Nincs álom, csak rémképek

Az agyam sikítva ébred

Eltelt megint egy éjszaka

És én még mindig élek....

Egy utat kerestem a homokban

egy utat, mely hozzád elvezet

de eltűnt minden a dagályban

és kezed a ködben elveszett

Eltévedten bolyongtam a parton

a víz már mindent körbevett

sziklákkal sebzett szívem vére

a tengerrel eggyüvé keveredett

Nem tudtam hol kezdődik ő

és hol ér véget saját világom

egy biztos pontra vágytam csak

és hittem, azt nálad találom

Tiéd minden, mi belőlem maradt

mit a sós víz végleg itt hagyott neked

Ha keresnél, a ködben megtalálsz

lelkem visszhangja jelzi csak a helyet

"Nincs a teremtésben vesztes, csak én"

Mikor szemeimben végleg kialszik a fény

vajon hány ki nem mondott érzés hal velem

hány szó, mely életet adott volna

és hány, melyben benne volt a végtelen

Ludas Matyi 3szor zúzza le Döbrögit....a sárkánynak a statisztikák szerint 3 feje van....és a királynak is véletlenül mindig 3 lánya keseríti életét....így a fesztiválnak is eljött a 3. napja, ami reméltük, hogy betetőzi a feelinget :)))

Az előző nap okán, most nem csak én keltem korán, hogy zuhanyhoz jussak...igaz nem mindenki mazochista :)) tehát zuhany és utána alvás a székben....lassú rohadás, mert a Nap úgy döntött, most aztán megfőzök minden Novást :))

Délre már elég jó állapotba kerültünk, köszönhetően annak, hogy nem akartuk kárba veszni a fáradtságos munkával előállított mézes és mazsolás pálinkát....na meg a frissen facsart narancslével is kellett valamit kezdeni, úgyhogy előrekerült az orosz barátja is...egy üveg Vodka....

Közben az első este hazahozott kóbor crazy Betti hirtelen ott termett a sátoroknál, így esély sem volt a fájdalommentes menekülésre....na meg látogatóba jött egy osztrák srác, aki az előző nap olyan butára itta magát, hogy még akkor sem oxigén volt az agyában :))

Később a többiek elmentek beszerző körútra, addig mi olvasgattunk a sátorban :D ....aztán mi is jártunk egyet IN FLAMES előtt....

Ráértünk volna, mert a koncert minimum 40 perc késéssel kezdődött el, és a 2. szám után feladtuk....hangosítás nélkül elég ciki úgy játszani, hogy csak az első 2 sor hallja....

Vissza sátorba....készülődés estére...sör+pulcs jó kombináció a hideg ellen :))

20:20kor kezdődött a PENDULUM koncert, ami számomra kellemes meglepetés volt, mert nem nagyon ismertem őket....de most kötelezővé vált a július elsejei soproni fellépés...pláne mert megfenyegettek életveszélyesen :D :D

Az éjfél lassan akart eljönni, a nép meg csak gyűlt....de amikor megjelent a SYSTEM OF A DOWN a színpadon, senki nem volt fáradt...szerintem...TÖKÉLETES lezárása volt ennek a 3 napnak!!! azzal együtt is, hogy ezen a koncerten szereztem a legtöbb kék-zöld foltomat :))

Hajnali fél 3 felé aludtunk el, hogy aztán 6 körül arra ébredjünk, hogy jön az eső.....gyors sátorbontás, csomagolás, könnyes búcsú :D.....és indulás haza :)))

A 3 nap hozománya: haverok, buli, .... fanta with vodka :))))

A 3 nap amortizációja: nincs hangom, szétment a térdem, és itt-ott leégtem

Összegezve: JÖVŐRE TALÁLKOZUNK :)))))

Nem is tudom már, hogy mit teremtett az Úr a második napon, de ha ilyen formajavulása volt, mint a Novának, akkor tuti nem az embert :)))

Ébredés 4kor...ébredés 5kor....ébredés 6kor...na itt feladtam, és inkább kimásztam a sátorból...gondoltam lecsekkolom a fürdőszoba részleget :)) alig negyedóra várakozás után, már mostam is le magamról a több kilónyi port...

