„Gone Baby Gone” - Ben Affleck első rendezésében nem egyébre vállalkozott, mint a „Mi a jó és a rossz?” boncolgatására. A főszerepet „of course”, hogy a tesó, Casey Affleck kapta, aki elég jól meg is oldotta a feladatot. Szóval... helyes és helytelen... úgy éreztem, nem is a sztori a legfontosabb, hanem, hogy feltehesse a kérdéseit. Néhol kidolgozatlannak tűnt, de azért észre lehetett venni, hogy az író is az idősebb Affleck volt, mert olyan „goodwillhuntigos”-ra sikerült. Persze egészen más történet, de az az érzésem, hogy ennek az embernek folyamatos döntéskényszere van. Mintha minden percben azt hallanám: „Te hogy döntenél? Te mit választanál?” … nem tudom b* meg, nekem semmi sem fehér vagy fekete... de szerencsére az ő kérdései tisztán érthetőek, és nincs mellébeszélés. Ezért tetszett ez a mozi, bár hogy őszinte legyek az elején ki akartam kapcsolni, ám jól tettem, hogy bíztam Ben Affleckben. És a legszívesebben mindenkit meginterjúvolnák, hogy ő hogy válaszolná meg a feltett kérdést... sokat elárulna... és azt meg nem biztos, hogy szeretném... valami jó, ha megmarad illúziónak...

Szuper Levente, Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omar, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János

És hogy kik ők? A magyar férfi jégkorong válogatott, akik 70 év után újra feljutottak a Divízió I. A csoportjába, azaz az ELIT-be...

Nagyon jó meccs volt, bár a hokival van egy aprócska gondom.... sosem látom hol a korong. Ezért nem nagyon szoktam nézni, de most ez sem tartott vissza.... és nem bánom. Igaz a korongot most sem sokszor láttam, de a végén a magyar himnuszt tisztán hallottam... és ez éppen elég volt.... Szép volt fiúk!!!!

A tegnap „született” teknősömnek megtartottam a névadóját, ezentúl Ödön névre hallgat… mer’ az olyan szép, mint ő (kép, azaz bizonyíték lentebb mellékelve)… Most elviszem magammal világot látni, megnézzük a „nagyvilágot”, ami egyelőre Győrt és Budapestet foglalja magába… együtt lazítunk még pár napig.

Azt hiszem szerencsés emberke vagyok, mert nagyon-nagyon jó barátaim vannak, és bár minden emberi kapcsolatban jönnek hullámvölgyek, ezekre az emberekre mindig számíthatok, és én is megtennék értük mindent. Mostanában sokat gondolkoztam az újrakezdésen is. Felbukkant a múltból pár nagyon régen látott rokon, és ugyan nem mondom, hogy soha nem haragudtam rájuk, de most valahogy csak azt érzem, hogy ez jó… nagyon jó…