Nem találok szavakat.... CSODÁLATOS, FANTASZTIKUS CSAPATUNK VAN!!!!

Mikor Görbe megsérült, megijedtem... felesleges volt.... ezt a csatát nagyon megnyertük!!! A világbajnokokkal teletűzdelt orosz csapat azt sem tudta néha, hogy hol van. És aminek a legjobban örülök, hogy most aztán bebizonyította a Győr, hogy Görbicz Anita nélkül is CSAPAT!!! Anitáért is nyertek, és reméljük hamarosan ő is visszatérhet!

= = = CSAK AZ ETO!!!! = = =

Zvezda Zvenigorod – Győri AUDI ETO KC 23 – 25 (11-10)

Alig több, mint egy óra múlva kezdődik a kézilabda BL elődöntő. Sajnos Görbicz Anita nem játszhat, mert még gipszben van. De én hiszek ebben a csapatban, és ha nem is nyernek, tudom, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy a visszavágón legyen esélyünk!

… CSAK AZ ETO!!! ...

Mostanában egyre több háborús filmet nézek. Nem tudom miért. Talán meg akarom érteni? De hiába nézem őket, egyre kevésbé értem. Emberek ezrei, milliói irtják egymást arctalan szörnyetegként, mert valaki, valamikor azt mondta, hogy ezt jó cél miatt teszik. De ha megkérdezik tőlük, nem tudom, ki tudná megmondani, mi is az a cél. Segíteni? Nem tudom... nem tudom... nem tudom....

„Home of the Brave” - Megpróbálja bemutatni, a háborúból hazatérő katonák helyzetét. Azt a zavarodottságot, senkihez és sehova tartozást, ami mindenkiben megvan, aki álmatlan éjszakáin csak Irakot látja maga előtt. Mert Amerika „aktuális” háborúja, már nem a II. világháború, nem Vietnam, nem a Koreai-háború, és nem a Sivatagi vihar, hanem Irak rémálma. Minden egyes hazatérőnek van legalább egy otthagyott „emléke”. És hogy ezt hogyan képes feldolgozni, az a nagy kérdés. Van, aki belehal abba, hogy nem találja meg önmagát; van, akit, ha nem hagynak veszni, talán egyszer átalussza majd az éjszakát; és van, aki egy utat lát, visszatérni a harcmezőre, hisz már csak az az egyetlen hely, ahol „nem téved el”. És nem az viszi vissza, hogy a jó ügyért küzdjön, hanem hogy ne legyen egyedül, és azt tegye, amihez ért. De mi lesz, ha egyszer végre vége? Hisz egyszer vége lesz, ugye?!

"Wars begin where you will, but they do not end where you please." (Machiavelli)

„Gone Baby Gone” - Ben Affleck első rendezésében nem egyébre vállalkozott, mint a „Mi a jó és a rossz?” boncolgatására. A főszerepet „of course”, hogy a tesó, Casey Affleck kapta, aki elég jól meg is oldotta a feladatot. Szóval... helyes és helytelen... úgy éreztem, nem is a sztori a legfontosabb, hanem, hogy feltehesse a kérdéseit. Néhol kidolgozatlannak tűnt, de azért észre lehetett venni, hogy az író is az idősebb Affleck volt, mert olyan „goodwillhuntigos”-ra sikerült. Persze egészen más történet, de az az érzésem, hogy ennek az embernek folyamatos döntéskényszere van. Mintha minden percben azt hallanám: „Te hogy döntenél? Te mit választanál?” … nem tudom b* meg, nekem semmi sem fehér vagy fekete... de szerencsére az ő kérdései tisztán érthetőek, és nincs mellébeszélés. Ezért tetszett ez a mozi, bár hogy őszinte legyek az elején ki akartam kapcsolni, ám jól tettem, hogy bíztam Ben Affleckben. És a legszívesebben mindenkit meginterjúvolnák, hogy ő hogy válaszolná meg a feltett kérdést... sokat elárulna... és azt meg nem biztos, hogy szeretném... valami jó, ha megmarad illúziónak...

Szuper Levente, Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omar, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János

És hogy kik ők? A magyar férfi jégkorong válogatott, akik 70 év után újra feljutottak a Divízió I. A csoportjába, azaz az ELIT-be...

Nagyon jó meccs volt, bár a hokival van egy aprócska gondom.... sosem látom hol a korong. Ezért nem nagyon szoktam nézni, de most ez sem tartott vissza.... és nem bánom. Igaz a korongot most sem sokszor láttam, de a végén a magyar himnuszt tisztán hallottam... és ez éppen elég volt.... Szép volt fiúk!!!!

A tegnap „született” teknősömnek megtartottam a névadóját, ezentúl Ödön névre hallgat… mer’ az olyan szép, mint ő (kép, azaz bizonyíték lentebb mellékelve)… Most elviszem magammal világot látni, megnézzük a „nagyvilágot”, ami egyelőre Győrt és Budapestet foglalja magába… együtt lazítunk még pár napig.