Mire visszaértem, már ébredeztek a többiek is, de nekik nem volt szerencséjük, a sor kilométeresre nőtt közben...így a mondás mostantól így szól: "Ki korán kel, tusolóhelyet nyer"...

A reggeli beöntés után szabad program lett volna...ha újdonsült hontalanunk, akit Gábor hozott haza, nem áll neki elmesélni az életét....a pálinka még mindig nem savanyodott meg, ennek felettébb örültünk, mert így könnyebb volt nem odafigyelni a "villanyszerelőre"...és előkerült a vízipipa is...

Miután crazy Betti elment megkeresni a saját sátrát, egy rövid szieszta után halálos iramban elhagytuk a sátrakat, nehogy visszataláljon hozzánk....és elmentünk KATZENJAMMER koncertre...

A többiek nem ismerték őket, én se túlságosan régóta, de mindannyian egyetértettünk, hogy ez a 4 norvég lány nagyon tud!!! Folyamatosan cserélgették egymásközt a hangszereket, és fergeteges bulit csaptak....az első tökéletes élményem volt :))))

A csajok után egy kis mászkálás, aztán sörteszt a sátornál....miután mindenki átment, megterveztük az estét...

Megint kettéváltunk...egy rész ment KORN bulira, mi pedig a 3 DOORS DOWN koncertre neveztünk be...ez is várós volt, de ez lett a fesztivál csalódása számomra...45 perc alatt 2 jó számot játszottak...így dobbantottunk is, és még elcsíptük a KORN végét....igaz nem az én zeném, de kellemesen csalódtam....

És aztán....és aztán....és aztán....jött a számomra legjobban várt koncert....a hang, ami ellopta a szívemet.....Michael Poulsen....és a VOLBEAT!!!!! Másfél óra tombolás, éneklés, ugrálás, tánc és őrület....boldogan haltam volna meg akkor és ott....

Sátorkeresés...hálózsák keresés (ne aggódj Ági, megvan!)....aztán újabb próbálkozás, hogy vakondékkal aludjunk....

End of Day 2.....to be continued...

Fesztivál első napja van, köszönt és minden jót kíván...kábé 160000 ember a Pannónián :)))))

Délelőtt 10 óra után nem sokkal indulás....az út egy kisebb rendőrségi incidenstől /enyhe gyorshajtás :))) / eltekintve teljesen sima....és még parkolóhely is jutott....igaz már közelebb volt a határ, mint a sátorhelyünk :)))

Miután kis híján sokkot kaptunk, hogy rossz online-jegyet nyomtattunk ki, sikeresen elrendeződött a helyzet, és mindenki megkapta a maga karszalagját....aztán még a sátor megtalálás sem bizonyult megoldhatatlan feladatnak.

Berendezkedtünk a hálóba, kiültünk a kertbe, és a spájzból elővettük a még hideg sört...közben a konyhában megfőztük a reggelit....ugye mennyi minden elfér egy 4 négyzetméteres sátorban? :)))

Miután leellenőriztük, hogy semmi folyékony nem romlott meg, a banda kettévált, és az egyik fele elindult GUANO APES koncertre...mi meg SICK OF IT ALL-ra....de ezen tervünket egy túlbuzgó biztonsági őr torpedózta meg, aki egyetlen nagy rántással megszabadított a karszalagomtól, és közölte, hogy a bejáratnál adnak másikat, ha megmutatjuk a jegyünket...az azonban a másik társaságnál volt, így eszeveszett logisztika után telefonos segítséget kértünk tőlük....az őrnek azt hiszem ük-ük felmenőit is emlegettük, de mit lehetett tenni, mentünk új szalagért...utána már nem volt értelme visszasétálni, így megkerestük többieket a másik színpadnál....

Aztán este egy kis HAMMERFALL...majd THIRTY SECONDS TO MARS....majd az egyik nagyon várt koncert: LINKIN PARK :)))

Chester hangjába még mindig szerelmes vagyok, igaz már csak 2. helyen van....de ez a koncert bizony nem volt több, mint egy jól kivitelezett iparos munka....semmi extra, semmi emlékezetes...a számok jók voltak, igaz lett volna még pár kívánságom a listán, de igazából valami hiányzott az egészből....erre igazán másnap jöttem rá, VOLBEAT alatt...

