"Mint mindennek, a szavaknak is megvannak a maguk mikéntjei, hogyanjai és miértjei. Vannak közöttük olyanok, melyek ünnepélyesen, fennkölt pompával, fontosságuk tudatában szólnak hozzánk, mintha nagy dolgokat közölnének, és azután látjuk, hogy csak annyit érnek, mint egy könnyű szellő, mely meg sem mozdította a malom vitorláját, más, köznapi megszokott, nap nap után elhangzó szavak pedig olyan következményekkel járnak, amit senki nem jósolt volna, semmi nagyralátás nincs bennük, s mégis felforgatják a világot."

(José Saramago: Káin)