Rebekah Del Rio - Llorando

Yo estaba bien por un tiempo,
volviendo a sonreír.
Luego anoche te vi
tu mano me tocó
y el saludo de tu voz.
Y hablé muy bien de tu
sin saber que he estado
llorando por tu amor (x3).
Luego de tu adiós sentí todo mi dolor.
Sola y llorando,
llorando (x3).
No es fácil de entender
que al verte otra vez
Yo seguiré llorando

Yo que pensé que te olvidé
pero es verdad es la verdad
que te quiero aún más,
mucho más que ayer.
Dime tú qué puedo hacer
no me quieres ya
y siempre estaré
llorando por tu amor (x2).
Tu amor se llevó
todo mi corazon
y quedo llorando
llorando (x5)
por tu amor.

Rebekah Del Rio - Crying

I was all right for a while,
I could smile for a while.
But I saw you last night;
You held my hand so tight
when you stopped to say hello.
Oh, you wished me well,
you couldn't tell
that I'd been crying over you,
crying over you.
And you said so long,
left me standing all alone.
Alone and crying
Crying (x3).
It's hard to understand
But the touch of your hand
Can start me crying

I thought that I was over you
But it's true, so true
I love you even more
Than I did before
But darling, what can I do?
For you don't love me
And I'll always be
Crying over you (x2).

És eljött a nagy nap….

Bár az RTL KLUB is közvetíti az Oscar-showt, idén is a PRO7 mellé teszem a voksomat. Ők legalább értenek hozzá.

Szóval a mai program: délután kis erőkifejtéssel dolgozom egy hangyányit, majd lefőzök egy liter kávét és utána……

….éjjel fél 1-kor elkezdődik a bemelegítés, egy kis „Vörös szőnyeg show”-val….hogy aztán 2:30-kor felgördüljön a függöny és Jon Stewart elmondja az első poént….én pedig elkezdjem x-elgetni a következő mondat befejezéséül szolgáló neveket:

„And the OSCAR goes to….”

Ma hitet és csalódást is kaptam az emberektől.
Délben volt egy órám Bécsben és beültem egy kávézóba, hogy igyak egy koffein-bombát, amit ébren tart. Volt ott egy idősebb bácsi, aki pont akkor indult, mikor én odaértem. Köszöntünk egymásnak és ő elment, én meg elkezdtem olvasni. Körülbelül 5 perc telt el, mikor hirtelen visszajött, elém állt és átnyújtott egy szál rózsát. Nem mondott semmi mást, csak annyit: „Legyen szép napja.”, majd kisétált. Ledöbbentem és esküszöm könnyes lett a szemem. Tényleg széppé tette a napomat. És nem a rózsa, hanem az emberi gesztus miatt. Most sem értem, hogy miért kaptam a virágot, de ha ránézek, boldogság önt el. Soha nem gondoltam, hogy egy teljesen idegen ember ad hitet az emberekhez. Többet ad, mint valaki, akit „barátnak” hitt az ember. Valaki, aki arról papol, hogy milyen fontos a szeretet és közben ő maga sem tudja, hogy mi is az. Ma rájöttem, hogy egy először és talán utoljára látott ember képes többet adni, mint, valaki, akit évek óta „ismerünk”. Számomra az a rózsa egy új hitet jelent. És egy mosolyt, mely szép emlék.