Kiolvastam Thoreau könyvét....megint tanultam pár fontos gondolatot, amit eddig is éreztem, de ő megfogalmazta....

„Egyetlen csendes eső elegendő, hogy a fű sok árnyalattal zöldebbé váljék. Így hatnak reménységeinkre is a belénk áradó szebb gondolatok. Boldogok lehetnék, ha mindig a jelenben élnénk, s kihasználnák minden véletlen jót, amiben részünk van – mint a fű, mely a reá hulló harmatcsepp hatását is megmutatja – és nem fecsérelnénk időnket arra, hogy az elszalasztott alkalmakért vezekeljünk, amit kötelességteljesítésnek szoktunk nevezni. A télben időzünk, holott már tavasz van.”

„Én voltaképpen nem azért jöttem e világra, hogy itt boldogabb életet teremtsek, hanem hogy éljek, akár jó itt, akár nem. Nem kell mindent csinálnunk, csak valamit, de azért, mert nem tudunk mindent csinálni, még nem kell okvetlenül valami rosszat csinálnunk.”

Most néztem meg az évadzárót....még nem találok szavakat....dupla epizód, 83 percnyi tökéletes sztori....hogy aztán a 84.perc akkorát szóljon, mint még soha....sokk, nincs rá jobb szó....és most megint várhatok szeptemberig, miközben belül csak azt kérdezgetem: Most mi van??????.....

„Ha nem lenne pokol, olyanok lennénk, mint az állatok. Ha nincs pokol, nincs méltóság.” (Flannery O'Connor)

„A rossz hírek megállítanak minket egy időre, de aztán tovább lépünk. A remény megbénít.”

„Ahogy mondtam, néha nincsenek szavak, nincs okos idézet, ami találóan összegezné, ami az adott nap történt. Néha a nap egyszerűen csak...Véget ér.”