Altató előtt átruccantunk a másik színpadhoz, ahol SISTERS OF MERCY-vel búcsúztattuk el a napot....

Sátorkeresés, ágyazás, lefekvéshez kakaó....vagy sör...már nem emlékszem....aztán alvás imitáció következett.....

End of Day 1......to be continued

hol a lelkem, mely mindig előre vitt

hol van most, mikor eltévedt bennem a hit

szétszakadt testemből kitépték a szívet

most kezemben tartom, de vérem mégis éltet

Mikor először felsírtál

Még vak volt két szemed

Öleltél minden mondatot

És érezted a lélegzeted

Aztán kinyílt az ablak a világra

És bár még függöny takarta el

Bíztál abban, hogy amit látsz

Igaz, melyben szíved nem téved el

És mikor először vakított a Nap

Vagy eső miatt csuktad be két szemed

Benned már ott élt a kétely

Hogy van világ, mit fel nem fedezett

Most megint sírsz, de nem utoljára

És látod, még oly sok vak vesz körül

Mert nem a nap, vagy az eső a hibás

Ha szívük a látása, az életükbe kerül

Már a szakadék szélén állok

Alattam a hullámsír dühöng

Lépést sóhajt bennem a messzeség

Egyetlen mozdulat, mit üldözök

Összetörve látom önmagam

Sziklák közé szorult életem

A jeges víz folyton vérembe mar

Indákkal kötve van kezem

Fuldoklik minden csepp levegő

Mit tüdőmbe présel a küzdelem

Nem engedhetem, hogy legyőzz

Hisz enyém az, mi másnak félelem

Még a szakadék szélén állok

De alattam nyugszik az őrület

És bár a mélység még hívogat

Megfordulok, utam másfelé vezet

Ismertem arcod, ott volt minden napomban

Hangod, mosolyod, emléked fotókban

Szívemnek szíved mindig otthon adott

Körénk a bizalom nagy tüzet rakott

Az voltál nekem, ki a nyugalmat hozta

És a vidám perceket velem megosztotta

Aztán fordult a világ, és másik arc jött felém

Ott karcoltál tovább, hol a világ mart belém

Sebeim hegén át, felszínre tört a múlt

És féltem, a régi érzés bennünk kihunyt

Egy csillag vagyok az égen, vagy az egyetlen?

Erre a választ még keresem…a szemedben..

Nincs a világon, mi a szavaknál erősebb

Álarc mögé bújtat, de bizalmat is ültet

Ha szavaim mögött nem látszik az ember

Mindenegyes hangom, kezemben fegyver

Ki velem szemben áll, egyedül engem lát

Amit mondok építi, vagy gyengíti falát

Amit szívem dallama súg felé az éjben

Azt ő meghallja, mert ott dalol a szélben

Ha fals a zene, és odabent a húrok sírnak

Nem hallasz, csak minden hangot kínnak

Levetem az álarcom, szavaim tiszták

Hangom, hangjaid remélem megnyitják

Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk

Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk

Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk

A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk

Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom

Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon

És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép

Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért

Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom

Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom

Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze

És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….

S lépésről lépésre

új levegő jut tüdődbe

s minden lélegzet

újra tovább vet

felragyog az ég is

és szíved felgyorsul

a súlyok elvesznek

egy harang megkondul

lélekharang ez,

mely reményt nemz

s hitet

hogy igen iy, szép az élet!

Lépnél, de lábad ólomként szorít

És tüdődben a levegő nem mozdul

A napsütés távoli ködbe vész

Szemed egyetlen mosolyért koldul

Mégis lépsz, a súlyok lehullnak

És hatalmas lélegzetet veszel

Az első mozdulat megtétele nehéz

De utána újabb lépést teszel….

