Ezt a két képet nemrég csináltam meló közben…. Na ezekért a pillanatokért szeretem…..

Fazekas Róbert négy éve aranyérmet nyert….. de…. doppingvétség miatt elvették tőle…. Nem azért, mert doppingolt, hisz azt nem tudták bizonyítani, hanem mert nem produkálta az előírt vizelet mennyiséget. Most, 4 év múltán letöltötte a büntetését, és ismét kijutott az olimpiára…. de…. a magyar csapat egyik szponzora erkölcsi aggályait fejezte ki, amiatt, hogy ilyen múlttal engedik versenyezni…. Hát az agyam elszáll!!! Mi a f*szt képzelnek magukról??? Hibázott, ez tény…. de…. azt a mai napig nem bizonyították, hogy doppingolt. Hibázott abban, hogy keveset pisilt…. És ezért őt már örökre egy szégyenfoltként kéne kezelni??? Felmegy bennem a pumpa, mikor ilyen baromságot olvasok. Mindenki szidja, hogy milyen szar a világ, változtatni kéne, bla-bla-bla……és közben mi magunk is undorítóan viselkedünk másokkal…. Fazekas Róbert hibázott, de megbűnhődött érte, és most újra meg akarja próbálni…. Mi jogon mondja neki bárki is, hogy nem érdemli meg a 2. lehetőséget????

Én tuti, hogy szurkolni fogok neki!!

Kicsit kifogytam a szavakból.... rohadt fáradt vagyok, és végre van 4 nap pihi.... tehát igyekszem kikapcsolni.... vagy jövök, vagy nem.... jelenleg ilyen az agyi aktivitásom: ---------------------

"I promise you
I’m always there
When your heart is filled with sorrow and despair
I’ll carry you
When you need a friend
You’ll find my footprints in the sand"

Fáj a lábam… nem kicsit… és mennem kell melózni… pedig éjjel negyed egykor értem haza az előző napi "karattylandi kirándulásból”…. Nagyon nem vagyok top formában….

Egy nap alatt kivégeztem a 3. évadot…. Kérem a következőt!

áááááááá……………. éjjel lett volna 3 órám aludni, de nem tudtam…. gondoltam, majd ha reggel hazaérek….. de nem, mert a pofámmal szemben lévő házat bontják, és a tetőről szórják le a törmeléket, meg folyamatosan megy valami kib*szott gép…. nem hiszem el…. azt hiszem elásom magam jó mélyre…. Ne keressen senki!!!!!!

Aludni kéne…. de bezzeg ilyenkor nem tudok…. pedig holnap hajnali 4-re vissza kő menni a vasútra sínt csiszolni…..aztán ha szép fényes lett, haza is jövök….és elkezdem nézni a „Weeds” harmadik évadját….már nagggyon várom…. Fűre fel!

Baromi fáradt vagyok…. de muszáj lesz felpörögnöm, mert „a vonat nem vár”….

Hát ma nagyot röhögtem.... anyu mondott egy új krémet szúnyogcsípésre.... a neve (na kapaszkodjon mindenki): ANTIVAKARIN..... besz*rás.... de végre egy kifejező név....

Nehéz körülmények között született meg Kozmann György és a mesteredző, Ludasi Róbert döntése: a világbajnok, olimpiai bronzérmes kenus Kiss Tamással 1000 méter párosban áll rajthoz a pekingi olimpián.

"Az azonnali sokkhatás miatt először minden lehetőségtől elzárkóztam. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, Kolo mit tett volna. Biztos vagyok abban, hogy tovább ment volna. Ennek is tisztelegve hajtok fejet ez előtt a kívánság előtt. Ezt a döntést tulajdonképpen sokan hoztuk meg: jómagam, edzőnk és Kolóhoz közel állók, barátok, de maga Kolo is benne van. Sokan bátorítottak, erőt adtak, támogattak. A társam kiválasztásakor szakmai szempontok nem motiváltak, inkább az emberi oldal. El se tudnám képzelni, hogy ebben az állapotban most különféle duókat próbálgattunk volna. Olyan párt szerettem volna, akit Kolo is elfogadott volna, és tudom, hogy kedvelte is Tamást. Remélem, a felkészülés, az edzések is segítségemre lesznek a tragédia feldolgozásában, mert nagyon nehezen viselem. Sok mondanivalóm lenne Koló emlékére, de most nincs itt ennek az ideje, egyelőre nem tudok és nem is akarok erről beszélni." (Kozmann György)

Méhes Gábor-Korai könnyek (im memoriam Kolonics György):

"Tudod, Koló, sejtettem, hogy lesz egy nap a nyáron, amikor mindenki rólad beszél. Amikor az emberek éppen úgy a dicsőséged zengik, mint az elmúlt tizenöt év versenyei utáni felemelő pillanatokban. Amikor ezredszer is példaként állítanak kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, bátrak és gyávák elé.
Amikor milliomodszor elhangzik az unásig koptatott kérdés, hogy "honnan meríted még a motivációt, és egyébként is meddig folytatod még?". Te pedig a végjegyeddé vált kisfiús mosollyal az arcodon, a szokásos szerénységgel azt válaszolod: "Szeptemberben megnősülök, a többit majd meglátjuk."
Éreztem, Koló, hogy idén még könnyet csalsz az emberek szemébe. Mondjuk augusztus 22-én, legkésőbb 23-án. Amikor Kozmann Gyurival megnyeritek Pekingben az ezret, esetleg az ötszázat. És úgy gondoltam, hogy nem lesz ember a földön, aki úgy érezné, hogy a rólad szóló ódák nincsenek rendjén.
Tudod, Koló, még csak július 15-e van. A könnyeit törölgetve már mindenki rólad beszél. És először az életben mindenki bánja, hogy ilyen gyors voltál. "

"Két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. De az előbbiben nem vagyok biztos..."

