Tegnap nem mindig voltam büszke arra, hogy ETO szurkoló vagyok....

A meccs szünetében és végén Caramel énekelt egy-egy dalt. Nem mondom, hogy jó döntés volt, mert abban a felfokozott idegállapotban nem figyelt szinte senki rá, és az örjöngő tömeget nem tudta túlénekelni. De...ha már ott volt, illet volna legalább nem bántani. Mert a mai napig nem értem, hogy az ostoba, buta, magát szurkolónak nevező emberek miért kezdték el skandálni, hogy „Cigánybűnözés, cigánybűnözés, igenis van cigánybűnözés”....először le sem esett, hogy Caramel miatt kiabálják, de már az első sor után megkérdeztem tőlük, hogy ennek most mi értelme van? Erre kaptam egy „büdös qrva, mi szólsz bele?” intelligens választ. Rettenetesen felhúztak, és elszomorított, hogy ezek az emberek szurkolóknak tekintik magukat. Vagy hogy embernek.....

Van pár ember akik magukat 100%nak tartják, holott véleményem szerint az 1%os eszüket is csak adakozásból kaparják össze....

A Tegnap...

Túl egy éjszakán az elvesztett döntő után. Még mindig szomorú vagyok, de mellette nagyon büszke is. A világ 2. legjobb csapatának lenni nem szégyen, sőt!!! Persze jó lenne érezni azt a boldogságot, amit akkor éreztünk volna, ha a mi CSAPATUNK emeli magasba a BL trófeát, de nem így történt, és ezen már nem változtat a sok „ha” és „talán”. Megtették, amit megkövetelt a haza, ahogy a spártaiak.....most ennyi volt, de nehogy azt higgyük, hogy akkor most vége mindennek!!! Mindig van holnap és bár most megint elő kell venni a régi-új szlogent: „Majd jövőre!”, hiszem, hogy eljön az idő, mikor nyerni is megtanulunk majd. Mert azt is tanulni kell. Sajnálom a sok velem együtt üvöltő és izguló szurkolót, de van egy maroknyi ember, akiket jobban.. ..a CSAPAT megérdemelte volna ezt a győzelmet!!! És remélem, hogy az új nap, az új reggel, és a régi rigmusok elhitetik velük, hogy MI VAGYUNK A LEGNAGYOBBAK, HEJ, HEJ!!!!!

Mindig is, csak azért is, örökké: HAJRÁ GYŐR!!!!