Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk

Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk

Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk

A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk

Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom

Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon

És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép

Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért

Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom

Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom

Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze

És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….