Álmaim városa….Amszterdam…és nagyon remélem, hogy idén eljutok oda, ahová mindig is vágytam…valahol, valamikor, valaki azt mondta: „Amerika a hazám, de Párizs az otthonom”….én így érzem magam Amszterdammal szemben….már nagyon vágyom az otthonomba….és természetesen a világ legnagyobb Van Gogh múzeumába….
Mindig ez a dal volt az „ars poeticám”
Savage Garden: Affirmation
Walt Whitman: Song of Myself
I celebrate myself, and sing myself,
And what I assume you shall assume,
Walt Whitman: Ének magamról
Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.
Walt Whitman: O Captain! My Captain!
O Captain! my Captain! our fearful trip is done,
The ship has weather’d every rack,
the prize we sought is won, The port is near,
the bells I hear, the people all exulting,
While follow eyes the steady keel, the vessel grim and daring;
But O heart! heart! heart!
O the bleeding drops of red, Where on the deck my Captain lies,
Fallen cold and dead.
Walt Whitman: Ó Kapitány! Kapitányom!
Ó Kapitány! Kapitányom! a félelmetes útnak vége,
Hajónk nyerte a nagy csatát,
uram eljött a béke, Közel a parthoz harangok szólnak,
a kikötő népe ünnepel,
Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,
De Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Vörös vércsepp koppan, S a Kapitány a fedélzeten,
Vérbe fagyva, holtan.