S lépésről lépésre

új levegő jut tüdődbe

s minden lélegzet

újra tovább vet

felragyog az ég is

és szíved felgyorsul

a súlyok elvesznek

egy harang megkondul

lélekharang ez,

mely reményt nemz

s hitet

hogy igen iy, szép az élet!

Lépnél, de lábad ólomként szorít

És tüdődben a levegő nem mozdul

A napsütés távoli ködbe vész

Szemed egyetlen mosolyért koldul

Mégis lépsz, a súlyok lehullnak

És hatalmas lélegzetet veszel

Az első mozdulat megtétele nehéz

De utána újabb lépést teszel….