És eljött a nagy nap….

Bár az RTL KLUB is közvetíti az Oscar-showt, idén is a PRO7 mellé teszem a voksomat. Ők legalább értenek hozzá.

Szóval a mai program: délután kis erőkifejtéssel dolgozom egy hangyányit, majd lefőzök egy liter kávét és utána……

….éjjel fél 1-kor elkezdődik a bemelegítés, egy kis „Vörös szőnyeg show”-val….hogy aztán 2:30-kor felgördüljön a függöny és Jon Stewart elmondja az első poént….én pedig elkezdjem x-elgetni a következő mondat befejezéséül szolgáló neveket:

„And the OSCAR goes to….”

Ma hitet és csalódást is kaptam az emberektől.
Délben volt egy órám Bécsben és beültem egy kávézóba, hogy igyak egy koffein-bombát, amit ébren tart. Volt ott egy idősebb bácsi, aki pont akkor indult, mikor én odaértem. Köszöntünk egymásnak és ő elment, én meg elkezdtem olvasni. Körülbelül 5 perc telt el, mikor hirtelen visszajött, elém állt és átnyújtott egy szál rózsát. Nem mondott semmi mást, csak annyit: „Legyen szép napja.”, majd kisétált. Ledöbbentem és esküszöm könnyes lett a szemem. Tényleg széppé tette a napomat. És nem a rózsa, hanem az emberi gesztus miatt. Most sem értem, hogy miért kaptam a virágot, de ha ránézek, boldogság önt el. Soha nem gondoltam, hogy egy teljesen idegen ember ad hitet az emberekhez. Többet ad, mint valaki, akit „barátnak” hitt az ember. Valaki, aki arról papol, hogy milyen fontos a szeretet és közben ő maga sem tudja, hogy mi is az. Ma rájöttem, hogy egy először és talán utoljára látott ember képes többet adni, mint, valaki, akit évek óta „ismerünk”. Számomra az a rózsa egy új hitet jelent. És egy mosolyt, mely szép emlék.

A mai nap képe…

Előre kijelentem, hogy nem vagyok vasút őrült, de az osztrák foci EB-re átmatricázott Taurusok nagyon bejöttek…

Itt van pár kép:

És a kedvencem:

“Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
(Henry Ford)

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

„Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.” (Henrik Ibsen)

„Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)

„A lelkiismeret egymaga ezer tanú.” (Quintilianus)

„A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.” (Dan Millmann: A békés harcos útja)

„Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)

És a mai nap szívfájdalma: megdőlt egy 17 éves rekord.

Huhh…milyen meccset láttam ma…1 másodperc volt hátra a meccsből, mikor a szegediek belőtték a győztes gólt…én még ilyen izgalmas férfi meccset nem láttam…és ilyen nagyot se ordítottam még örömömben…Szép volt Szeged!!!

Görbicz Anita tizenkét góljával vezette győzelemre a győrieket

BAJNOKOK LIGÁJA, NŐK, KÖZÉPDÖNTŐ, MÁSODIK FORDULÓ

GYŐRI AUDI ETO – FC NÜRNBERG (német) 30-25 (17-11)

Gólszerzők: Mravikova 4, Tomori 2, Görbicz 12(6), Spiridon 2, Bradeanu 5, Vérten 4, Djokics 1

Állítólag az első 20 percben olyan jól játszottak a lányok, ahogy ebben a szezonban még soha…huhh, alig várom, hogy holnap megnézzem…

Jó lenne csak egy kicsit ilyennek lenni…

"Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg." (Seneca)

"Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget." (Seneca)

Hát ez nem jött be….

Ma már nem Selmeczi Roland volt Wilson magyar hangja a Dr. House-ban, hanem Szabó Sipos Barnabás. Körülbelül akkora sokk volt, mint mikor Szakácsi Sándor helyett Kulka János szólalt meg House hangján. Nem mondom, hogy meg fogom szokni, mert azóta pláne nem nézem magyarul. Jobb a feliratos változat. Most is csak a kíváncsiság hajtott, hogy mennyire rontják el a szinkront. Hát tartom magam ahhoz, hogy az utóbbi pár évben rohamosan süllyed a magyar szinkron nívója és csak pár kivétel van. Remélem Jack Bauer hangját jobban váltják a 24-ben. Ott Kőszegi Ákos veszi át a szerepet. Kíváncsian várom, de azért ott is maradok a feliratnál….

