Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV,
Épp' az érzéstelenítős műsorod volt
Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták
A tágra nyílt ember szembe a port
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)
Szeretem, ha visztek, mindegy is hová
Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmot
Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén
Még megy és lassan a többit is kitalálom
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)
Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam
Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát
Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem
Hogy lökdösi a Holdat az égen át
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (3x)
És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad
Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet
Ha ő mutatja meg neked
Milyen a hang, milyen a fény,
Milyen vagy te és milyen én
Na, a delfinek a falon vannak, jöhet a többi….nem nyavalygok, szép lesz ez, csak idő kell…
Holnap asszem elkezdünk festeni…/ vannak rabszolgáim…és még ők fizetnek… :-) /
Alvin és a mókusok : Sajnálom
Valami nem jó,
Te nem ezt mondtad,
Mikor még mindkét kezemet fogtad.
Ahogy gyermekként néztem
Nem láttam hibát
És nem értettem a teóriát
Tettem amit kell
Törtem magam
A holnap mégis
Bizonytalan
Ami seggnyalás nélkül
Nem megkapható
Ezért nem lettem
Gyárigazgató
Én hallgatok rád
Hogyha te mondod
Higgy a tévének
Ha ontja a mocskot.
Hogy legyek szingli,
Mert most az a menő
És sokdiplomás
Azé a jövő
Hát enyém lett
Vagy még csak készül?
Magányosan
Remény nélkül!
2006-ban
Magyarországon
Én biztos megtalálom...
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Alvinra nem illik
A punk szabály.
Nem úgy néz ki
mint egy papagáj
Pedig tarajom is volt
Sőt jól állt nekem
De ma már nem hordom
Túl David Beckam.
Ha nem hiszel nekem,
Csak figyeld a számat
Ha félsz állj odébb
Mert ez fájhat.
Meglepődnék,
De ez még várhat,
Bár építettek már
Szarból várat.
Nem bánom
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Ha nem ezt vártad
Ha csalódtál bennem
Hogy későn jöttem
Mégis korán kell mennem
Az agyam játszana velem
De a szívem képtelen
Köszönöm nem!
Azt hiszem nélküled is tudom hogy
Hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitva
tartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem
Azt hiszem nélküled is tudom hogy
Hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitva
tartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem
Jelentem, megjelentem....de miután az elmúlt 54 órából kb 7et töltöttem alvással, qrva fáradt vagyok, hogy finom fogalmazzak...
Ma lesz a 10éves osztálytalálkozónk, és addig még pihenni kéne egy keveset, hogy legalább eggyel a zombiszint fölé kerüljek...a feladat adott....de asszem inkább mozizok egy kicsit....THE BLACK DONNELLYS!!!!
A Nap már megpróbált benézni a függöny apró résein keresztül, de még gyenge volt, hogy megsimogassa arcát. Mozgolódott, lassan nyújtózkodott és óvatosan kinyitotta szemeit. A reggel mosolya visszatükrözött arcán és szétszóródott a szobában. Minden megtelt nevetéssel és miközben beengedte az ablakban leskelődő Napot, végignézett a dombok homályos körvonalain. Még köd fedte a háztetők mögött kezdődő hullámzó tájat, kezével végigfutott a völgyek és hegyek váltakozásain, megrajzolva zenéjüket. Aztán egy illat jutott el a tudatáig…a kávé, mely már ott gőzölgött az asztalon. Melege átjárta testét és lassan a takaró sem kellett, amibe eddig bújtatta magát. Teste, lelke felébredt…és ő mosollyal üdvözölte a napot.
Huhh....ez a hétvége a toplista előkelő helyét foglalja el....életem talán legjobb buliján vagyok túl és mindenki azzá tette....pár dolog tiszta lett:
- csíra nem is vérengző :-)
- az enahs koktél felülmúlhatatlan
- shame kolléga mesteri mozdulatokra képes, ha az életösztöne megkívánja
- kínaiul még a kínai szakos hallgató sem tud :-P
- egy főnyeremény volt velük megismerkedni....folyt.köv.
Kifelé bámultam az ablakon és miközben a vonat egyre jobban gyorsuló ütemét hallgattam, szinte észre sem vettem, ahogy a lopva közeledő félhomály lassan felemészti a maradék fényt. Behunytam a szemem és a következő pillanatban talán már aludtam is. Vagy nem álom volt a mellettünk elrohanó, aranyba öltözött fák halvány ringása? Nem tudom. Aztán hirtelen megálltunk és megláttam….ott állt, megingathatatlanul, miközben apró bíbortenyerek milliói ölelték körül. Felkúsztak rajta, betakarták és őrizték. A nap utolsó fénymorzsái átmosolyogtak a réseken, melyeket a levélpajzson találtak. Aztán megint elindultunk és magunk mögött hagytuk….de bennem megmaradt az ősz első emlékeként.
Hány fajta vége lehet egy történetnek? Megismersz, megszeretsz, megbízol valakiben, átnyújtod neki a szivárványt a szívedből, hogy aztán fekete-fehéren visszakapd. Életedbe azok az emberek visznek színeket, akiknek ecsetet adsz a kezébe. Néhányan kis ecsettel „dolgoznak”, mások hatalmas képeket festenek lelked vásznára. De ha nem vigyázol, egy pillanat alatt eltűnnek belőle a színek. Akkor ott állsz és próbálod megérteni, hogy miért homályos minden, miért veszett el a fény. De nem tudom. Csak azt tudom, hogy ott, ahol tiszta színek voltak, most csak zajos kriksz-krakszokat látok.
"Jobban esik nekem, ha mindenki utál, mintha tettetéssel kell kicsalnom bárki szeretetét. Nem mondható, hogy hízelgő jó ember volnék, de azt senki sem tagadhatja, hogy őszinte gazember vagyok."
