Két hete jöttem haza Amszterdamból, de azóta sem találom a helyem....nem tudom mihez kezdjek magammal....valóra vált életem álma....nem egy a sok közül, hanem AZ ÁLOM.....akkor most keressek újat?!....

Még mindig érzem talpam alatt az amszterdami utcát, tüdőmben az amszterdami levegőt és ereimben az amszterdami lüktetést.....iszonyatosan hiányzik....soha, sehol nem éreztem még ennyire, hogy idetartozom.....minden pillanatát igyekeztem magamba égetni....és még most is úgy érzem néha, hogy ez csak illúzió volt....de olyankor magam elé képzelem az utcákat, a kávézókat, a kis csatornákat, a millió biciklit, a hatalmas parkot, a múzeumokat....és az érzést, amit akkor éreztem....ez tart életben.....ez az érzés leírhatatlan.....Magyarország a hazám, de Amszterdam az OTTHONOM....és még visszamegyek....

Az utóbbi időben elég sok életre ártalmas fenyegetést kaptam....tegnapelőtt is beígérték, hogy „elvágjuk a torkodat”.....lehet, hogy meg kéne ijednem, de engem inkább feldühít.....pár hónapja megjelent néhány csoport, akik szeretnek pénz és jegy nélkül „üzleti ügyben” utazgatni, és sérelmezik, ha az ember nem tartósan kedves hozzájuk....már az osztrák rendőrök is küldtek e-mailt a vasútnak, hogy a saját érdekünkben ne konfrontálódjunk velük, de magyarázd ezt egy olyannak, mint én....igaz, azóta nem vitatkoztam velük, mert már leszállnak, ha látják, hogy én vagyok.....de a múltkor megláttak civilben a városban, és rögtön megismertek....a közös múltunk pedig nem sok gyengédséggel kecsegtet....akkor most mégis féljek???.....na nem....

„Criminal Minds” 4.évad 22.rész....basszus, mindjárt vége az évadnak....ez nagyon nincs így rendben....

„Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.” (Francis Bacon)

„Nem számít, milyen sötét a perc, a szeretet és a remény mindig él.” (George Chakiris)