Elfáradtam…

Úgy érzem, kicsit belefáradtam az emberekbe. Túl sokat vállaltam és csak későn vettem észre, hogy kiürültem. Nyugalomra van szükségem. Egy kis szobára, ahol nincs más csak halk zene és belső csend. Ahol nem tombol az agyam, ahol nem vesztem el önmagam. Hangozhat önző dolognak, de már nem tudok több problémát magamra venni. Nem tudok több embernek vállat nyújtani. Kiégtem és fel kéne töltődnöm. Amikor az ember a legjobban nevet, lehet hogy akkor a leghangosabb odabent a sírás, és csak nem akarja hallani, ezért nevet. Úgy döntöttem nem nevetek tovább, inkább hagyom a belsőt érvényesülni, hogy aztán visszataláljak magamhoz. De ehhez az kell, hogy eltávolodjam másoktól. Nyugalmat szeretnék.