Legjobb férfi mellékszereplő

CHRISTOPH WALTZ – INGLOURIOUS BASTERDS

Legjobb női sorozat mellékszereplő

Chloe Sevigny

Legjobb drámai sorozat

Mad Men

Legjobb idegen-nyelvű film

THE WHITE RIBBON (DAS WEISSE BAND - EINE DEUTSCHE KINDERGESCHICHTE) - GERMANY

Legjobb forgatókönyv

Jason Reitman, Sheldon Turner – Up In The Air

Legjobb vígjátéki sorozat színész

Alec Baldwin

Legjobb mini sorozat, TV film színész

Kevin Bacon

Legjobb mini sorozat, TV film színésznő

Drew Barrymore

Legjobb vígjátéki színésznő

Merly Streep (Julie&Julia)

Legjobb mini sorozat, TV film

Grey Gardens

Legjobb betétdal

„The weary kind” - Crazy Heart

Legjobb zene

Michael Giacchino - UP!

Legjobb drámai sorozat színész

MICHAEL C. HALL (DEXTER!!!!!!!!!!!!)

Legjobb drámai sorozat színésznő

Julianna Margulies

Legjobb animációs film

UP!

Legjobb férfi sorozat mellékszereplő

John Lithgow (DEXTER!!!!!!!!)

Legjobb vígjátéki sorozat színésznő

Toni Collette

Legjobb női mellékszereplő

Mo’nique

„A szeretet az ember értékeinek kifejeződése, a legnagyobb emberi jutalom, amit valaki kaphat azokért, az erkölcsi tulajdonságokért, amit elért jellemében és személyében, az az érzelmi ár, amit valaki azért fizet, amit egy másik ember erényeitől kap.”

Huhh, mostanában sokat gondolkodtam a szereteten és a tiszteleten. Melyik mi és van-e egyáltalán különbség? Mikor azt mondják, tisztelnünk kell a többi embert, azt nem mondják meg, hogy miért. Nem tudok mindenkit tisztelni. Udvarias, illemtudó és jól nevelt tudok lenni, tudok köszönni, segíteni az időseknek, tudom az alapvető viselkedési normákat, de ez nekem nem egyenlő a tisztelettel. Akit tisztelek, azt nem a kora, beosztása, vagy akár pénze miatt tisztelem. Nem tudok valakit azért tisztelni, mert úgy illik, így előírt, vagy ez a szokás. Csak azt az embert tudom tisztelni, aki a szememben értéket képvisel. Emberi értéket. És azért hiszem azt, hogy a szeretet és a tisztelet egy cipőben jár. Mert nem tudok szeretet nélkül tisztelni, sem tisztelet nélkül szeretni. Mert akit szeretek, azt tisztelem, és viszont. De nem tudok és nem is akarok minden embert tisztelni. És nem is fogok. De köszönök neki, és kinyitom előtte az ajtót. Csak nem tudom, hogy ez mióta a tisztelet jele? Akit tisztelek és szeretek, annak ezt meg is mondom, mert nem szégyellem. Miért szégyelljük megmondani az általunk nagyra tartott embereknek, hogy mit érzünk? Úgy döntöttem, én ezentúl kimondom. De azt is, ha nem érzem így. Az álarcok kora lejárt, az őszinteségnél nincs nagyobb barátunk.

„Az Ősforrás” megrengette a világomat, és ráébresztett, hogy nem elég ismerni az értékrendszerünket, és hinni benne, hanem a szerint is kell élni, tudatosan, vállalva önmagunkat, a véleményünket, a hitünket, akkor is ha az nehéz, és megváltoztatja az addigi kapcsolatainkat, mert hosszútávon csak így van értelme életben maradni.

Aztán megérkezett a második Ayn Rand könyv, az „Atlasz vállat von”, ami ismét felbolygatta a lelkivilágomat, de abban biztos vagyok, hogy a legjobbkor jött, mert amit most kaptam, arra nagyon szükségem volt. Az első könyv önmagamban erősített meg, ez pedig abban, hogy átvizsgáljam az emberi kapcsolataimat. Volt mit vizsgálni, és észrevenni pár dolgot.

Azok, akik nem vállalják a felelősséget, és mindig másokra rakják a saját bűneiket, nem kevésbé hibásak, mint azok, akik ezt elfogadják. És addig, amíg engedem, hogy mások kontrollja alatt létezzem, soha nem lesz enyém az életem. Nem azt mondom, hogy mindig nekem van igazam, hanem hogy ha ki sem mondom, nem is létezem. De ha kimondom, és más is kimondja, akkor majd a valóság eldönti, kinek van igaza. És az egyik legfontosabb, hogy ha nincs is igazunk, a tanulás, a tapasztalat, a következmény, a belátás a miénk. De ha esélyt sem adunk magunknak, ne sírjunk, hogy elnyomnak. Vannak dolgok, amiken a mai világban nagyon nehezen változtathatunk, de a közvetlen életünknek, annak, hogy kiket engedünk magunkhoz férni, mi vagyunk az urai. Senki más. Nagyon sok gondolat kering most a fejemben, biztos, hogy sokat fogok még írni arról, amik megfogalmazódnak bennem e könyv miatt, de a legfontosabb tényleg az, amit azóta minden reggel és este elmondok:

„Az élethez az embernek három dolgot kell az élet legmagasabb és uraló dolgának tekinteni: az észt, a célt és az önbecsülést. Az észt, mint tudása egyetlen eszközét – a célt mint a boldogság olyan választását, amit annak az eszköznek el kell érnie – az önbecsülést mint annak sértetlen bizonyságát, hogy az elméje képes a gondolkodásra, és a személye érdemes a boldogságra, ami azt jelenti: érdemes az életre. Ez a három érték az ember valamennyi erényét feltételezi és megköveteli, és valamennyi értéke a lét és a tudat viszonyára vonatkozik: ésszerűség, függetlenség, integritás, becsületesség, igazság, termelékenység, büszkeség.”

„Azt tanultam meg, hogy a hazugság önmagunkról való lemondás, mert az ember feladja saját valóságát annak, akinek hazudik, s akit az urává tesz ezzel, s attól kezdve önmagát arra kárhoztatja, hogy olyan valóságot kreáljon, amilyet a másik megkíván. És ha valaki eléri a hazugság közbenső célját, az ár, amit fizet, az éppen az, amit az elérésének szolgálnia kellett volna. Az, aki a világnak hazudik, attól kezdve a világ szolgája.”

„De nincsenek kegyes hazugságok, csak a pusztulás feketesége, és a kegyes hazugság a legfeketébb mind közül.”

Tegnap hatalmasat röhögtem….néztem este a VÁC –GYŐR kézilabda meccset a neten….Amorim szabálytalankodott, és ezért kiállították….nem nagyon értett vele egyet, mondta is magában miközben leballagott a pályáról….erre mit mond a riporter???....”Amorimnak nem tetszett az ítélet, le lehetett olvasni a szájáról”….pffffff….portugálul tudsz szájról olvasni????....mert azt azért kétlem hogy magyarul anyázott volna….de szeretem az ilyen felkészült kommentátorokat :-)

Váci NKSE – Győri AUDI ETO KC  32 – 36

(vasárnap jönnek az oroszok….én ott fogok tombolni a helyszínen!!!)

„Minden ember saját képmására formálja a világot. Megvan a hatalma a döntéshez, de nincs hatalma arra, hogy megmeneküljön döntésének szükségszerűsége elől. Ha visszaél a hatalmával, visszaél az emberi státusával, és az irracionális őrlő káosza az, amit elér létszférájaként, saját döntésével. Mindenki, aki a mások akaratának tett engedményektől romlatlanul őriz meg akár egyetlen gondolatot is, mindenki, aki odébb tesz akár egy gyufaszálat vagy épít egy darabka kertet saját gondolata képmására, ő az ember…mégpedig pont akkora mértékben, és az a mérték az erénye egyedüli mércéje is egyben.”

„Azt mondják, nehéz egyetértésre jutni az embereknek. Meglepődne, milyen könnyű, amikor mindkét fél erkölcsi alapelvének tekinti, hogy egyik sem a másik kedvéért létezik, és hogy a kereskedelmük egyedüli eszköze az értelem.”

2009…

Az idei évben voltam nagyon nagy magaslatokban és ordító mély gödörben. Valóra váltottam az egyik álmomat, és eljutottam Amszterdamba. Ott ünnepeltem a 30. születésnapomat, végig jártam a Van Gogh múzeumot, és szívtam füvet. Minek tagadjam, király volt.

Úgy érzem sikerült elkezdenem úgy élni, ahogy mindig is szerettem volna, csak nem volt hozzá bátorságom. De egy könyv megmentette és visszaadta az életemet. És végre elhittem, hogy ez a saját életem, és nekem kell benne jól éreznem magam. Most a legnagyobb próba előtt állok, hogy bebizonyítsam magamnak, tényleg tudok eszerint élni. Mert közben elvesztettem két embert. Két barátot, akiket talán megismerés nélkül fogadtam el feltétel nélkül, és ez hiba volt. Szerencsére közben találtam egyet, aki úgy lett számomra nagyon fontos, hogy megismertem. És igaza van abban, hogy inkább nehezen engedjünk valakit baráttá válni, de akkor legalább azt látjuk, aki ő maga. Nem lehet folyton becsukott szemmel szeretni. Most kinyílt a szemem, és nem tetszett, amivel szembetaláltam magam. De életemben először nem teljes elkeseredést érzek, hanem valami tompa szomorúsággal vegyülő hihetetlen erőt. Tudom, hogy a szemébe tudok nézni, és nem fog még egyszer megalázni magam előtt.

Az év végére pedig ideért a KÖNYV is. Ayn Rand: Atlasz vállat von….és a tanulás folytatódik….

Ma van az utolsó munkanapom…végre…nagyon fáj a fejem, jó lesz már egy kis pihenés….este 9kor eldobom az egyenruhát….legalábbis január 4.ig….

Csak ennek a mai napnak legyen hamar vége!!!!