Egy valami jut eszembe, ha azt a nevet hallom, Selmeczi Roland….a HANG….
Brad Pitt, Antonio Banderas, Clive Owen, Lincoln Burrows és persze Jack Bauer…emberek, akikhez mind egy hang kötődik, egy hang tartozik…de sajnos ez a hang immáron örökre néma marad…alig egy hete halt meg Heath Ledger és most megint elment egy színész…elment a HANG....és egyelőre mi sem találunk szavakat…Isten veled HANG…
.jpg)
Továbbra is veretlenek vagyunk!!!!!
Nem volt egy izgalommentes meccs, pedig volt, hogy már hat góllal vezettünk. De a vége számít és hogy kié a 2 pont….CSAK AZ ETO!!!!!!!
Dunaferr - Győri Audi ETO KC 29-34 (16-18)
Görbicz 8/6, Mravíková 7, Bradeanu 5, Tomori 5, Vérten 3, Spiridon 3, Djokics 2, Kovacsics 1
Egyszerűen undorítónak találom, ami most zajlik a női kézilabda-válogatott körül, főleg azt, hogy olyan embereket bántanak és sértegetnek, akik a lehető legtöbbet tették ezért a csapatért a világbajnokságon....Miért szégyen az, ha valaki sikeres? Miért szégyen az, ha valaki a világ elitbe tartozik? És miért kell ezért bántani és egy nagyképű, öntelt, "mindenkitelintéző" embernek beállítani? Lassan már mindenért Görbicz Anita lesz a hibás és minden edzőváltás miatta történik...ez nevetséges....mesterségesen generált baromságok ezrei jelennek meg az újságokban és kicsinyes, irigy emberek kezében kovácsolódnak fegyverré, amivel egy olyan embert találnak el, aki a mai magyar kézilabdázásban már nagyon sokat letett az asztalra...Mert nincs is egyszerűbb annál, hogy a másikat szidjuk...ez itt a baj...mert ha megy a csapatnak, akkor azt mondják, hogy "jó a csapat", ha nem megy, akkor meg azt, hogy " mert a Görbicz..."...mit akarnak elérni? Hogy elege legyen az egészből? Hogy azt mondja, "kösz, ebből többet nem kérek"...na akkor majd lesz "CSAPATUNK"...csak nem a miénk lesz a világ legjobb irányítója, és lehet új bűnbakot keresni, mert ettől még nem lesz olimpiai bajnok válogatottunk...Sarat dobálni a legegyszerűbb és csak remélem, hogy mindig lesz levegő és nem fullad bele abba, amit igazságtalanul kap/ott...
A mai nap jól kezdődött…kávézás Wiener Neustadtban, egy kis csavargás, egy kis semmittevés, egy kis beszélgetés…már hiányzott, hisz mostanában mindketten csak rohantunk, kellett egy délelőtt, amikor kicsit kikapcsolunk…
ééés…sikerült egy igazán fasza kis pulcsit vennem, igaz eredetileg kabátot akartam, de azt nem találtam…ja, és megint gyarapodott 3 Snoopys zoknival a gyűjteményem…
Most itthon pihengetek, holnap megint megyek demoralizálni a sógorokat….csak most egyenruhában…*gúnyos kacaj*….
Befejeztem a „Van Gogh válogatott levelei” könyvet és most még inkább biztos vagyok benne, hogy rendkívüli ember volt, rendkívüli gondolatokkal és örülök, hogy vannak, voltak, lesznek ilyen emberek, még akkor is, ha van, aki csak „őrült drogos”-nak nevezi, mint egy kollégám…nem vitatkoztam vele, hisz ha olvasott volna valamit is tőle, az önmagáért beszélne…meggyőzni pedig senkit nem tisztem…aki akar, utána jár…
Nemrég egy filmben hallottam egy idézetet, ami nagyon megfogott:
....csak annyit tudtam, hogy Pablo Neruda írta...de sikerült megtalálni és ha olvasom, milliárd érzés árad szét bennem...
Jorge Louis Borges : Instantes
Si pudiera vivir nuevamente mi vida,
en la próxima trataría de cometer más errores.
No intentaría ser tan perfecto, me relajaría más.
Sería más tonto de lo que he sido,
de hecho tomaría muy pocas cosas con seriedad.
Sería menos higiénico.
Correría más riesgos,
haría más viajes,
contemplaría más atardeceres,
subiría más montañas, nadaría más ríos.