U2 - One

Érezted már azt, hogy fuldokolsz? Mintha levegő nélkül sétálnál egy vákuum-mezőn, ahol hiába próbálsz apró oxigén-molekulákat juttatni a tüdődbe, egyszerűen nem megy. És nem tudod, hogy miért. Hisz az ég tökéletes kék, a fű tökéletes zöld, és valahogy mégis minden olyan törött. Csak éppen nem tudod, hogy mi és hol. Belülről szúr a törött rész, ki akar szakadni testedből, de nem tud és ezért ezer meg ezer véres sebet ejt mindenkin. Mikor a fájdalmat felszínrehozó patak sem bír eleredni, pedig minden porcikád érzi, hogy a gát lassan összeomlik, mikor a tehetetlenség akkorára nő, hogy nem enged ki a saját burkodból, mikor a legértékesebb szavak is csak üres szólamok, akkor mit lehet tenni? Mikor egy rossz szó a halálos ítéletet hordozza, mikor egy mosolyért életedet adnád, mikor a függöny mögül napokig ki sem látsz, akkor hol, kiben a megoldás? Mert ha bennem van, azt hiszem most nagyon elvesztettem. De igyekszem visszatalálni a napfényre és megragasztani a törött részeket. Csak még nem tudom, hol kezdjem.

Életem egyik legpocsékabb éjszakája volt, nem tudtam aludni és most mehetek este fél9ig melózni....már most utálom a mai napot....és még mosolyogjak is....na ez inkább vicsor lesz...

Zsinórban 25 meccs veretlenül!!!

NŐI KÉZILABDA, BAJNOKOK LIGÁJA, KÖZÉPDÖNTŐ

Lada Togliatti – Győri Audi ETO 22-28 (12-12)

ETO: PÁLINGER - MRAVIKOVA 5, Bradeanu 2, Spiridon 2, GÖRBICZ 11(5), TOMORI 3, VÉRTEN 5
Csere: Dokic, Hornyák, Drávai, Deáki, Kovacsics

Love Story

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Ki érti meg?

Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban játszanak csupán,
De már az első csókban benne ég a láng,
A mindent felemésztő olthatatlan vágy,
A szenvedély.

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel,szeme ölel!
Ha végre rám talált,egyszer egy álom
Nem engedem,hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép!

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Mert szeretem...

Most néztem meg a "Vágy és vezeklés" című Oscar-jelölt filmet....hát...nem is tudom...Keira Knightley és James McAvoy hatalmasat játszik benne, de egészében nagyon vontatott és néhol már unalmas volt...egyszer jó megnézni, mert tele van érzésekkel, a zenéje fenomenális, ám összességében nem hagy túl mély nyomokat az emberben...pedig a sztorija feljogosítaná...csak sajnos nem sikerült...

Ez a két nap igazán jól telt…még magamat sem láttam, nemhogy más humán életformát….bezárkóztam a lakásba, kiflit majszoltam és kakaót szürcsöltem…(na jó, este megittam egy pohár bort)…megnéztem egy rakás részt a Helyszínelőkből és még pár elmaradt filmet…ja, meg persze megjegyeztem egy-két felhasználható aranyköpést…

 Ezt például be is vetem holnap: „Ma különösen ostobák az emberek, levettem róluk a kezem.”

 De ez a párbeszéd a két nap összesített nyertese:

„-Hiszed, hogy létezik intelligens élet a Földön kívül?
-Abban sem vagyok biztos, hogy a Földön létezik.”

Ez eltalált….

Hát ennyi történt a pihenőnapjaimon…nem fenyegetett a veszély, hogy szívinfarktust kapok, de ezt most még élveztem is…mert ugyan szeretek pörögni, ám mostanában már inkább kihánytam volna a körhintából….
Holnap viszont újult erővel megyek demoralizálni a sógorokat….mert levettem róluk a kezem…

William Butler Yeats: Words

I had this thought a while ago,
‘My darling cannot understand
What I have done, or what would do
In this blind bitter land.’

And I grew weary of the sun
Until my thoughts cleared up again,
Remembering that the best I have done
Was done to make it plain;

That every year I have cried, ‘At length
My darling understands it all,
Because I have come into my strength,
And words obey my call’;

That had she done so who can say
What would have shaken from the sieve?
I might have thrown poor words away
And been content to live.

William Butler Yeats: Szavak