Már a szakadék szélén állok

Alattam a hullámsír dühöng

Lépést sóhajt bennem a messzeség

Egyetlen mozdulat, mit üldözök

Összetörve látom önmagam

Sziklák közé szorult életem

A jeges víz folyton vérembe mar

Indákkal kötve van kezem

Fuldoklik minden csepp levegő

Mit tüdőmbe présel a küzdelem

Nem engedhetem, hogy legyőzz

Hisz enyém az, mi másnak félelem

Még a szakadék szélén állok

De alattam nyugszik az őrület

És bár a mélység még hívogat

Megfordulok, utam másfelé vezet