Ma hitet és csalódást is kaptam az emberektől.
Délben volt egy órám Bécsben és beültem egy kávézóba, hogy igyak egy koffein-bombát, amit ébren tart. Volt ott egy idősebb bácsi, aki pont akkor indult, mikor én odaértem. Köszöntünk egymásnak és ő elment, én meg elkezdtem olvasni. Körülbelül 5 perc telt el, mikor hirtelen visszajött, elém állt és átnyújtott egy szál rózsát. Nem mondott semmi mást, csak annyit: „Legyen szép napja.”, majd kisétált. Ledöbbentem és esküszöm könnyes lett a szemem. Tényleg széppé tette a napomat. És nem a rózsa, hanem az emberi gesztus miatt. Most sem értem, hogy miért kaptam a virágot, de ha ránézek, boldogság önt el. Soha nem gondoltam, hogy egy teljesen idegen ember ad hitet az emberekhez. Többet ad, mint valaki, akit „barátnak” hitt az ember. Valaki, aki arról papol, hogy milyen fontos a szeretet és közben ő maga sem tudja, hogy mi is az. Ma rájöttem, hogy egy először és talán utoljára látott ember képes többet adni, mint, valaki, akit évek óta „ismerünk”. Számomra az a rózsa egy új hitet jelent. És egy mosolyt, mely szép emlék.