Nem értem az embert. Azt az embert, amelyik áll az útkereszteződésnél, és bár látja, hogy az egyik út sárral borított és minden lépésnél csalán várja teste összes négyzetcentiméterét, a másik ösvény viszont tiszta, és bár talán nem látja a végét, nem tudja, hogy ilyen is marad-e, mégis azon indul el, mely már megégette, összemarta, és véresre sebezte. Mikor egy karnyújtásnyira van a jó, a hittel teli, és még sincs bátorság. Annál, mikor belelöknek a szakadékba, csak egy rosszabb van….ha lenézünk, látjuk a éles sziklákat, melyek tudjuk, hogy halálra sebeznek, és aztán behunyt szemmel, önként adjuk át magunkat a zuhanás gyilkos ölelésének. Hol van olyankor a túlélést mindenáron belénk sulykoló életszeretet? Mikor önmagunkat feszítjük keresztre, akkor hol van az emberi tudat, melyet arra kaptunk, hogy a bennünk élő legjobbra törekedjünk? Hogyan igazoljuk akkor, és később a tettünket? És amit akkor elvesztünk, talán soha nem lesz lehetőségünk visszakapni. Mégis mi az, ami ilyenkor hajtja az embert? Nem értem…talán soha nem is fogom…de talán jobb is így…mert addig tudom, hogy én még élni akarok, és nem „csak” élni, hanem megélni, és azt választani, ami boldoggá tesz…nem azt, ami megöl…  

Az éjszak sötétje körbefonja tested

A tomboló csendben nem hallod a zajt

A suttogó hangot, mi ha eléri a szíved

Csak egy újabb lángoló pillanatba hajt

Elég erős vagy-e könnyeidhez

Melyek büszkeséged hamvait mossák

Itt és most, mikor nem veszíthetsz

Mert már minden szavadat elhordták

Minden perc egy pillanat, míg kezed kezemben pihen

Rohannak a másodpercek, míg szíved enyémnek hiszem

Rám nézel, mosolyogsz, de a következő percben

Eltűnsz, mint a délibáb, egy szellem vagy bennem

Próbáltalak érinteni, de a szél szétfújta tested

s a levegő az, mit markoltam, a fagyos lég…helyetted..

Várom és bízom, lényed lassan újra testet ölt nekem

Hogy az örök másodperc, most már végleg miénk legyen

 "A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től."

"Egy kölyökkutya, ha néhányszor az orrára koppintanak, félénkké válik; néhány elutasítás egy fiút is megfélemlít, és visszahúzódásra késztet. De amíg a kölyökkutya duzzogva eloson, aztán hátán hemperegve visszahízelgi magát az emberek szeretetébe, egy kisfiú nemegyszer eltitkolja sértődöttségét, közönybe burkolja, vagy dacosan viseli el. És ha egy fiú egyszer-kétszer kosarat kapott, már ott is megtalálja, ahol nyoma sincs, vagy - ami még rosszabb - kikényszeríti az emberekből a fricskát egyszerűen azáltal, hogy számít rá és várja."

"Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom."

"Vannak aztán mások, akik elsüllyednek, elmerülnek a közös pocsolyában, de mire felemelkednek, megtalálják igazi énjüket, jobban magukra találnak, mint valaha; ez azért van, mert megszabadulnak minden kicsinyes hiúságtól, de helyette a század és az ezred dicsfényében tündökölnek. Ha le tudsz merülni ilyen mélyre, utána olyan magasságba emelkedhetsz, hogy el se tudnád képzelni; akkor megismered a legszentebb örömet, és majdnem úgy érzed magad, mint a mennybéli angyalok társaságában. Akkor felismered az értéket olyan emberekben is, akik nem tudják kifejezni magukat. De előbb jó mélyre kell ereszkedned, hogy mindezt megtanuld."

 "..a soha nem a későn ellentéte, a későn ellentéte a túlságosan későn.."

(José Saramago: Káin)

"Mint mindennek, a szavaknak is megvannak a maguk mikéntjei, hogyanjai és miértjei. Vannak közöttük olyanok, melyek ünnepélyesen, fennkölt pompával, fontosságuk tudatában szólnak hozzánk, mintha nagy dolgokat közölnének, és azután látjuk, hogy csak annyit érnek, mint egy könnyű szellő, mely meg sem mozdította a malom vitorláját, más, köznapi megszokott, nap nap után elhangzó szavak pedig olyan következményekkel járnak, amit senki nem jósolt volna, semmi nagyralátás nincs bennük, s mégis felforgatják a világot."

(José Saramago: Káin)