Menny és Pokol  közt

járok, de végül egyik

sem lesz otthonom

Ha...

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Az eső az, mi arcomról a homokba hullik,

vagy könnyeim mossák előttem az utat,

az eső az, miben a pillanat ázik,

vagy a bennem lévő gyilkos indulat

Az eső az, mi véremmel keveredik,

vagy könnyeim tisztítják a sebet,

az eső az, miben lassan fulladok,

vagy a vákuum a lélegzet helyett

Láttam, mikor megjelent benned a gonosz

Láttam, mikor eltűnt belőled a fény

A sötétség az eget körbefogta

És féltem, megöl a hamvadó remény

A színek benned lassan elolvadtak

A massza mivé váltál, már lángol

És ami még itt maradt ezen a világon

Annak füstjénél az ördög táncol

Kerestem benned a megbújó életet

Kerestem a benned lakó embert

De amit láttam, csak azt mondta

Süsd el a fejhez tartott fegyvert

Tarkómon éreztem véres lélegzeted

Minden szavad újabb tőrt döfött belém

De mikor végül apró darabokká váltál

megdermedt világban, sziklává lett minden

az élet nem rajzol virágot a kőre

de erős hittel önmagadban

belevésheted azt Te mindörökre

megfogom kezed, vezetlek a ködben

a szürke szín csak egy árnyalat

és nálad van a ragyogása

mely a múltból ezüstöt fakaszt

ha tenyeredben tartod könnyedet

érzed, ahogy éle megsebez

de minden aláhullik egyszer

és többé nem kell védekezz

megtalállak, és bár indulni készülsz

mutatok neked egy szebb helyet

hol a kőbe vésett virágokat

az ezüst hajnal óvja meg....

Egy kéz, egy szempár, egy illat követ

Nem enged magától távol

És már behunyt szemmel is látom

lelkem fáj a hiányától

Érinteni szomjazik a szívem

mikor lassan elhalad mellettem

megóvni minden fájdalomtól

fényből csillagot gyúrni kezemben

Nincs álom, csak rémképek

Az agyam sikítva ébred

Eltelt megint egy éjszaka

És én még mindig élek....

Egy utat kerestem a homokban

egy utat, mely hozzád elvezet

de eltűnt minden a dagályban

és kezed a ködben elveszett

Eltévedten bolyongtam a parton

a víz már mindent körbevett

sziklákkal sebzett szívem vére

a tengerrel eggyüvé keveredett

Nem tudtam hol kezdődik ő

és hol ér véget saját világom

egy biztos pontra vágytam csak

és hittem, azt nálad találom

Tiéd minden, mi belőlem maradt

mit a sós víz végleg itt hagyott neked

Ha keresnél, a ködben megtalálsz

lelkem visszhangja jelzi csak a helyet

Mikor szemeimben végleg kialszik a fény

vajon hány ki nem mondott érzés hal velem

hány szó, mely életet adott volna

és hány, melyben benne volt a végtelen

hol a lelkem, mely mindig előre vitt

hol van most, mikor eltévedt bennem a hit

szétszakadt testemből kitépték a szívet

most kezemben tartom, de vérem mégis éltet

Mikor először felsírtál

Még vak volt két szemed

Öleltél minden mondatot

És érezted a lélegzeted

Aztán kinyílt az ablak a világra

És bár még függöny takarta el

Bíztál abban, hogy amit látsz

Igaz, melyben szíved nem téved el

És mikor először vakított a Nap

Vagy eső miatt csuktad be két szemed

Benned már ott élt a kétely

Hogy van világ, mit fel nem fedezett

Most megint sírsz, de nem utoljára

És látod, még oly sok vak vesz körül

Mert nem a nap, vagy az eső a hibás

Ha szívük a látása, az életükbe kerül

Már a szakadék szélén állok

Alattam a hullámsír dühöng

Lépést sóhajt bennem a messzeség

Egyetlen mozdulat, mit üldözök

Összetörve látom önmagam

Sziklák közé szorult életem

A jeges víz folyton vérembe mar

Indákkal kötve van kezem

Fuldoklik minden csepp levegő

Mit tüdőmbe présel a küzdelem

Nem engedhetem, hogy legyőzz

Hisz enyém az, mi másnak félelem

Még a szakadék szélén állok

De alattam nyugszik az őrület

És bár a mélység még hívogat

Megfordulok, utam másfelé vezet

Ismertem arcod, ott volt minden napomban

Hangod, mosolyod, emléked fotókban

Szívemnek szíved mindig otthon adott

Körénk a bizalom nagy tüzet rakott

Az voltál nekem, ki a nyugalmat hozta

És a vidám perceket velem megosztotta

Aztán fordult a világ, és másik arc jött felém

Ott karcoltál tovább, hol a világ mart belém

Sebeim hegén át, felszínre tört a múlt

És féltem, a régi érzés bennünk kihunyt

Egy csillag vagyok az égen, vagy az egyetlen?

Erre a választ még keresem…a szemedben..

Nincs a világon, mi a szavaknál erősebb

Álarc mögé bújtat, de bizalmat is ültet

Ha szavaim mögött nem látszik az ember

Mindenegyes hangom, kezemben fegyver

Ki velem szemben áll, egyedül engem lát

Amit mondok építi, vagy gyengíti falát

Amit szívem dallama súg felé az éjben

Azt ő meghallja, mert ott dalol a szélben

Ha fals a zene, és odabent a húrok sírnak

Nem hallasz, csak minden hangot kínnak

Levetem az álarcom, szavaim tiszták

Hangom, hangjaid remélem megnyitják

Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk

Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk

Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk

A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk

Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom

Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon

És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép

Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért

Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom

Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom

Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze

És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….

Lépnél, de lábad ólomként szorít

És tüdődben a levegő nem mozdul

A napsütés távoli ködbe vész

Szemed egyetlen mosolyért koldul

Mégis lépsz, a súlyok lehullnak

És hatalmas lélegzetet veszel

Az első mozdulat megtétele nehéz

De utána újabb lépést teszel….

Az éjszak sötétje körbefonja tested

A tomboló csendben nem hallod a zajt

A suttogó hangot, mi ha eléri a szíved

Csak egy újabb lángoló pillanatba hajt

Elég erős vagy-e könnyeidhez

Melyek büszkeséged hamvait mossák

Itt és most, mikor nem veszíthetsz

Mert már minden szavadat elhordták

Minden perc egy pillanat, míg kezed kezemben pihen

Rohannak a másodpercek, míg szíved enyémnek hiszem

Rám nézel, mosolyogsz, de a következő percben

Eltűnsz, mint a délibáb, egy szellem vagy bennem

Próbáltalak érinteni, de a szél szétfújta tested

s a levegő az, mit markoltam, a fagyos lég…helyetted..

Várom és bízom, lényed lassan újra testet ölt nekem

Hogy az örök másodperc, most már végleg miénk legyen