otthon
Menny és Pokol közt
járok, de végül egyik
sem lesz otthonom
A ceruzának elfogyott a hegye. Annyit használták, hogy szép lassan elkopott, és most kétségbeesve szemlélte, hogy nem tud újabb vonalat húzni a lapra. Attól félt, soha többé nem lesz képes leírni, lerajzolni, továbbadni, amit szeretne. Hogy többé senki nem lesz kíváncsi rá, és arra, mi rejtőzik még benne. Arra gondolt, jobb lenne legurulni az íróasztalról, és keresni valami lyukat a padlón, ahol elbújhat, hogy ne is találják meg. Nem akart többé szem előtt lenni, és azt nézni, ahogy a többi ceruza szélsebesen táncol a papíron. Ő meg akart halni. És miközben ezen gondolkozott, valaki a kezébe vette. Nem értette mit akarnak tőle, hisz ő már nem ér semmit. Aztán valami furcsa szerkezetbe helyezték, és pár pillanattal később azt figyelte, lassan megválik a kérgétől, ami már teljesen bezárta. Ahogy teltek a másodpercek, mintha egyre inkább felszabadult volna; érezte a levegő simogatását, miközben látta, hogy új hegy születik rajta, mint egy friss hajtás. Először nem értette, hogy lehetséges ez, hisz ő már feladta, nem érezte magában az erőt. De miközben óvatosan próbálgatni kezdte új hegyét, rádöbbent, hogy mindez benne volt. Minden, ami az új hajtáshoz kell, önmaga belsejében van, és nem kell hozzá más, csak hogy valaki, gyengéden, feloldja a burkot, amibe saját magát zárta. Nem kell hozzá más, csak egy hegyező, aki figyel, és segít, ha már úgy érzed, elfogyott a hegyed….mert a grafit benned van!!
Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, (Kosztolányi Dezső fordítása)
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
Az eső az, mi arcomról a homokba hullik,
vagy könnyeim mossák előttem az utat,
az eső az, miben a pillanat ázik,
vagy a bennem lévő gyilkos indulat
Az eső az, mi véremmel keveredik,
vagy könnyeim tisztítják a sebet,
az eső az, miben lassan fulladok,
vagy a vákuum a lélegzet helyett
Láttam, mikor megjelent benned a gonosz
Láttam, mikor eltűnt belőled a fény
A sötétség az eget körbefogta
És féltem, megöl a hamvadó remény
A színek benned lassan elolvadtak
A massza mivé váltál, már lángol
És ami még itt maradt ezen a világon
Annak füstjénél az ördög táncol
Kerestem benned a megbújó életet
Kerestem a benned lakó embert
De amit láttam, csak azt mondta
Süsd el a fejhez tartott fegyvert
Tarkómon éreztem véres lélegzeted
Minden szavad újabb tőrt döfött belém
De mikor végül apró darabokká váltál
Többé nem fordult a te világod felém2. Milyen javaslatai, megoldási lehetőségei vannak a fentiekkel kapcsolatban, amellyel a dolgozók komfortérzetét növelni lehetne?
Az ősrégi, rozsdás öltözőszekrénybe bepakolni a ruhákat elég undorító. Ne érjen az oldalához a ruha, mert akkor a frissen mosott inget lehet újra mosni. A „tájékozató” és „parancskönyv” fogalmakat tisztázni kéne, mert egy tájékoztatót nem köteles senki parancsnak felfogni, ezt elvárni elég érdekes hozzáállás. Az egyre gyakoribb lopások ellen végre tenni valamit, mert az sem növeli a komfortérzetet, hogy senki nem mert előhagyni semmit. Éppen ezért az étkezés is olyan, hogy ha valakiben van kellő merészség, hogy betegyen valamit a hűtőbe, és ne adj Isten még később is ott találja, akkor tud enni, ha nem, akkor így járt. A rendőrséget nem dísznek találták ki.
5. Hogyan kellene változtatni a munkatársi kapcsolatokat, hogy javuljon a munkahelyi légkör, a közös munka hatékonysága?
El kellene vetni az „Oszd meg és uralkodj” elvet! Amíg kihelyezett kémek és besúgók „segítik” a munkát, addig nem is lesz őszinte, egymást segítő munkakapcsolat, csak azok között, akik megbíznak egymásban. Amíg az emberek gyomorgörccsel mennek munkába, és mindenkiben ellenséget látnak, addig nem lesz felszabadult és produktív munkakapcsolat köztük.
6. Miben kellene változnia a vezetőinek ahhoz, hogy jobb munkakapcsolat alakuljon ki a vezető és a munkatárs között?
Elsősorban VASUTAS emberekre van szükség, nem olyanokra, akik vonatot csak gyerekként, otthon tologattak. A jó ötletek kellenek, de a kivitelezhetetlen, utas ellenesek megoldások nem vonzák az embereket a vasúthoz, hanem elüldözik. Egy vasútilag alulképzettebb főnök nem hiteles a beosztottjai szemében, és soha nem is lesz az.
13. Milyen javaslatai vannak arra vonatkozóan, hogy a szolgálati helyen csökkenjen a fluktuáció (dolgozók távozása, új felvétel)?
A legfontosabb, hogy az ember biztosnak érezze a munkahelyét, akkor tud tervezni az életében. Ha egyik napról a másikra kell gondolkoznia, akkor előbb-utóbb lépni fog, és keres olyan helyet, ahol élni is tud a munka mellett. Mert a legtöbb ember célja az, hogy éljen és ezért dolgozik. Nem fordítva. Nem azért él, hogy dolgozzon. Ha van a munkájának látszatja, akkor bármennyit képes dolgozni, de ha nem ismerik el a munkáját, akkor ismét csak mást keres. Mert nem ez az egy cég van a világon. Van, ahol többet kell dolgozni, de bevállalja az ember, mert jövőt akar, nem múltat.