Mindenki azt hajtogatja, hogy légy önmagad. Aztán ha az vagy, máris önző leszel. Hol romlik el az egész?
Nagyon sokáig tartott, míg függőből független lettem, illetve azzá tettem magam. Nem volt könnyű elvetni minden hazugságot, amivel megkönnyítjük az életünket. A kegyes hazugságokat. És amikor az emberhez vágják, hogy van, amikor csak magára gondol, ordítani tudnék, hogy kire másra? Néha magamra is kell! Sőt! Elsősorban magamra kell, mert csak akkor leszek képes másra is figyelni.
Igen, megmondom, ha valamit nem akarok megtenni. Igen, megmondom, ha valahol nem akarok ott lenni. Igen, megmondom, ha valakivel nem akarok együtt lenni. És ezt elvárom másoktól is. Elvárom, hogy szabaddá tegyenek, de elvárom, hogy ők is szabadok legyenek. Mert akkor tudom, és ők is tudják, hogy amikor megteszek valamit, ott vagyok valahol, vagy együtt vagyok valakivel, akkor az is teljes mértékben igaz, és az én akaratom. De azt nem tűröm el, hogy megmondják, ne legyek önmagam, és hazudjak azért, hogy másnak jó legyen. Nem jó neki, mert hazugságot kap. Ki akar hazugságokat? Én nem. Nem kérek, és nem is adok. Ha ez önző dolog, hát legyen!
Önző vagyok. Magamra gondolok. És ugyanezt elvárom azoktól, akiket szeretek és tisztelek. Mert pontosan ezért szeretem és tisztelem őket. Mert tudom, hogy bízhatok abban, azt teszik, ami nekik jó. És ha velem vannak, akkor éppen azt akarják. Őszintén. Ennyi. Önző vagyok? HÁT LEGYEN!