Iría a más lugares adonde nunca he ido,
comería más helados y menos habas,
tendría más problemas reales y menos imaginarios.
Yo fui una de esas personas que vivió sensata
y prolíficamente cada minuto de su vida;
claro que tuve momentos de alegría.
Pero si pudiera volver atrás trataría
de tener solamente buenos momentos.
Por si no lo saben, de eso está hecha la vida,
sólo de momentos; no te pierdas el ahora.
Yo era uno de esos que nunca
iban a ninguna parte sin un termómetro,
una bolsa de agua caliente,
un paraguas y un paracaídas;
si pudiera volver a vivir, viajaría más liviano.
Si pudiera volver a vivir
comenzaría a andar descalzo a principios
de la primavera
y seguiría descalzo hasta concluir el otoño.
Daría más vueltas en calesita,
contemplaría más amaneceres,
y jugaría con más niños,
si tuviera otra vez vida por delante.
Pero ya ven, tengo 85 años...
y sé que me estoy muriendo.
.jpg)
Jorge Louis Borges: Moments
If I could live again my life,
In the next - I’ll try,
- to make more mistakes,
I won’t try to be so perfect,
I’ll be more relaxed,
I’ll be more full - than I am now,
In fact, I’ll take fewer things seriously,
I’ll be less hygienic,
I’ll take more risks,
I’ll take more trips,
I’ll watch more sunsets,
I’ll climb more mountains,
I’ll swim more rivers,
I’ll go to more places - I’ve never been,
I’ll eat more ice creams and less (lime) beans,
I’ll have more real problems - and less imaginary ones,
I was one of those people who live
prudent and prolific lives -
each minute of his life,
Of course that I had moments of joy - but,
if I could go back I’ll try to have only good moments,
If you don’t know – that’s what life is made of,
Don’t lose the now!
I was one of those who never goes anywhere
without a thermometer,
without a hot-water bottle,
and without an umbrella and without a parachute,
If I could live again - I will travel light,
If I could live again - I’ll try to work bare feet
at the beginning of spring till the end of autumn,
I’ll ride more carts,
I’ll watch more sunrises and play with more children,
If I have the life to live - but now I am 85,
- and I know that I am dying …
.jpg)
Jorge Louis Borge: Pillanatok
Ha újra élhetném az életemet,
a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.
Bolondabb lennék, mint voltam, igazából
kevés dolgot vennék komolyan.
Kevésbé lennék higiénikus.
Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször
merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban
úsznék.
Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi
problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték
életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdeném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.
Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;
ne veszítsd el a mostanit.
Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,
meleg vizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;
ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.
Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól,
míg csak véget nem érne az ősz.
Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,
több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.
De hát látják, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.
Pablo Neruda: VISSZATÉREK
Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.
(Somlyó György fordítása)
.jpg)
2005. január 19.én délelőtt az öcsém számítógépét vittük szerelőhöz, mikor sms-t kaptam…”Meghalt Kulcsár Anita”….akkor és ott hirtelen megállt a világ…
És ma megint lelassul egy kicsit...már 3 éve…de mintha csak egy perce történt volna…
Az élet ezer pompájával mit kezd, ki a díszletben színvakként bolyong? Az érzések palettáján nem találja a megfelelő árnyalatokat, hisz neki csak a sötét és a világos létezik. Számára a tiszta kék égen látható felhő nem jelent végtelen tengeren úszó magányos hajót, mely kikötőt keres az emberekben. A hegyek mögé bújó Nap, nem az elköszönő, narancssárga palástot maga mögött húzó királynő, mely cinkosan int, mielőtt végleg nyugovóra tér. Ha lelkedből kizárod a színeket, az életedet dobod el. Ha nem látod meg a festőt a mindennapjaidban, aki ecsetet ad a kezedbe, hogy kiszínezd azt, akkor színvakként hagyod, hogy a szíved elsorvadjon a lüktetés nélkül. Színek, ízek, érintések….életünk másodpercei, melyekből felépülünk, melyek csontjaink , vérünk, gondolataink téglái, melyek nélkül szélfútta, ingatag, kötelék nélküli sátrak lennék. De ha belénk költözik valami, valaki, ha értelemmel tölti fel a lebegő ballasztot, ha meglátjuk a felhőt és a cinkos mosolyt, akkor elkezdhetünk festeni és ki tudja, talán életünk remekműve lehet.
