Menny és Pokol  közt

járok, de végül egyik

sem lesz otthonom

A ceruzának elfogyott a hegye. Annyit használták, hogy szép lassan elkopott, és most kétségbeesve szemlélte, hogy nem tud újabb vonalat húzni a lapra. Attól félt, soha többé nem lesz képes leírni, lerajzolni, továbbadni, amit szeretne. Hogy többé senki nem lesz kíváncsi rá, és arra, mi rejtőzik még benne. Arra gondolt, jobb lenne legurulni az íróasztalról, és keresni valami lyukat a padlón, ahol elbújhat, hogy ne is találják meg. Nem akart többé szem előtt lenni, és azt nézni, ahogy a többi ceruza szélsebesen táncol a papíron. Ő meg akart halni. És miközben ezen gondolkozott, valaki a kezébe vette. Nem értette mit akarnak tőle, hisz ő már nem ér semmit. Aztán valami furcsa szerkezetbe helyezték, és pár pillanattal később azt figyelte, lassan megválik a kérgétől, ami már teljesen bezárta. Ahogy teltek a másodpercek, mintha egyre inkább felszabadult volna; érezte a levegő simogatását, miközben látta, hogy új hegy születik rajta, mint egy friss hajtás. Először nem értette, hogy lehetséges ez, hisz ő már feladta, nem érezte magában az erőt. De miközben óvatosan próbálgatni kezdte új hegyét, rádöbbent, hogy mindez benne volt. Minden, ami az új hajtáshoz kell, önmaga belsejében van, és nem kell hozzá más, csak hogy valaki, gyengéden, feloldja a burkot, amibe saját magát zárta. Nem kell hozzá más, csak egy hegyező, aki figyel, és segít, ha már úgy érzed, elfogyott a hegyed….mert a grafit benned van!!

Ha...

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Az eső az, mi arcomról a homokba hullik,

vagy könnyeim mossák előttem az utat,

az eső az, miben a pillanat ázik,

vagy a bennem lévő gyilkos indulat

Az eső az, mi véremmel keveredik,

vagy könnyeim tisztítják a sebet,

az eső az, miben lassan fulladok,

vagy a vákuum a lélegzet helyett

Láttam, mikor megjelent benned a gonosz

Láttam, mikor eltűnt belőled a fény

A sötétség az eget körbefogta

És féltem, megöl a hamvadó remény

A színek benned lassan elolvadtak

A massza mivé váltál, már lángol

És ami még itt maradt ezen a világon

Annak füstjénél az ördög táncol

Kerestem benned a megbújó életet

Kerestem a benned lakó embert

De amit láttam, csak azt mondta

Süsd el a fejhez tartott fegyvert

Tarkómon éreztem véres lélegzeted

Minden szavad újabb tőrt döfött belém

De mikor végül apró darabokká váltál

2. Milyen javaslatai, megoldási lehetőségei vannak a fentiekkel kapcsolatban, amellyel a dolgozók komfortérzetét növelni lehetne?

Az ősrégi, rozsdás öltözőszekrénybe bepakolni a ruhákat elég undorító. Ne érjen az oldalához a ruha, mert akkor a frissen mosott inget lehet újra mosni. A „tájékozató” és „parancskönyv” fogalmakat tisztázni kéne, mert egy tájékoztatót nem köteles senki parancsnak felfogni, ezt elvárni elég érdekes hozzáállás. Az egyre gyakoribb lopások ellen végre tenni valamit, mert az sem növeli a komfortérzetet, hogy senki nem mert előhagyni semmit. Éppen ezért az étkezés is olyan, hogy ha valakiben van kellő merészség, hogy betegyen valamit a hűtőbe, és ne adj Isten még később is ott találja, akkor tud enni, ha nem, akkor így járt. A rendőrséget nem dísznek találták ki.

5. Hogyan kellene változtatni a munkatársi kapcsolatokat, hogy javuljon a munkahelyi légkör, a közös munka hatékonysága?

El kellene vetni az „Oszd meg és uralkodj” elvet! Amíg kihelyezett kémek és besúgók „segítik” a munkát, addig nem is lesz őszinte, egymást segítő munkakapcsolat, csak azok között, akik megbíznak egymásban. Amíg az emberek gyomorgörccsel mennek munkába, és mindenkiben ellenséget látnak, addig nem lesz felszabadult és produktív munkakapcsolat köztük.

6. Miben kellene változnia a vezetőinek ahhoz, hogy jobb munkakapcsolat alakuljon ki a vezető és a munkatárs között?

Elsősorban VASUTAS emberekre van szükség, nem olyanokra, akik vonatot csak gyerekként, otthon tologattak. A jó ötletek kellenek, de a kivitelezhetetlen, utas ellenesek megoldások nem vonzák az embereket a vasúthoz, hanem elüldözik. Egy vasútilag alulképzettebb főnök nem hiteles a beosztottjai szemében, és soha nem is lesz az.

13. Milyen javaslatai vannak arra vonatkozóan, hogy a szolgálati helyen csökkenjen a fluktuáció (dolgozók távozása, új felvétel)?

A legfontosabb, hogy az ember biztosnak érezze a munkahelyét, akkor tud tervezni az életében. Ha egyik napról a másikra kell gondolkoznia, akkor előbb-utóbb lépni fog, és keres olyan helyet, ahol élni is tud a munka mellett. Mert a legtöbb ember célja az, hogy éljen és ezért dolgozik. Nem fordítva. Nem azért él, hogy dolgozzon. Ha van a munkájának látszatja, akkor bármennyit képes dolgozni, de ha nem ismerik el a munkáját, akkor ismét csak mást keres. Mert nem ez az egy cég van a világon. Van, ahol többet kell dolgozni, de bevállalja az ember, mert jövőt akar, nem múltat.