“Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Walt Whitman)

“Az élet sokkal, de sokkal boldogabb lenne, ha 80 évesen születnénk, és onnan közelítenénk fokozatosan a 18 felé.” (Mark Twain)

És most önző módon boldog születésnapot kívánok magamnak…. (he-he)

ROBERT FROST:  TŰZ ÉS JÉG

Mondják: a világ vége tűz.
Más mondja: jég.
Mert a vágy forrósága űz,
azt vallom én is: vége tűz.
S ha vesznem kétszer illenék:
mert ismerős a gyűlölet,
hiszem: végpusztulásra jég
is jó lehet,
és épp elég.

E.E. Cummings

szeretlek Emberiség
mert akár kipucolod a siker
csizmáit de nem kérded meg kinek
a lelke fityeg óraláncán bizony kínos volna

a dolog mindkettőtöknek és mert
rendületlen megtapsolsz
minden ócska dalt ha említenek
benne hazát otthont vagy anyát

szeretlek Emberiség mert
amikor leégsz elzálogosítod az
értelmedet egy pohár italért és amikor
jól megy megint nem enged vissza

a zálogházba a büszkeség és
mert folyton idétlenkedsz
de különösen
a saját otthonodban

Emberiség szeretlek mert
az élet titkát minduntalan
a nadrágodba rejted és elfelejted
hogy ott van és

ráülsz
és mert
verset írni mindig
a halál ölébe bújsz Emberiség

gyűlöllek

„A tenger csak erős hullámokat kínál, és néha az esélyt, hogy erősnek érezd magad. Én nem tudok sokat a tengerről, de azt tudom, hogy ez itt így van. Azt is tudom, milyen fontos az életben, nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni. Hogy legalább egyszer megmérettess, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények között szembenézz a vak és süket sziklával, egyedül csak a saját kezed és eszed segítségével."

"Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz." (Rousseau)

„Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.”

„A szemet-szemért az egész világot vakká teheti.”

„Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!”

"There is a pleasure in the pathless woods,
There is a rapture on the lonely shore,
There is society where none intrudes,
By the deep Sea, and music in its roar:
I love not Man the less, but Nature more,
From these our interviews, in which I steal
From all I may be, or have been before,
To mingle with the Universe, and feel
What I can ne'er express, yet cannot all conceal."
(Lord Byron)

Ma pár Dennis Rodman idézet tükrözi a lelkivilágomat:

„Bárhol is dolgozol, el kell játszanod, hogy baromi boldog vagy, mert ott lehetsz, bár a szíved mélyén pontosan tudod, hogy az egész egy nagy szar.”

„Ha hajlandó vagy keményen kiállni azért, amit mondtál, ha büszkeséggel és határozottsággal vállalod magad, kit érdekel, hogy a kijelentéseid egy kissé felborzolják a kedélyeket.”

„…az életet az örömök és nem a hatalom habzsolásával kellene tölteni…”

„…soha ne nyald ki senki seggét…”

És egy biztos: nem engedem, hogy hosszútávon belemásszanak az életembe a szűklátókörű, önmagukat bálványként emlegető, a más véleményen lévő embert lenéző „kiskirályok”; hisz Dennis „Féreg” Rodman is megírta: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne érezzük benne jól magunkat.”

Továbbra is nyíltan vállalom magam, mert ahogy egy ismerősöm mondta: „A remény egy büdös kurva, de ő hal meg utoljára!”

Nem értek bizonyos embereket. Vagy csak nem akarom érteni őket? A tények és az érvek helyett miért a hátsókaput és a hatalom-villogtatást választják? Soha senkit nem akartam azért megváltoztatni, mert más a véleménye, mint nekem. Azon gondolkoztam, milyen ember választja ezt a lehetőséget? Azt, hogy a „hozzáállásodat” akarja megváltoztatni, ahelyett, hogy gondolkodó embernek tartana. A lenézés egyszerűbb, mint a megértés. Ez biztos, hisz ha a másikat eleve maga alá sorolja, akkor nem is kell tudomásul vennie a szavait. Vagy rögtön megmagyarázhatja azzal, hogy „hülyeségeket” beszél és nem kell megforgatni a hallottakat a saját fejében. De egyszer úgy döntöttem, nem leszek tömegmassza, és bár fejemet leszegve nem rohanok a kőfalnak, de építőjének szemébe nézve annyira megközelítem, amennyire csak lehet. Mert az elsődleges célom az, hogy önmagamat ne kelljen szembeköpnöm.

"Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek." (Coelho)

"A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik." (Coelho)

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják." (Coelho)

"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni." (Hemingway)

“Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.” (A. A. Hodge)

“Ha választanom kellene, inkább az elnézést választanám, amely időt ad az embereknek, hogy megjavuljanak, s nem a szigort, amely rosszabbá teszi őket, sem pedig a sietséget, amely nem vár megbánásra.” (Joubert)

“Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)

“Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”

“Az ember legvégső mértéke nem az, hogy mi mellett áll ki a kényelem és a komfort idején, hanem hogy mi mellett áll ki a kihívások és a viták idején.”

“Aki mosolyog, az mindig erősebb annál, aki haragszik.”

“A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni)

…el is megyek, hogy kiszellőztessem a fejem…

- Csak tudni szeretném, hogy lehetséges-e...hogy két ember egy életre együtt marad, boldogan.

- Nem könnyű, az biztos. Nem nekem van a legjobb érzékem a kapcsolatokhoz, de tudod, mostmár 10 éve a nevelőanyáddal vagyok, és büszkén mondhatom, hogy boldogok vagyunk. Nézd......az én szemszögemből... A legjobb, ha olyan embert találsz, aki pontosan úgy szeret, ahogy vagy. Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán…Drágám, bármi legyen, az igazi párod mindig azt fogja hinni, hogy a te seggedből süt a nap. Az lesz az az ember, aki mellett megéri kitartani.

