„az embernek semmit sem szabad birtokolnia azon kívül, amit egy hátizsákban magával vihet.”
„Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Ezek persze látszólag megadják a lelki békét, de valójában semmi sem rombolja jobban kalandvágyunkat, mint a biztos jövő. Az emberi szellem éltető eleme a kalandvágy. Az életöröm forrása az új élmény és ezért nincs nagyobb öröm, mint a folyamatosan változó horizont; az, ha mindennap új és más nap kel fel a számunkra.”
„minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre”(Függetlenségi Nyilatkozat)
„Amikor az evolúció kiválasztja képviselőit, annak ára van. Amit meg is kér, az adományáért cserébe. Olyasmit is kérhet, ami szöges ellentétben áll addigi éneddel. És akkor ez az adomány, aminek csodálatosnak kellene lennie, elárul téged. Kegyetlenül hangozhat, de a létfenntartás a cél. A túlélés.”
„Az evolúció, ez a hatalmas erő, egyáltalán nem érzelgős. Épp úgy, mint az anyaföld, az élet és a halál harcának csak a rideg tényeit ismeri. Csak reménykedhetsz és bizakodhatsz, amint lelkiismeretesen teljesíted elvárásait, marad majd bármi is abból az életből, amit korábban magadénak mondhattál.”
„Néha a kérdéseknek nagyobb jelentősége van, bármilyen válasznál.”
„Nem te határozod meg a sorsodat. Az határoz meg téged.”
„Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.” (Wass Albert)
Van egy könyv, amit nagyon szeretek…már kiolvastam párszor, de most úgy olvasom, hogy próbálom kigyűjteni belőle azokat a gondolatokat, amelyeken hosszabban elidőzöm….Lin Yutang: Az élet sója….első fejezet…
„Csak aki könnyedén fogja fel azt, amivel a világ törődik, törődhet azzal, amit a világ könnyedén fog fel.” (Csang Csao)
„Mennyivel nagyobb élvezet a hamus vödörből kikotorni egy kis gyöngyszemet, mint egy nagyot elnézegetni az ékszerész kirakatában.” (Lin Yutang)
„Nem annyira az a fontos, hogy miben hisz az ember, mint inkább az, hogyan hisz, és miként formálja cselekvéssé a hitét.” (Lin Yutang)
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
„Look, if you had one shot, one opportunity To seize everything you ever wanted-One moment Would you capture it or just let it slip?”
„You better lose yourself in the music, the moment You own it, you better never let it go You only get one shot, do not miss your chance to blow This opportunity comes once in a lifetime”
„Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho)
Holnap reggel 8.15kor a világ minden bátorságára és küzdésére szükségünk lesz, hogy a románokon túllépjünk, és bejussunk a legjobb 4 közé… rajtam nem múlik, én tuti itt fogok izgulni a TV előtt….és bármi is lesz a vége, egy rossz szót sem szólok, ha látom bennük a tüzet, és a küzdelmet….ha lesz szív és lélek, nálam már nyernek….függetlenül az eredményjelzőtől…mert mindörökké HAJRÁ MAGYAROK!!!!
„Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell.”
„Aki vereséget szenved, annak még nincs vége. Annak van vége, aki feladja.”
„A sárkány a széllel szemben, és nem a szél irányában emelkedik a magasba!”
„A siker nem fogja lejjebb adni. Nekünk kell felemelkedni hozzá.”
„Amikor a vihar kitör, sokakat megbénít a félelem. Mások kitárják szárnyaikat és szárnyalnak.”
„A harc az akaratok, nem a technikák csatája. Le kell vetkőznöd a félelmet, vagy alulmaradsz. A küzdő akarat maga az erő. Soha ne add fel! Soha ne hátrálj meg! Küzdj mindig és minden körülmények között! Ha nincs ellenfél, akitől megfutamodsz, akkor nincs ellenség, aki erősebb lenne nálad.”
Legutóbb J.D. Salinger és Kundera egy-egy könyvét vettem elő ismét, mert már elég rég olvastam őket először. A „Zabhegyező”-t eddig is szerettem, de „A lét elviselhetetlen könnyűsége” most sokkal érthetőbb volt, mint 6-7 éve, és rájöttem, hogy el kell olvasnom még pár Kundera könyvet.
