A tegnap „született” teknősömnek megtartottam a névadóját, ezentúl Ödön névre hallgat… mer’ az olyan szép, mint ő (kép, azaz bizonyíték lentebb mellékelve)… Most elviszem magammal világot látni, megnézzük a „nagyvilágot”, ami egyelőre Győrt és Budapestet foglalja magába… együtt lazítunk még pár napig.

Azt hiszem szerencsés emberke vagyok, mert nagyon-nagyon jó barátaim vannak, és bár minden emberi kapcsolatban jönnek hullámvölgyek, ezekre az emberekre mindig számíthatok, és én is megtennék értük mindent. Mostanában sokat gondolkoztam az újrakezdésen is. Felbukkant a múltból pár nagyon régen látott rokon, és ugyan nem mondom, hogy soha nem haragudtam rájuk, de most valahogy csak azt érzem, hogy ez jó… nagyon jó…