Ez ma ismét bebizonyosodott…. A „jól nevelt, udvarias, cseppet sem előítéletekkel teletűzdelt” osztrák pasi, telitorokból kiabálta, hogy fogyatékos, hülye magyar vagyok…. holott az ő kollégái b*szták el a vonatot, de egyszerűbb volt egy nővel ordítoznia, mert az magyar, és így nem ember…. Esküszöm legszívesebben megütöttem volna…. De azért azt megjegyeztem neki, hogy „Gratulálok, Te egy igazi férfi vagy!”….

Most meg elhúzok melózni…. éjszakás vagyok…. majd egyszer csak jövök…

Végeztem a 2. évaddal…. nem fényezem… nem kell… meg kell nézni….

….Weeds…. mert a kertváros sem tökéletes….sőőőőt….

Jó éjszakát, szép álmokat!

Legutóbb J.D. Salinger és Kundera egy-egy könyvét vettem elő ismét, mert már elég rég olvastam őket először. A „Zabhegyező”-t eddig is szerettem, de  „A lét elviselhetetlen könnyűsége” most sokkal érthetőbb volt, mint 6-7 éve, és rájöttem, hogy el kell olvasnom még pár Kundera könyvet.

„Sohasem fogjuk tudni biztonsággal megállapítani, hogy kapcsolatunk egy másik emberrel mennyiben az érzelmeink, szeretetünk, idegenkedésünk, jóságunk vagy haragunk eredménye, és mennyiben határozza meg ezt a kapcsolatot az erők viszonya, mely kettőnk közt fennáll.

Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánulhat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel. Az emberiség legalapvetőbb, igazi erkölcsi próbaköve (mely oly mélyen rejtekezik, hogy szemünk nem látja), a viszonya azokhoz, akik ki vannak neki szolgáltatva: az állatokhoz. S itt vallott az ember végzetes kudarcot, annyira végzetest, hogy az összes többi ebből fakad.” (Milan Kundera)

"A nyúl egy igazi jellem. Ott ül a fűben, de akkor sem szívja!"

"A Világ IQ-ja állandó, csak egyre többen vagyunk rá."

"Azt mondják, elmebajban szenvedek. De én nem szenvedek, élvezem minden percét."

"Az italt elhagyni jó dolog... sokkal rosszabb viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el."

És az egyik legjobb….

Rob Thomas - Ever the same

We were drawn from the weeds
We were brave like soldiers
Falling down under the pale moonlight
You were holding to me
Like a someone broken
And I couldn't tell you but I'm telling you now

Just let me hold you while you're falling apart
Just let me hold you and we'll both fall down

Fall on me
Tell me everything you want me to be
Forever with you forever in me
Ever the same

We would stand in the wind
We were free like water
Flowing down
Under the warmth of the sun
Now it's cold and we're scared
And we've both been shaken
Hey, look at us
Man, this doesn't need to be the end

Just let me hold you while you're falling apart
Just let me hold you and we'll both fall down

Fall on me tell me everything you want me to be
Forever with you
Forever in me
Ever the same
Call on me
I'll be there for you and you'll be there for me
Forever it's you
Forever in me
Ever the same

You may need me there
To carry all your weight
But you're no burden I assure
You tide me over
With a warmth I'll not forget
But I can only give you love

Fall on me tell me everything you want me to be
Forever with you
Forever in me
Ever the same
Call on me
I'll be there for you and you'll be there for me
Forever it's you
Forever in me
Ever the same

Forever with you
Forever in me
Ever the same(Ever the same)

Így éjszakás meló után mindig roppantul hülye vagyok. Nem tudom miért, de minél fáradtabb vagyok, annál fárasztóbb is. Aludni kéne, de nem tudok, inkább zongorázok a távirányítón. Kapcsolgatva a tévét éppen Rob Thomas szám ment valahol, és rájöttem, hogy milyen rég hallgattam, pedig nagyon szeretem, még a Matchbox 20 időktől… így hát elkezdtem keresgélni a kedvenceimet….íme…

Ma nincs kedvem bármiről is irogatni, poénkodni, gondolkodni…. csak menjenek a percek….. csendesen és ha lehet, gyorsan….

Megint egy sms…. megint egy nagyon rossz hír…. megint egy ember, aki egy pillanat alatt tűnt el az életünkből…. Kolonics György meghalt….

Rohadt nehéz, most bármit is mondani, meg talán nem is lehet, hiszen egyszerűen felfoghatatlan… én legalábbis még mindig úgy vagyok, hogy olvasom a híreket, de mintha nem jutna el a tudatomig…. nem tudom miért, mikor hazajöttem, megnéztem az aláírását, amit Atlanta után kaptam…. de hogy miért néztem meg?... talán, hogy az megvan-e még…. mert ő borzasztóan hirtelen lépett ki ebből a világból….

.....Koló nincs többé…. Isten veled!

A Gysev Harcos ismét beveti magát a sínpárok dzsungelébe…. Nade 14 óra nem lesz kicsit sok???? Este jövök….