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
(Paulo Coelho)

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho)

"Amit gondolni nem szégyellsz, mondani se szégyelld! Én egyébként mindig arra szorítottam magam, hogy legyen bátorságom mindent elmondani, amit megtenni van, és soha nem fogadtam el, hogy volnának közölhetetlen gondolatok. Leggonoszabb tetteimet és hajlamaimat sem érzem olyan csúnyának, mint amilyen csúnyának és csúfnak tartom, hogy ne merjem megvallani őket. Ki-ki mértéket tart a vallomásban: tartana inkább a tetteiben!..." (Montaigne)

“A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Ez a nagyszerű és félelmetes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: “fehér” vagy “fekete”. De a világon fehérek és feketék is élnek, igaz? S egy fehér szemében más a fekete, mint egy fekete szemében. S végtelenül másként tükröződik minden emberi lélekben a világ. Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel.”

(Márai Sándor)

„Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.” (Henrik Ibsen)

„Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (William Shakespeare)

„A lelkiismeret egymaga ezer tanú.” (Quintilianus)

„A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.” (Dan Millmann: A békés harcos útja)

„Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)

Jó lenne csak egy kicsit ilyennek lenni…

"Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg." (Seneca)

"Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget." (Seneca)

William Butler Yeats: Words

I had this thought a while ago,
‘My darling cannot understand
What I have done, or what would do
In this blind bitter land.’

And I grew weary of the sun
Until my thoughts cleared up again,
Remembering that the best I have done
Was done to make it plain;

That every year I have cried, ‘At length
My darling understands it all,
Because I have come into my strength,
And words obey my call’;

That had she done so who can say
What would have shaken from the sieve?
I might have thrown poor words away
And been content to live.

William Butler Yeats: Szavak

Nemrég egy filmben hallottam egy idézetet, ami nagyon megfogott:

....csak annyit tudtam, hogy Pablo Neruda írta...de sikerült megtalálni és ha olvasom, milliárd érzés árad szét bennem...

Jorge Louis Borges : Instantes

Si pudiera vivir nuevamente mi vida,
en la próxima trataría de cometer más errores.
No intentaría ser tan perfecto, me relajaría más.
Sería más tonto de lo que he sido,
de hecho tomaría muy pocas cosas con seriedad.
Sería menos higiénico.
Correría más riesgos,
haría más viajes,
contemplaría más atardeceres,
subiría más montañas, nadaría más ríos.
Iría a más lugares adonde nunca he ido,
comería más helados y menos habas,
tendría más problemas reales y menos imaginarios.

Yo fui una de esas personas que vivió sensata
y prolíficamente cada minuto de su vida;
claro que tuve momentos de alegría.
Pero si pudiera volver atrás trataría
de tener solamente buenos momentos.

Por si no lo saben, de eso está hecha la vida,
sólo de momentos; no te pierdas el ahora.

Yo era uno de esos que nunca
iban a ninguna parte sin un termómetro,
una bolsa de agua caliente,
un paraguas y un paracaídas;
si pudiera volver a vivir, viajaría más liviano.

Si pudiera volver a vivir
comenzaría a andar descalzo a principios
de la primavera
y seguiría descalzo hasta concluir el otoño.
Daría más vueltas en calesita,
contemplaría más amaneceres,
y jugaría con más niños,
si tuviera otra vez vida por delante.

Pero ya ven, tengo 85 años...
y sé que me estoy muriendo.

Jorge Louis Borges: Moments

If I could live again my life,
In the next - I’ll try,
- to make more mistakes,
I won’t try to be so perfect,
I’ll be more relaxed,
I’ll be more full - than I am now,
In fact, I’ll take fewer things seriously,
I’ll be less hygienic,
I’ll take more risks,
I’ll take more trips,
I’ll watch more sunsets,
I’ll climb more mountains,
I’ll swim more rivers,
I’ll go to more places - I’ve never been,
I’ll eat more ice creams and less (lime) beans,
I’ll have more real problems - and less imaginary ones,
I was one of those people who live
prudent and prolific lives -
each minute of his life,
Of course that I had moments of joy - but,
if I could go back I’ll try to have only good moments,

If you don’t know – that’s what life is made of,
Don’t lose the now!

I was one of those who never goes anywhere
without a thermometer,
without a hot-water bottle,
and without an umbrella and without a parachute,

If I could live again - I will travel light,
If I could live again - I’ll try to work bare feet
at the beginning of spring till the end of autumn,
I’ll ride more carts,
I’ll watch more sunrises and play with more children,
If I have the life to live - but now I am 85,
- and I know that I am dying …

Jorge Louis Borge: Pillanatok

Ha újra élhetném az életemet,
a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.
Bolondabb lennék, mint voltam, igazából
kevés dolgot vennék komolyan.
Kevésbé lennék higiénikus.
Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször
merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban
úsznék.
Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi
problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték
életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdeném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.
Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;
ne veszítsd el a mostanit.

Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,
meleg vizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;
ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.
Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól,
míg csak véget nem érne az ősz.
Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,
több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.
De hát látják, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.

"Magam vagyok. ..Nagyon....
Kicsordul egy könnyem. ...Hagyom....
Viaszos vászon az asztalom,.
Farigcsálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én, én, én.
S magam vagyok a föld kerekén."

(Tóth Árpád: Meddő órák)

“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)

“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.” (Radnóti Miklós)

Walt Whitman: Song of Myself

I celebrate myself, and sing myself,

And what I assume you shall assume,

For every atom belonging to me as good belongs to you.

 

Walt Whitman: Ének magamról
 

 

Magamat ünneplem és énekelem

S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,

Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.