A sort Gus Van Sant új filmjével, a „Paranoid Park”-kal folytattam… bár ne tettem volna! Hatalmasat csalódtam. Muszáj leírnom: egy az egyben szar volt. Az „Otthonom, Idaho”, a „Good Will Hunting” és az „Elefánt” szinte tökéletes sztorijai után ez a film egy katasztrófával ért fel nekem. Komoly lelki traumát okozott azzal, hogy még most sem tudom, miről is szól ez a mozi. Az első 45 percben össze-vissza ugrál, van egy rakás felesleges kép és szöveg – nem mellesleg a zeneválasztás is félelmetesen érthetetlen -, majd végre megtudjuk, hogy mi lenne a történet mozgatója, de aztán még 30 perc unalom után, az egyik pillanatban megjelenik a vége főcím. És ez a perc volt az egyetlen, amit megköszöntem a rendezőnek… hogy nem kínzott tovább…