Nehéz körülmények között született meg Kozmann György és a mesteredző, Ludasi Róbert döntése: a világbajnok, olimpiai bronzérmes kenus Kiss Tamással 1000 méter párosban áll rajthoz a pekingi olimpián.
"Az azonnali sokkhatás miatt először minden lehetőségtől elzárkóztam. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, Kolo mit tett volna. Biztos vagyok abban, hogy tovább ment volna. Ennek is tisztelegve hajtok fejet ez előtt a kívánság előtt. Ezt a döntést tulajdonképpen sokan hoztuk meg: jómagam, edzőnk és Kolóhoz közel állók, barátok, de maga Kolo is benne van. Sokan bátorítottak, erőt adtak, támogattak. A társam kiválasztásakor szakmai szempontok nem motiváltak, inkább az emberi oldal. El se tudnám képzelni, hogy ebben az állapotban most különféle duókat próbálgattunk volna. Olyan párt szerettem volna, akit Kolo is elfogadott volna, és tudom, hogy kedvelte is Tamást. Remélem, a felkészülés, az edzések is segítségemre lesznek a tragédia feldolgozásában, mert nagyon nehezen viselem. Sok mondanivalóm lenne Koló emlékére, de most nincs itt ennek az ideje, egyelőre nem tudok és nem is akarok erről beszélni." (Kozmann György)
.jpg)
Méhes Gábor-Korai könnyek (im memoriam Kolonics György):
"Tudod, Koló, sejtettem, hogy lesz egy nap a nyáron, amikor mindenki rólad beszél. Amikor az emberek éppen úgy a dicsőséged zengik, mint az elmúlt tizenöt év versenyei utáni felemelő pillanatokban. Amikor ezredszer is példaként állítanak kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, bátrak és gyávák elé.
Amikor milliomodszor elhangzik az unásig koptatott kérdés, hogy "honnan meríted még a motivációt, és egyébként is meddig folytatod még?". Te pedig a végjegyeddé vált kisfiús mosollyal az arcodon, a szokásos szerénységgel azt válaszolod: "Szeptemberben megnősülök, a többit majd meglátjuk."
Éreztem, Koló, hogy idén még könnyet csalsz az emberek szemébe. Mondjuk augusztus 22-én, legkésőbb 23-án. Amikor Kozmann Gyurival megnyeritek Pekingben az ezret, esetleg az ötszázat. És úgy gondoltam, hogy nem lesz ember a földön, aki úgy érezné, hogy a rólad szóló ódák nincsenek rendjén.
Tudod, Koló, még csak július 15-e van. A könnyeit törölgetve már mindenki rólad beszél. És először az életben mindenki bánja, hogy ilyen gyors voltál. "