1. CSOPORT:
Győri Audi ETO KC
Oltchim Valcea (román)
Lada Toljatti (orosz)
Nürnberg (német)
2. CSOPORT:
Hypo NÖ (osztrák)
Slagelse (dán)
Viborg (dán)
Zvezda Zvenigorod (orosz)
Az ETO sorsolása:
1. forduló (febr.09/10) : Lada Togliatti – Győri Audi ETO
2. forduló (febr.16/17) : Győri Audi ETO – Nürnberg
3. forduló (febr.23/24) : Győri Audi ETO – Oltchim Valcea
4. forduló (márc.01/02): Nürnberg – Győri Audi ETO
5. forduló (márc.08/09): Győri Audi ETO – Lada Togliatti
6. forduló (márc.15/16): Oltchim Valcea – Győri Audi ETO
Most, hogy szobafogságban voltam több, mint egy hétig, pár filmes lemaradásomat sikerült behoznom. Ma megnéztem végre az Ocean's Thirteen-t és rá kellett jönnöm, nem véletlen, hogy még mindig Brad Pitt az etalon...mert nem csak egy "szépfiú", hanem SZÍNÉSZ...szerintem már mindent eljátszott...és mindent maximális profizmussal....woww
Ígéretek. Vajon milyen helyet foglalnak el az értékrendünkben? Kinek mennyire fontosak? Miről árulkodnak? Ígéretek betartása. Lehet-e ez az emberi kapcsolatok építője, vagy rombolója? Vannak kis és nagy, elhamarkodott és átgondolt, örök és elhomályosult ígéretek. De két ember közt milyen hatása van az ígérteknek? Az emberek falakkal veszik körül magukat, melyeken nemhogy átmenni, átlátni sem engednek senkit. Aztán időről-időre jön valaki, akit megpróbálnának átcsempészni, hogy aztán az belülről talán lerombolja a bástyákat. És itt jön képbe a bizalom. Mert nem engedünk magunkhoz senki mást, csak akiben megbízunk. De a bizalmat fel kell építeni. Hogyan? Erre azt hiszem a legjobb példa a Kishercegben van. Ahogy a róka és a Kisherceg kapcsolata alakul, úgy kerülünk mi is egyre közelebb a másikhoz. És nagyon fontosak a megszokások. Ha valakitől azt szokod meg, hogy pontos, lehetőségeihez mérten betartja az ígéreteit, de legalábbis tudod a miérteket, annak könnyebben mutatod meg a kiskaput magadhoz. De ha valaki már a legapróbb lépéseknél megbotlik, akkor az ember egy ideig vár, hisz és reménykedik - mert hát végsősoron mindannyian szeretnénk valakit, akiben bízhatunk -, ám egy idő után elfárad, hogy ő maga keressen a másiknak mentséget. Vannak ígéretek, melyek betartása akadályokba ütközik, de a másik fél tájékoztatása nem töri meg a bizalmat. Ám amikor kétségek közt hagyják az embert, az több, mint fájó, az elkerülhetetlenül kérdéseket feszeget. Vajon az a kapcsolat őszinte-e? Számomra egy ember viszonyulása az apró ígéretekhez sokkal többet mond, mint a nagy lángolás és kinyilatkoztatás. Csendben elnyerni valaki bizalmát, ez fontosabb. Szavakkal szeretni. Azt mindenki tud. Tettekkel szeretni. Ez az ami számít
"Magam vagyok. ..Nagyon....
Kicsordul egy könnyem. ...Hagyom....
Viaszos vászon az asztalom,.
Farigcsálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én, én, én.
S magam vagyok a föld kerekén."
(Tóth Árpád: Meddő órák)
“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)
“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.” (Radnóti Miklós)
Ez nem lehet igaz….elmarad a 65. Golden Globe díjátadó….
Minden évben két filmes eseményt várok igazán, a Golden Globe-ot és az Oscar-t….most nagy az esélye, hogy mindkettő elmarad….
Miért? Mert a színészek nem mennek el, hogy így támogassák az írókat, akik már 2007. november 5.-e óta sztrájkolnak….
Woww, Hollywood nagyurai tehát nem egyezkednek, inkább hagyják, hogy az a sokmillió ember, aki 365 napot vár egy háromórás film-ünnepre, lassan de biztosan itt is csalódjon az életben…mert, ha Oscar sem lesz, sokak maradnak az éves rituáléjuk nélkül….köztük én is…
Nem lesz több tippelgetés, kávéfőzés literszámra, izgulós éjszakai tévézés és hajnali lefekvés…de egyelőre még reménykedem…
„Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad”
(H.D. Thoreau)
