"Magam vagyok. ..Nagyon....
Kicsordul egy könnyem. ...Hagyom....
Viaszos vászon az asztalom,.
Farigcsálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én, én, én.
S magam vagyok a föld kerekén."

(Tóth Árpád: Meddő órák)

“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)

“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.” (Radnóti Miklós)