Bizalom. Mostanában ezen gondolkozom a legtöbbet, és azon, hogy mit is hordoz magában. Mi az alapja minden emberi kapcsolatnak? A szeretet vagy a bizalom? Van-e egyáltalán vagy? Létezik-e szeretet bizalom nélkül, vagy bizalom szeretet nélkül? Mennyire függ egyik a másiktól? Melyik alakul ki előbb? Melyik múlik el előbb? És melyik elmúlása fáj jobban? Mikor a bennem tomboló vihar sírását a leghangosabb zene sem tudja elnyomni, akkor mit is siratok? Azt hiszem az elveszett bizalmat. Egy ember képes neked adni a világban érzett bizalmat, de egy ember képes arra is, hogy ismét fal mögé zárjon.

Jelentem, jelenleg megérdemelt pihenönet töltöm és elzártam magam minden gondtól, bajtól, agyalástól....ha letelt a szabim, újra jövök....

-andean-

Hagytam, hogy a hátára vegyen és elinduljunk az éjszaka ragyogásában úszó égbolt hívogató messzeségébe. Halkan indult, mint életem első lélegzete, de rögtön berobbant az első síró hang és lelkem rátalált az útra, mely visszarepítette a múltba. Behunytam a szemem, és éreztem minden hang összhangját, éreztem a fájdalmukat, ahogy bennem keresik a szívemhez vezető utat. De nincs ilyen út, bezártam és befalaztam, nem maradt más csak az emléke. Tombolt a zene, labirintusban találta magát, és falakról pattant vissza, darabokra zúzva minden ellenállásom. A lehulló könnyeim hozták napvilágra újból, visszaadva hitem egy darabját, de ez csak egy rés a falon, ahol beszökött a hang.

Thomas Stearns Eliot- Gusz, a színházi macska (1939)

Gusz a színház kapujába’ vár
Neve, mondhattam volna már,
Aszparágusz. S ez komplikált,
Nevéből hát a Gusz kivált.
Gereblye-sovány, bundája se dús,
Tappancsa remeg, paralitikus.
Elegáns cica volt annak idején,
Már nem fél tőle patkány, sem egér.
Egykor virult s elhervadott,
Pedig nagy hírre jutott.
Barátai közt klubban pihen
(A szomszéd kocsma mélyiben),
Ő szórakoztat, más fizet.
Mond hajdan esett történeteket:
Sztár volt, első-vonal-beli,
Fellépteté őt Irving s Tree,
S mikor döntő sikerét kifogta,
A karzat hétszer kinyávogta,
De mégis legnagyobb szerepe
A Tűzfagyhegedű Ördöge.

Mesél: „Minden jót eljátszottam,
Száz triádát betéve tudtam,
Improvizáltam, bűvészkedtem,
És zsákból macskát eregettem,
Játszott fark-csóvám, gerinc-ívem,
Egy próba, s rendbe minden.
Nyávogásommal szívhez szóltam,
Ha főszerep, ha jellem voltam.
Ültem kis Nellnél ágy-szegélyen,
Himbálóztam harangkötélen,
Pantomímban sem maradtam hoppon,
Voltam macskád, ó, Dick Whittington!
De életem legfőbb szerepe,
A Tűzfagyhegedű Ördöge.”

S ha részesül egy pofa gin-ben,
Elmondja, mint volt az East Lynne-ben.
Egyszer, Shakespeare volt műsoron,
Épp cica kellett, bizony!
A tigrist játszott-győzné ma is-,
Volt kergetés, csatorna is.
De torka ma is könnyen kiad
Dermesztő szellem-hangokat.
Egyszer sürgönydróton tipegett,
Égő házból mentett gyereket.
S szólal: „Hanyatlik a mai cica,
Más volt, amíg Viktória
Uralkodott: fegyelem, az ám!
S ma?- büszkén ugrálnak karikán.”
És mancsával mosakodva szólt:
„A színház nem az már, ami volt.
Modern előadás? No de
Kérem! akármi felérhet-e
A titokzatos villanással,
Mikor történelmet csináltam,
Mint Tűzfagyhegedű Ördöge.”

 A Királylány

"Senki nem igérte, hogy az élet igazságos.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit.
Elvárások hijján
csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért?
Mert elfogadod azt, ami van.
Az elfogadás felszabadít."

(Scott Shaw)

A kis keze lassan felém nyúlt…az enyém is elindult felé és mikor találkoztak, éreztem az érintéséből áradó szeretetet. Magához húzta a fejemet és belesuttogott a fülembe: „- Szia barátom.” Ez a két szó mélyen simogatta a lelkemet. Arcát hozzám szorította és ez a tiszta, őszinte mozdulat elmosta minden fájdalmamat. Örökre így maradtam volna…ölelve a picike, törékeny valóját és hallgatni kacagó hangját, ahogy mesél. Nézem grimaszait, figyelem ahogy forgatja a szemeit és szeretem…mert a legszebb érzés, mikor keze felém indul és találkozik a kezemmel.

-andean-






 

Christina Stürmer: Mama (ana ahabak)

Mama sag mir was du meinst
Sag mir warum es hier so dunkel ist
Mama sag warum du weinst
Ich weiß nicht warum du traurig bist
Sind das Sternschnuppen da oben
Was ist dort vorbei geflogen
Warum friere ich so sehr
Warum schlägt dein Herz so schnell
Wieso wird es dort hinten hell
Wo kommt dieser Donner her

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze mich

Mama wohin sollen wir gehen
Ich will nach Hause es ist schon so spät
Mama warum niederknien
Was sagst du ist es nicht ein Gebet
Zieh nicht so an meiner Hand
Wieso drückst du mich an die Wand
Und warum gehen die Lichter aus
Ich kann kaum noch etwas sehen
Sag wieso müssen wir hier stehen
Warum gehen wir nicht nach Haus

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze mich
Mama ana ahabak – Ich sehe die Sterne nicht
Mama ana ahabak – Ich sehe nur dein Gesicht

Kannst du mir sagen wo wir sind
Wo laufen diese Leute hin
Sag mir ist unser Weg noch weit
Warum sagst du denn nichts mehr
Wieso sind deine Augen leer
Sag bin ich Schuld
Es tut mir leid

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze
Mama ana ahabak – Denn wenn die Nacht anbricht
Mama ana ahabak – Sehe ich die Sterne nicht
Ich sehe nur dein Gesicht
Verlass mich bitte nicht

A felhők csendben gyülekeztek. Nem zavarták magányos sétámat, inkább vigyáztak rám és követték lépteimet az éjben. Amikor az első égi könnycsepp megérintette arcomat, vérem összemosódott vele. Lelkem vérzett és szemeimben tört utat magának, hogy a felszínre érve, a nyári hőség meleg lehelete szárítsa. A magam elé tartott ködön keresztül nem láttam semmit, csak mentem, amerre a sötétség vezetett. A könnyek lassan tisztára mosták a lábam alatt futó utat és ázott ruháim páncélként szorultak testemre. Egyre nehezebbek lettek a léptek, egyre jobban fájt minden lélegzet. Napfényre vágytam, szélcsendre és hogy felszáradjanak a égi könnyekkel egybeolvadó vércseppek, melyek az utca kövét mosták.

Hermann Hesse: Pillangó

Kis pille könnyű szárnyon,
égszínkék remegés,
gyöngyház-borzongás-álom,
csillog, ragyog s enyész.

Ilyen volt boldogságom,
rebbenő jelenés,
szemvillanásnyi álom,
csillog, ragyog s enyész.