"Ünnep így veletek, összejönni hétvégére,
itt nem vagyunk egyedül...sőt, van aki csak ránk várt.
Így közösen sikerül, győzni újra évről évre,
itt lehetünk te meg én, egy csapatban pár órát.

Érezd át, ha együtt van a család,
köztünk amíg élsz nem lehet kérdés, hogy szükségünk van rád!

Ha újra játszik a bajnok, nincs más út, neked jönnöd kell,
mikor felzúg a csarnok, és a szíved a szívemmel egy ritmusra ver...ETO!!
Ha újra játszik a bajnok, itt vár egy hely, ma is jönnöd kell,
hogyha győznek az álmok, majd a végén a csúcsra együtt érhetünk fel...ETO!!

Nekünk ez szerelem, minket ez a játék éltet,
ott a címer a szíveden, zöld-fehéren Hajrá Győr!!

Érezd hát, így boldog ez a család,
még mennyi csodaszép sikeres év vár, holnap rám és rád.

Ha újra játszik a bajnok, nincs más út, neked jönnöd kell,
mikor felzúg a csarnok, és a szíved a szívemmel egy ritmusra ver...ETO!!
Ha újra játszik a bajnok, itt vár egy hely, ma is jönnöd kell,
hogyha győznek az álmok, majd a végén a csúcsra együtt érhetünk fel...ETO!!

Ha újra játszik a bajnok, nincs más út, neked jönnöd kell,
mikor felzúg a csarnok, és a szíved a szívemmel egy ritmusra ver...ETO!!
Ha újra játszik a bajnok, itt vár egy hely, ma is jönnöd kell,
hogyha győznek az álmok, majd a végén a csúcsra együtt érhetünk fel...ETO!!"

33 éve itt tengek meg lengek

fogyasztom a drága levegőt

és egy darabig még maradnék

bár nem tudom meddig kaptam kimenőt

tenyerembe temetném szívedet,

hol nem fér hozzá a nagyvilág,

hol nem mérgezheti két szemed,

melyben ott él a legszebb virág

elrejtenélek a holnaptól, vagy

neked adnám minden csodáját,

nem érhetne hozzád a fájdalom,

elűzném a sötétség homályát

de nem tehetem, mert a fal,

mely körbevesz most az égig ér,

csak súghatom, hogy engedj be,

s hangom tán elviszi hozzád a szél

A mozdulatlan ködfátyol alatt,

lassan kirajzolódott az élet,

magasba tört, és megmutatta,

hol a helye a legszebb reménynek

Felfelé visz minden utad, akkor is,

ha most egy pocsolyában nézed

tükrét annak, mi benned pihen,

a legmagasabb hegyeket léped

Mikor a Nap ragyog át a felhőn,

mikor a homály gyáván menekül,

akkor meglátod magad a fényben,

szemed szemeddel szembesül

Egyszer elfut minden gyáva pillanat,

egyszer az egésznek leszel a része,

és nem a hegy alján vágyakozva,

hanem fentről a völgyre nézz le!

Tiéd lesz minden, mit most nem látsz,

mert eltévedtél a sűrű ködben,

ám lábaid a napfényre vezetnek,

és ő mindvégig várt rád eközben

Kimondanám, de a csend most az egyetlen zajom

Meghallhatnád, de a csend nem szűrődik át a falon

Megmutatnám, de a színek elveszik a képet

Megláthatnád, ha egyenként néznéd az egészet

Éreztetném, de az érintés is ütésként fáj

Érezhetnéd, ha nem nyelne el a néma félhomály

Keresnélek, ha nem futnál messze el

Megtalálnál, ha látnál a szívedhez közel

„Good Man in a Storm”……ezt mondogatom magamnak….segítenie kell….muszáj, különben nincs értelme az egésznek….és ez nem lehet igaz!!!! Én nem hihetek abban, hogy ez a világ velejéig romlott!!! Tudnom kell, hogy van fény, hogy van íz, hogy van igazi érzelem. Hinnem kell…nem adhatom meg magam, nem tarthat fegyvert a fejemhez egy olyan élet, amilyenben nem hiszek!!! Nem fogom magam leszedálni azért, hogy valami ócska mámorban ne kelljen azzal foglalkoznom, hogy belegyezem a saját elpusztításomba. Nem teszem meg senki kedvéért!!! Élni fogok…a saját szabályaim szerint…nem valami gusztustalan, gerinctelen, sötét rám kényszerített masszahalmaz szerint….Nem adom meg magam senki kedvéért!!! Inkább leszek idegen ezen a bolygón, mint ismerős egy szarkupacon!!! Kiszolgáltatott soha többé nem leszek!!!