Azt hiszem szerencsés emberke vagyok, mert nagyon-nagyon jó barátaim vannak, és bár minden emberi kapcsolatban jönnek hullámvölgyek, ezekre az emberekre mindig számíthatok, és én is megtennék értük mindent. Mostanában sokat gondolkoztam az újrakezdésen is. Felbukkant a múltból pár nagyon régen látott rokon, és ugyan nem mondom, hogy soha nem haragudtam rájuk, de most valahogy csak azt érzem, hogy ez jó… nagyon jó…

„The Lookout” (A kulcsfigura) -  Egy szó jut eszembe erről a filmről: katasztrofális. Asszem körülbelül 4 részben tudtam végre megnézni. Gyenge sztori, gyenge színészi alakítások, de az a legszörnyűbb, hogy egy rakás pénz elherdáltak egy borzalmasan rossz mozira. Ha valaki jót akar magának, meg ne nézze!!!

“Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget.” (Anatole France)

“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.” (Brian Tracy)

“Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél!”

“Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.” (Gary Chapman)

“A szeretet nem érzelem. A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.” (Andrew Matthews)

The Calling – Things will go my way

I came to tell you
How it all began
Nothing seems to work out right
I'm broken down again

So hold me now
And say it's not forever
Cause maybe someday, in time
Things will go my way

I've pushed to get through
A crowd of twisted souls
Just to find I'm right back here
Doing what I'm told

So take my hand
Don't let me surrender
Cause maybe someday, in time
Things will go my way
Things will go my way
Things will go my way

For all the lies I've tasted
Just looking for the truth
For all the dreams I'm chasing
Well what am I to do
When everything's against me
And the answers are all wrong
I'm hopin' that I find out
It was worth it all along

So hold me now
And say it's not forever
Cause I know someday, in time
Things will go my way
Things will go my way
Things will go my way

For all the lies I've tasted
Just looking for the truth
For all the dreams I'm chasing
What am I to do
When everything's against me
The answers are all wrong
I'm hoping that I'll find out

Things will go my way
Things will go my way

“Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Walt Whitman)

“Az élet sokkal, de sokkal boldogabb lenne, ha 80 évesen születnénk, és onnan közelítenénk fokozatosan a 18 felé.” (Mark Twain)

És most önző módon boldog születésnapot kívánok magamnak…. (he-he)

Azért kicsit elkeseredtem… holnap 29 éves leszek… szörnyű… Igaz, hogy minden ember annyi idős, amennyinek érzi magát, de belegondoltam: ez az utolsó, ami még 2essel kezdődik… ááááááááááááááá…. Segítség!!!!!!

Most komolyan. Az utóbbi időben azt érzem, rossz helyen vagyok. Jól érzem magam a bőrömben, de mintha eltévedtem volna. Egyre gyakrabban érzem, hogy menni akarok. Csak összepakolni, és kipróbálni magam. Már nem szeretem, amit csinálok, csak teszem a dolgom. És így nem sokat ér. Változtatni szeretnék az életemen, de félek megtenni. Nehéz feladni a biztosat a bizonytalanért. Pedig ha nem változik semmi, valamit lépnem kell…

ROBERT FROST:  TŰZ ÉS JÉG

Mondják: a világ vége tűz.
Más mondja: jég.
Mert a vágy forrósága űz,
azt vallom én is: vége tűz.
S ha vesznem kétszer illenék:
mert ismerős a gyűlölet,
hiszem: végpusztulásra jég
is jó lehet,
és épp elég.

E.E. Cummings

szeretlek Emberiség
mert akár kipucolod a siker
csizmáit de nem kérded meg kinek
a lelke fityeg óraláncán bizony kínos volna

a dolog mindkettőtöknek és mert
rendületlen megtapsolsz
minden ócska dalt ha említenek
benne hazát otthont vagy anyát

szeretlek Emberiség mert
amikor leégsz elzálogosítod az
értelmedet egy pohár italért és amikor
jól megy megint nem enged vissza

a zálogházba a büszkeség és
mert folyton idétlenkedsz
de különösen
a saját otthonodban

Emberiség szeretlek mert
az élet titkát minduntalan
a nadrágodba rejted és elfelejted
hogy ott van és

ráülsz
és mert
verset írni mindig
a halál ölébe bújsz Emberiség

gyűlöllek

Máglyarakás a’la öcsike

Nnna…. akkor indulhat a lazulás…. majd egyszercsaknetalántán jövök…. addig is mindenki legyen rossz, jót ne halljak….

A mai nap kettős… egyrészt örülök, mert ez az utolsó napom a szabi előtt – egy hét vasútmentesség -, de enyém a horror-vonat… Nem baj reggel 9kor már végzek is… aztán… pihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

A sort Gus Van Sant új filmjével, a „Paranoid Park”-kal folytattam… bár ne tettem volna! Hatalmasat csalódtam. Muszáj leírnom: egy az egyben szar volt. Az „Otthonom, Idaho”, a „Good Will Hunting” és az „Elefánt” szinte tökéletes sztorijai után ez a film egy katasztrófával ért fel nekem. Komoly lelki traumát okozott azzal, hogy még most sem tudom, miről is szól ez a mozi. Az első 45 percben össze-vissza ugrál, van egy rakás felesleges kép és szöveg – nem mellesleg a zeneválasztás is félelmetesen érthetetlen -, majd végre megtudjuk, hogy mi lenne a történet mozgatója, de aztán még 30 perc unalom után, az egyik pillanatban megjelenik a vége főcím. És ez a perc volt az egyetlen, amit megköszöntem a rendezőnek… hogy nem kínzott tovább…