Nem azoktól az emberektől kell félni, akik nem értik, hanem azoktól, akik nem akarják érteni. Mert ők az igazán veszélyesek. Ők azok, akik uralkodni akarnak rajtad. Mit adsz fel nehezebben? A pénzed, vagy a lelked? Mi nélkül nem tudsz élni? Erre a kérdésre ki-ki másképp válaszol. De abban mindent elmond magáról. Mikor először elolvastam a könyvet, reméltem, hittem, hogy értem. Most, hogy másodszor rengetett meg, már nem remélem, nem hiszem....TUDOM, hogy értem. És azon leszek, hogy soha többé ne használjak magammal kapcsolatban olyan szavakat, mint hinni vagy remélni....tudni akarok. Sosincs késő eldönteni, nem leszek többet másodkezű. Hisz, ha eddig eljut az ember, arra is rájön, hogy azért nem érezte magáénak ezt a világot, mert ő volt a világé. De mikor eldöntöd, hogy megfordítod a dolgot, hirtelen kitágul előtted a horizont. Nagyon sok minden eltűnik, és még több dolog tör felszínre. Abban a pillanatban, hogy az egyedüllétben nem a magányt látod, hanem a lehetőséget, fantasztikus tettekre leszel képes. Megtalálhatod olyan oldalaidat, amelyekről talán csak érezted, hogy léteznek, de most tapasztalod őket. Nem attól kerülsz közelebb az emberekhez, hogy jó vagy hozzájuk, hanem, attól, hogy jó leszel magadhoz. Mert akkor találod meg azokat, akik nem egymást használják, hanem magukat. Mert csak az igazán a tiéd, amiben Te vagy benne. Nem másokból raktad össze.