„Sohasem fogjuk tudni biztonsággal megállapítani, hogy kapcsolatunk egy másik emberrel mennyiben az érzelmeink, szeretetünk, idegenkedésünk, jóságunk vagy haragunk eredménye, és mennyiben határozza meg ezt a kapcsolatot az erők viszonya, mely kettőnk közt fennáll.
Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánulhat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel. Az emberiség legalapvetőbb, igazi erkölcsi próbaköve (mely oly mélyen rejtekezik, hogy szemünk nem látja), a viszonya azokhoz, akik ki vannak neki szolgáltatva: az állatokhoz. S itt vallott az ember végzetes kudarcot, annyira végzetest, hogy az összes többi ebből fakad.” (Milan Kundera)
„Weeds” - Hát ezért szerettem meg: ….mert miközben néha agyatlanra szívják magukat, bemutatják a „nagybötüs” élet kisebb verzióját…. az alábbi párbeszédből kiderül, hogy mennyire tájékozottak az emberek, és hogy mi a legfontosabb… asszem… bár még nem tudom pontosan, hogy a szalag az, vagy a szar….
„- Én ugyan nem megyek Irakba, hogy egy barom háborúban harcoljak az olaj pénzért.
- Barom háborúban? Na és szeptember 11.e? Irán bújtatta a terroristákat.
- Mi Irakban harcolunk Doug. És egyik országnak se volt köze szeptember 11.éhez.
- Hát…mindkettő sivatagos.
- Bush, az ENSZ tiltakozása ellenére lerohant egy szuverén államot. Szerintem háborús bűnös. Belőlem meg nélkülözhető gyalogot csinál, akit odaküld a sivatag kellős közepébe egy célkereszttel a homlokomon, hogy várjam mikor robbant fel, vagy erőszakol meg egy 12 éves gyerek, aki addig imádta a Jóbarátokat és a Metallicát, amíg egy rakéta fel nem robbantotta a házát.
- Tömegpusztító fegyvereket akart bevetni!
- Nem találtak tömegpusztító fegyvereket!
- Nem? Hát….tök mindegy. Figyelj, én most nem érek rá.
- Egyetlen dolgot mondj, ami fontosabb, mint a demokrácia lábbal tiprása!
- Nekem szarnom kell.
- Segítened kell!
- Úgy lesz, úgy lesz. Kitűzöm a szolidaritás sárga szalagját a kocsimra. Érted.
- Hogy támogathatod ennyire vakon Bush-t?
- Imádom a feleségét. Az egyetemen tőle vettem a füvet. Jó cucca volt, jó cucca.
"Minek félni a holnaptól, ha csak a mai nap van a hatalmunkban?"
"Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot."
"Az embert csak akkor szerethetik, ha méltó a szeretetre, s mindaddig nem lehet az, amíg egyetlen célja, hogy szeressék."
"Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért."
„Amikor a világ kivérezteti belőlünk az eredendő ártatlanságot, már csak a csöndesebb, megfontoltabb vidámságra futja.”
„Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.”
„Nem arra törekszem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak.”
„Az igazság elérését nem tűzhetjük ki célul, de keresésénél kevesebbre sem vállalkozhatunk.”
„Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.”
„A legtöbb ember, ha véletlenül belebotlik az igazságba, akkor csak felpattan, és igyekszik minél gyorsabban eltűnni a helyszínről, mintha mi sem történt volna.”
„Ezt én úgy értelmezem, hogy a szorongást csakis úgy kezelheted hatékonyan, ha találsz egy olyan nézőpontot, értelmezési keretet, amelyben a probléma már nem az, ami. Önuralommal, akarattal és önszuggesztióval átkapcsolod az agyad a rossz gondolatról a jóra. Ha a rosszra tudsz gondolni, akkor a jóra is tudsz. Nem szabad a múltban tespedni. A fájdalom, ami a múltban ért, elmúlt, kész, vége. Már csak az érzés van, és rajtad múlik, hogyan értékeled. Felfoghatod tanulási folyamatnak, a lényeg, hogy agyban visszaszerezd a kontrollt saját életed felett. Válj a saját belső hősöddé,aki csak azért is megcsinálja,hogy bassza meg! ” (Tisza Kata)
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" - (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj - mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol - meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.
