem nevetek tovább, inkább hagyom a belsőt érvényesülni, hogy aztán visszataláljak magamhoz. De ehhez az kell, hogy eltávolodjam másoktól. Nyugalmat szeretnék.

“A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Ez a nagyszerű és félelmetes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: “fehér” vagy “fekete”. De a világon fehérek és feketék is élnek, igaz? S egy fehér szemében más a fekete, mint egy fekete szemében. S végtelenül másként tükröződik minden emberi lélekben a világ. Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel.”

(Márai Sándor)

Arcán nem a megnyert erkölcsi játszma győztes mosolya látszott, hanem az elvesztett illúziók miatti fájdalom csendes szenvedése. Szívében nem az önmagát ünneplő nyertes dobbanás verte az ütemet, hanem egy egyre halványuló arc utolsó lélegzeteinek óvatos suttogásai. Lehet egyszerre gyönyörű zene és iszonyatos hangzavar belül? Vajon kihallani-e a kristálytiszta hangokat a disszonánsból? Mi erősebb, az alig megpendített húr lélekig hatoló hangja, vagy a nagy gyakorlattal kezelt hangszer üres harsogása? Azt hiszem, tudom a válaszokat, csak fel kellett tennem a kérdéseket. A halvány eső simogató érintése többet ér, mint a hazug szív millió szava. És az első tavaszi napfény bátortalan fellobbanása arcodon, többet hordoz, mint minden, aranynak eladott rozsdás és értéktelen ígéret. A kapott és elvesztett hit közül az az erősebb, amelyik a jövő üzenetét suttogja a füledbe. Amelyik a múlt porát hordozza magán, azt hagyni kell, hogy elfújja hajnali szél.

28/28!!!

NŐI BAJNOKOK LIGÁJA, KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ

GYŐRI AUDI ETO-OLTCHIM VALCEA (román) 30–27 (16–13)

GYŐR: PÁLINGER – Mraviková 1, TOMORI 9, GÖRBICZ 4 (1), SPIRIDON 6, Bradeanu 2, VÉRTEN 8, Csere: HERR O. (kapus), Kovacsics A., Djokics, Hornyák

Vége…

A „Nem vénnek való vidék” volt az éjszaka nyertese, a „Vágy és vezeklés” pedig a vesztese. Az előbbit még nem láttam, de igyekszem hamar pótolni, az utóbbit pedig megértem, sajnos nem volt egy maradandót nyújtó film.

Egyébként azt hiszem, ha akarnám, sem tudnám kihagyni a gálát. Idén megpróbáltam, azt mondtam, ha felkelek, megnézem, ha nem, akkor már nem vagyok fanatikus. És valami nagyon furcsa történt…percre pontosan akkor keltem, mikor tavaly, amikor beállítottam az órát…következésképpen: még mindig fanatikus OSCAR rajongó vagyok…és nem szégyellem…

És most kezdődik előröl….még 365 nap…

Jó éjszakát!

A kávét megittam, átváltottam teára és 5 perc múlva ….kezdődikkezdődikkezdődik….

Rebekah Del Rio - Llorando

Yo estaba bien por un tiempo,
volviendo a sonreír.
Luego anoche te vi
tu mano me tocó
y el saludo de tu voz.
Y hablé muy bien de tu
sin saber que he estado
llorando por tu amor (x3).
Luego de tu adiós sentí todo mi dolor.
Sola y llorando,
llorando (x3).
No es fácil de entender
que al verte otra vez
Yo seguiré llorando

Yo que pensé que te olvidé
pero es verdad es la verdad
que te quiero aún más,
mucho más que ayer.
Dime tú qué puedo hacer
no me quieres ya
y siempre estaré
llorando por tu amor (x2).
Tu amor se llevó
todo mi corazon
y quedo llorando
llorando (x5)
por tu amor.

Rebekah Del Rio - Crying

I was all right for a while,
I could smile for a while.
But I saw you last night;
You held my hand so tight
when you stopped to say hello.
Oh, you wished me well,
you couldn't tell
that I'd been crying over you,
crying over you.
And you said so long,
left me standing all alone.
Alone and crying
Crying (x3).
It's hard to understand
But the touch of your hand
Can start me crying

I thought that I was over you
But it's true, so true
I love you even more
Than I did before
But darling, what can I do?
For you don't love me
And I'll always be
Crying over you (x2).

És eljött a nagy nap….

Bár az RTL KLUB is közvetíti az Oscar-showt, idén is a PRO7 mellé teszem a voksomat. Ők legalább értenek hozzá.

Szóval a mai program: délután kis erőkifejtéssel dolgozom egy hangyányit, majd lefőzök egy liter kávét és utána……

….éjjel fél 1-kor elkezdődik a bemelegítés, egy kis „Vörös szőnyeg show”-val….hogy aztán 2:30-kor felgördüljön a függöny és Jon Stewart elmondja az első poént….én pedig elkezdjem x-elgetni a következő mondat befejezéséül szolgáló neveket:

„And the OSCAR goes to….”

Ma hitet és csalódást is kaptam az emberektől.
Délben volt egy órám Bécsben és beültem egy kávézóba, hogy igyak egy koffein-bombát, amit ébren tart. Volt ott egy idősebb bácsi, aki pont akkor indult, mikor én odaértem. Köszöntünk egymásnak és ő elment, én meg elkezdtem olvasni. Körülbelül 5 perc telt el, mikor hirtelen visszajött, elém állt és átnyújtott egy szál rózsát. Nem mondott semmi mást, csak annyit: „Legyen szép napja.”, majd kisétált. Ledöbbentem és esküszöm könnyes lett a szemem. Tényleg széppé tette a napomat. És nem a rózsa, hanem az emberi gesztus miatt. Most sem értem, hogy miért kaptam a virágot, de ha ránézek, boldogság önt el. Soha nem gondoltam, hogy egy teljesen idegen ember ad hitet az emberekhez. Többet ad, mint valaki, akit „barátnak” hitt az ember. Valaki, aki arról papol, hogy milyen fontos a szeretet és közben ő maga sem tudja, hogy mi is az. Ma rájöttem, hogy egy először és talán utoljára látott ember képes többet adni, mint, valaki, akit évek óta „ismerünk”. Számomra az a rózsa egy új hitet jelent. És egy mosolyt, mely szép emlék.

A mai nap képe…

Előre kijelentem, hogy nem vagyok vasút őrült, de az osztrák foci EB-re átmatricázott Taurusok nagyon bejöttek…

Itt van pár kép:

És a kedvencem:

“Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
(Henry Ford)

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

„Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.” (Henrik Ibsen)

„Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)

„A lelkiismeret egymaga ezer tanú.” (Quintilianus)

„A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.” (Dan Millmann: A békés harcos útja)

„Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)

És a mai nap szívfájdalma: megdőlt egy 17 éves rekord.