Az eső az, mi arcomról a homokba hullik,

vagy könnyeim mossák előttem az utat,

az eső az, miben a pillanat ázik,

vagy a bennem lévő gyilkos indulat

Az eső az, mi véremmel keveredik,

vagy könnyeim tisztítják a sebet,

az eső az, miben lassan fulladok,

vagy a vákuum a lélegzet helyett

Láttam, mikor megjelent benned a gonosz

Láttam, mikor eltűnt belőled a fény

A sötétség az eget körbefogta

És féltem, megöl a hamvadó remény

A színek benned lassan elolvadtak

A massza mivé váltál, már lángol

És ami még itt maradt ezen a világon

Annak füstjénél az ördög táncol

Kerestem benned a megbújó életet

Kerestem a benned lakó embert

De amit láttam, csak azt mondta

Süsd el a fejhez tartott fegyvert

Tarkómon éreztem véres lélegzeted

Minden szavad újabb tőrt döfött belém

De mikor végül apró darabokká váltál